Szubjektív vélemény egy tragédiáról

A sok egyéb súlyos bűnügy mellé. Sokáig gondolkodom még ezen az eseten és persze jönnek a szakértők, a kommentárok, hogy miért is történt az eset, mi lehet az indíték. Leginkább az rajzolódik ki az értékelésekből, hogy semmilyen kapcsolat, összefüggés nincs társadalmunk működése és a megtörtént esemény között. Lehet, de azért nem feltétlenül biztos, hogy így is van ez! Lehet, hogy más összefüggések is vannak és ezeket is érdemes megvizsgálni!
Valamikor az iskolai munkát minden szinten, a fiatalokkal való foglalkozást (szándékosan nem használom csak az oktatás szót!) két nagyon fontos tevékenység jellemezte. Az egyik a szakmai ismeretek gyarapítása, a másik meg a közösségi nevelés volt. Így lassanként az óvodai neveléstől egészen az egyetemekig az a társaság, melyben napjaikat élték a fiatalok a maga hatásaival olyan magatartásformákat, sokszor meggyőződést is létrehozott (nem beszélek most a családi nevelésről, amely vereségbe kényszerült a válások magas száma miatt!), amelynek eredményeként a fiatalok társakká, egymást elismerő, sokszor, pedig segítő közösséggé váltak.
És jött a rendszerváltás! Az iskoláinkba is „betört” az új szemlélet. Így utólag is visszariadok ezektől az akkor erősen hangoztatott elvektől, hogy a pedagógia „szolgáltatás” lett, hogy most már a közösségi nevelés helyett az egyéni karrier építése, segítése a cél! Határozottan emlékszem, hogy sok tanártársamat is riasztotta ez az embertelen gondolat! Mert nem hittük, hogy életünk minden lépése harc kell, hogy legyen, s azt sem hittük, hogy a karrier mindenek felett! És aggódva láttuk nagyon sokan, hogyan válnak az eredmények, és ez által egymás harcosaivá a diákjaink! Megjelent iskoláinkban a diákok egymás elleni erőszakja mellett a tanárverés is! Bizony, és egyre gyakoribb lett. Mert a küzdés lett a cél, és ebben a küzdelemben a másik csak ellenfél lehetett.
Stresszes lett a fiataljaink élete, olyannyira, hogy egyre több idősebb kortársamtól hallom, „nem szeretnék ma fiatal lenni!”. Kell ennél nagyobb kritika egy társadalomra? És ez az őrjítő harc, küzdelem őrli fel a fiatalok idegeit, teszi tönkre a napjaikat és a gyengébbeknek elég egy szikra, mely fellobbantja a lángot. Sajnos az ölés, a harc lángját bennük! Ezekben a harcokban „elesettek” a börtönök, a pszichológusok, a pszichiáterek karjaiba esnek és nem ez az igazi megoldás! Bármennyire szörnyű is a tettük, én sajnálom őket, mert áldozatok is egyúttal! Megszívlelendők József Attila sorai, melyet Eszmélet című versében írt: „Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált.”
Így függenek össze, determinálódnak korunkban is emberek, események, emberi kapcsolatok!  Hát ezekért nem hiszem én, hogy itt csupán egy ember tragédiájáról van szó!
Ungvári Imre, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!