Messiből a tudása, s nem a termete teremtett óriást

Ha mindenáron szőrszálhasogatók akarnánk lenni, mindazonáltal azt is felróhatnánk az FC Barcelona kiválóságának, hogy noha az argentin nemzeti válogatottban játszik kezdettől fogva, s az albiceleste szerelését viseli mind a mai napig, katalán klubcsapatának tagjaként azonban – ahol kibontakozott a karrierje – időközben ő maga is „megduplázta” a hazaszámot, amennyiben az argentin mellé felvette a spanyol állampolgárságot is. Ám nem ez a lényeg, hanem hogy Messi a 2007-es 3., s a  tavalyi második helyet követően – mely utóbbit a Manchester Unitedtől a nyáron a spanyol labdarúgás másik elitalakulatához, a Real Madridhoz átigazolt portugál Cristiano Ronaldo mögött szerzett meg – most még előbbre rukkolt, éppen a portugálok ifjú klasszisát előzve meg a héten közzétett szavazáson. A helycsere az élen afféle közakaratot testesít meg, hiszen a szezonban Messi mindenkit felülmúlóan teljesített, igaz, diadalához kétségtelenül kellett a Barcelona több más sztárjának a segítsége is. Naná, kiálthatnánk fel, az Aranylabda-választás sosem volt, annak végeredménye nem is lehetett pusztán az egyéni érdemek elismerése, a megfelelő „körítés”, a nagyszerű csapat, a kiszolgáló társak nélkül természetesen nem lehet a sportszakmai zenitet jelképező titulust kiérdemelni. Egyszersmind az is tény: az Aranylabda elhódításához több klubtársat, megannyi nem kevésbé kiváló focistát is meg kellett előznie a voksoláskor. Ez Messinek olyannyira sikerült, hogy a bő fél évszázados „aranylabdás” históriában még soha senki nem győzött akkora fölénnyel, mint most ő. (A számokat kedvelőknek: Messi 473 pontot gyűjtött, Ronaldo 233-at). Pedig ott volt a jelöltek között az Európa-bajnok, a legutóbbi kontinensviadal legjobbjává választott, s most a harmadik helyre befutott Xavi (170 pont) éppúgy, mint a  Barca másik Eb-aranyérmes középpályása, a negyedikként zárt Andres Iniesta (149), és az új bajnoki idényt már nem a katalánoknál, hanem Itáliában, az Internazionaléban kezdő Samuel Eto’o (75) is, aki a France Football-lajstromban az ötödik lett.
Nem kérdés: a teljes Barcelona érezheti joggal a magáénak a diadalt, ahogyan Messiből sem az álszerénység beszélt, amikor azt mondta, hogy a csapat minden tagjának Aranylabdát kéne kiosztani, mert őket is megilletné az elismerés. Szó se róla, valóban egy szupercsapatra való nagyszerű játékos kellett ahhoz, hogy a legutóbbi szezon sorozatbravúrjait véghezvigyék, jelesül: megnyerjék a spanyol bajnokságot, a hazai Király Kupát, az Európai Szuperkupát, és a legértékesebbet: a Bajnokok Ligáját is, amelynek egyáltalán nem mellesleg ő lett a gólkirálya 9 találattal.
„Minden az összmunkától, a társaságtól függ. Nélkülük jóval nehezebben, vagy egyáltalán nem menne. A korábbi években is keményen harcoltunk, ám az idén – némi szerencsével – sikerült a csúcsra jutnunk” – idézte az Aranylabdát ma este ünnepélyes keretek között Párizsban átvevő, 22 esztendős támadó „ér-
demosztó” szavait a Magyar Távirati Iroda.
Hogy csapatember, arra már gyerkőc korában felfigyelhettek, imádta a rosarói haverokkal óraszám focival múlatni az időt ott, ahol született 1987. június 24-én. Ötévesen jegyezte el magát legkedvesebb játékszerével, amellyel oly közeli barátságba került, hogy mára végképp elválaszthatatlanokká váltak. Már kissrácként megmutatkozott hihetetlen labdaérzéke, cselezőkészsége, bámulatos ügyessége, s bár a karrier elindulásához természetesen kellett az első csapatát, a Grandolit edző idősebb Messi is, Lionel talentuma kétségkívül utat tört, s kiteljesedett volna „családi protekció” nélkül is. Persze a biztos és kiskorától meglevő szakmai háttér, az atyai segítség jót tett, s már csak azért is hatalmas szükség volt rá, mert kiderült: Messi géniuszt sejtető tehetségéhez döbbenetesen apró termet járult, a természet tréfája nyomán gyakorlatilag törpe méretű volt sokáig. Olyannyira, hogy orvosi közbeavatkozásra volt szükség: növekedési hormonkezelés kellett ahhoz, hogy nőjön. Óriás – legalább is a mai 169 centijét tekintve – nem lett belőle, sőt a nemzetközi élmezőnynek talán a legapróbb tagja ő, de éppen az a tény, hogy mily rengeteget  tud a labdarúgás tudományából, avatta őt „apróságával”  együtt is a futball óriásává, mely tény betetőzésének tekinthető az Aranylabda kiérdemlése.
A Bolhának (is) becézett Messi, a futballtörténelem 54. aranylabdása eddig 41-szer szerepelt az argentin válogatottban, 13-szor volt eredményes, és a nemzeti együttessel kijutott a 2010-es dél-afrikai világbajnokságra. Ebben a szezonban eddig félszáz tétmeccset játszott a Barcelonában, s 33 gólt szerzett. Hovatovább örökös „barcásnak” tekinthető, egyfelől mert  első hivatalos mérkőzését már 2004. (!) október 16-án lejátszotta a katalán szupergárda színeiben, másfelől ez év szeptemberében majdhogynem röghöz kötöttséget vállalt:  eleve 2014-ig szóló szerződését az FC Barcelonával tudniillik 2016-ig meghosszabbították. A 2004-es debütálással – alig 17 éves volt! – a klub történetének harmadik legfiatalabb játékosa lett, aki bajnoki találkozón pályára lépett. Első gólját pedig 2005. május 1-én az Albacete ellen szerezte, ezzel akkor a klub legifjabb gólszerzője címet érdemelte ki. 2005 nyarán aranyérmet nyert az U20-as világbajnokságon az argentin válogatottal, hat góljával a torna gólkirálya lett, és a legjobb játékosnak járó elismerést is bezsebelte. A korosztályos csúcstornát követően José Pekerman szövetségi kapitány a felnőttválogatottba is behívta Messit, aki augusztus 4-én éppen a mieink ellen mutatkozhatott be a Puskás Ferenc Stadionban. A nyitány nem sikerült valami fényesre, hiszen Messi csereként beállva alig egy percet töltött a pályán, amikor is kiállították, mert lekönyökölte Vanczák Vilmost. A 2007-es idényt az tette különösképpen emlékezetessé számára, hogy a Real Madrid elleni  örökrangadón, az El Clasicón mesterhármast rúgott. 2008. február 27-én már századik hivatalos mérkőzését játszotta a Barca színeiben, s a jelek szerint még sok száz újabb fellépés várhat a 10-es mezben játszó argentinra. Akiről edzője, Josep Guardiola így vallott: ,,Edző számára nincs megnyugtatóbb tudat annál, mint hogy van egy játékosa, aki bármely pillanatban képes gólt szerezni. Messivel kapcsolatban megvan ez az érzésem.”
És ezzel az érzéssel nagyon nincs egyedül.

(Jamzon)

 

Lionel Andrés Messi

Született: 1987. június 24., Rosario (Argentína)
Magasság/testsúly: 169 cm/67 kg
Klubjai: FC Barcelona (2004-)
Posztja: csatár, támadó középpályás
Válogatottság/gól: 41/13
Első mérkőzés a válogatottban: 2005. augusztus 27. (Magyarország ellen, 2-1)
Első gól a válogatottban: 2006. március 1. (Horvátország ellen, 2-3)
Kiemelkedő eredményei: aranylabdás (2009), France Football Aranylabda-választás 2. helyezettje (2008), 3. helyezettje (2007), FIFA Év játékosa-választás 2. hely (2007, 2008), a World Soccer Magazine-nál az Év fiatal játékosa (2006, 2007, 2008), Bajnokok Ligája-győztes (2006,  2009), Európai Szuperkupa-győztes (2009), spanyol bajnok (2005, 2006, 2009), spanyol Király Kupa-győztes (2009), spanyol Szuperkupa-győztes (2005, 2006, 2009), olimpiai bajnok (2008), U20-as világbajnok (2005)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!