Koman hat nyelven beszél és a labdával is perfekt a viszonya

Nem is beszélve arról, hogy igen fiatalon bemutatkozhatott a Serie A-ban, azaz az olasz labdarúgó-bajnokság élvonalában, mint a Sampdoria játékosa. A genovai csapatnál nem ismerték fel a tehetségét, ezért egy idő után kölcsönadták, először az Avellinóhoz, most pedig komoly összegért egy évre a Bari csapatához. Nemrég olyan hírek keltek szárnyra, hogy az U20-as világbajnoki teljesítményének köszönhetően felfigyelt rá a Liverpool csapata, s állítólag szeretnék megszerezni Komant.

Miként is kerültek Magyarországra?
- Ukrajnában születtem, egyéves koromban települtek át a szüleim. Édesapám a kijevi Dinamo játékosa volt hosszú időn át, de sérülés sérülést követett nála, és már azon gondolkodott, hogy befejezi a labdarúgást, majd otthagyta a Dinamót, ám másutt még folytatta, onnan került Szombathelyre a Savaria csapatához.
Ezek szerint nem volt véletlen a sportágválasztása.
- Amióta az eszemet tudom, mindig labda volt a közelemben. Mi egy sportcsalád vagyunk, mint már korábban szóba került, édesapám focizott, édesanyám szovjet válogatott atléta volt, 800 méteren Európa-bajnoki bronzérmet szerzett, a nővérem pedig kosarazott Szombathelyen és Ausztriában.
Ha ennyiféle sportágat űztek a családban, hogyhogy mégis a labdarúgás volt a legvonzóbb?
- Már csak azért is, mert édesapám az egyik edzője volt a szombathelyi Lurkó FC-nek, jelenleg az Illés Béla fociakadémia egyik trénere. Én a Lurkóban ismerkedtem meg versenyszerűen a labdarúgással.
Innen hová vezetett az útja?
- Hová vezethetett volna?! A Haladáshoz! Arra még ma is nagyon büszke vagyok, hogy 15 évesen már szerepeltem a Haladás első csapatában, amikor az az NB I B-ben játszott.
Minek köszönhette olaszországi szerződtetését?
– Az utánpótlás-válogatottban mutatott teljesítményem hívta fel a figyelmet rám az olaszoknál.
Így lett a Sampdoria játékosa?
– Nem ők néztek ki maguknak először, hanem a Milan.
Hogy került az egyik nagyvárosból a másikba?
– A Milántól azért kellett elmennem, mert van egy keret az olasz csapatoknál, hogy hány külföldi játékost szerződtethetnek, mire az én kontraktusom létrejött, már betelt a létszám.
Úgy véljük, hogy a kikötővárosban szerezte élete egyik legnagyobb élményét.
– Valóban, soha nem felejtem el a dátumot! 2007. április 7-én lehetőséget kaptam a Torino elleni első osztályú meccsen a bemutatkozásra. Ezt követően azonban nem úgy alakultak a dolgok, ahogy reméltem. A Sampdoriánál neves labdarúgók sora várt arra, hogy nemcsak a csapatba, hanem egyáltalán a keretbe bekerüljön. Így aztán én tinédzserként túl fiatalnak bizonyultam, hogy állandó tagja legyek ennek a kiváló olasz együttesnek.
Közben szinte minden alkalommal ott volt a korosztályos magyar válogatottakban, közben kiharcolták az egyiptomi vb-részvétel jogát. Milyen reményekkel utaztak el a vébére?
– A csapat nagyon bízott magában, az első meccs elvesztése után is. Mindnyájan arról beszéltünk, hogy talpra kell állnunk, mert ennél jóval többre vagyunk képesek.
Ez be is jött, és ez a bronzérmet jelentette a magyar csapat számára.
– Erre mindnyájan nagyon büszkék vagyunk, sajnos az egyik legfontosabb találkozón a sárga lapjaim miatt nem lehettem ott.
A világbajnokság egyik legjobb játékosának bizonyult, középpályás létére a második legtöbb gólt lőtte – ezüstcipős lett. Be is választották a vébé álomcsapatába. A középpályás a legkedvesebb szerepköre?
– Amióta a pályán vagyok, mindig is ez a poszt vonzott a legjobban, mert úgy érzem, ki tudom venni a részemet a játékszervezésből, de ha edzőim úgy gondolják, akkor a bal szélen is tudok játszani. Szerencsére elég gyors vagyok.
Aki figyeli jelenleg a Bari csapatának a mérkőzéseit, és olvassa a tudósításokat, akkor tudja: nemegyszer nem a középpályán, hanem a szélső posztján szerepeltetik, pedig bizonyította már párszor, hogy mire képes eredeti helyén.
Merőben más szisztémát játszanak itt, mint amit mi otthon a válogatottban, vagyis ez azt jelenti, hogy a klasszikus játékszervezés nem illik bele a csapatunk taktikájába.
– Szerencsére az utánpótlás-válogatott taktikájába igen, hiszen bebizonyította, hogy „forintos” labdákkal tudja ellátni a csatárokat, akik az átadásából nem egyszer lőttek gólt.
Nem tartozik a horihorgas  játékosok közé, ezért a fejelésnél – gondoljuk – akadnak még problémák.
– Amit a természet megteremtett, azon később nem lehet változtatni, 175 centiméteresre nőttem, de azért megpróbálom csiszolni a fejjátékomat is.
Mi az igazság arról, hogy a Liverpool szeretné szerződtetni?
– Velem nem beszélt senki, csak annyit tudok, hogy menedzseremmel felvették a kapcsolatot.
A Sampdoriánál mit szóltak a vébén nyújtott játékához?
– Gratuláltak, úgyszintén jelenlegi csapatomnál is, de azt, hogy mi lesz a sorsom, ha a kölcsönadás lejár, még nem tudom. Egyelőre az a legfontosabb, hogy a Barival minimum megmaradjunk az olasz első osztály középmezőnyében, s hogy állandó játéklehetőséget kapjak.
Jelenleg az olasz bajnokságban két olyan magyar labdarúgó akad, aki rendszeresen „szóhoz” jut…
– Valóban, a szintén szombathelyi, de osztrák állampolgár Garics Gyuri az Atalantában, s mondjuk azt, hogy én is.
Ha nem  sikerülne gyökeret vernie a Serie A-ban, hol szerepelne szívesen, mely ország bajnokságában?
– A spanyolban és a németben. S természetesen óriási dolog lenne, ha Angliában komolyan gondolnák a dolgokat, amelyekről korábban beszéltünk.
Milyenek az olasz edzések?
– Hetente hét alkalommal van tréningünk a vasárnapi meccsek előtt, pörgősek és játékosak is, vegyesen. A latin focit nagyon szeretem, igaz, a posztokhoz és a taktikához nagyon kell ragaszkodni. Furcsán hangzik talán, hogy nemigen engedik meg bizonyos pályaterületeken a cselezgetést, de amikor az ellenfél kapujának a közelében vagyunk, akkor bizony egy-két csel megengedhető, mert a latinos stílusnál ez szinte kötelező.
Szemmel láthatóan a jobb lába a jobb.
– Valóban, góljaimnak a legnagyobb részét azzal szerzem, de szerencsére a bal sem suta. Erre nagyon odafigyelt édesapám, amikor az alapokat tanította. Azon volt, hogy mind a két lábamat használni tudjam játék közben.
Nemcsak játékot tud szervezni, hanem az utánpótlás-válogatott egyik legveszélyesebb szabadrúgáslövőjének bizonyult.
– Ezt is rengeteget gyakoroltuk édesapámmal! Szerencsére erővel is meg tudom lőni a labdát.
Melyik volt élete eddigi legemlékezetesebb gólja?
– Két válaszom is van: az egyik a legizgalmasabb – az a vébén lőtt 11-esem; a másik pedig, amit 15 évesen az NB I B-ben a BKV Előrének lőttem mintegy 35 méterről.
A világbajnokságon ezüstcipős lett, sorsdöntő gólokat szerzett, az egyiket éppen a Costa Rica-iak ellen, mikor is a 90. percben 11-eshez jutottunk, és odaállt a labda mögé. Nem volt ideges?
– Nem. Mert tudtam, hogy mi múlik rajtam, ilyenkor megszűnik számomra a külvilág, s azt is, hogy a korábbi 11-es-lövéseimről sejtik a kapusok, hova lövöm. Azért egy kicsit drukkoltam, hogy valóban bejön-e az az elképzelésem, hogy arra ugrik-e el a kapus, amerre korábban lőttem a büntetőket. Ezért céloztam meg a kapu közepét. Szerencsém volt, elmozdult a portás.
Nem mindig jönnek be az elképzelések…
– Tudom, hiszen rajtam is elmehetett volna a vébé bronzérme, ha Gulácsi Peti nem véd olyan fantasztikusan. Mert a 11-es-párbajnál a döntő helyzetben a kapufát találtam el. Túlságosan megcéloztam a sarkot, a kapus ugyan elugrott az ellenkező oldalra, de kipattant a labda.
Mennyiben változott az élete, amióta Olaszországban van?
– Az első időszak egy kicsit nehéz volt, mert túl fiatalon, 15 évesen szakadtam ki az otthoni környezetből, ezért egy olyan bentlakásos intézetbe kerültem, amelyet papok tartanak fent. De két éve már önálló lakásom van.
Mint hírlik, jó a nyelvérzéke. Fontos ez a pályán?
– Hála istennek, „nem töröm” a labdát, egyébként oroszul, ukránul, németül, angolul, olaszul és magyarul beszélek, ez azért előnyt jelent.
Ha éppen van egy kis szabadideje a hét edzés mellett, azt mivel tölti a legszívesebben?
– Barátnőmmel kirándulunk, megnézzük a nevezetességeket.
Amikor legutóbb beszéltünk, akkor azt mondta, hogy nehezen mozdul ki a megszokott környezetből, mivel nincs jogosítványa.
– Még most sincs, de meg akarom szerezni, egyelőre barátnőm vezeti a bérelt autót.
Az olasz ételeket megszokta már?
– A tésztákat és a paradicsomos önteteket igen, azokat meg is szerettem.
Gyakran jár haza ?
– A bajnoki meccsek és az edzések miatt csak ritkán, de az utánpótlás-válogatotthoz elengednek, és karácsonykor mindig itthon vagyok.
Nemrég Győrben legyőztük az olasz korosztályos válogatottat, az Európa-bajnoki és az olimpiai selejtező sorozatban. Mit szóltak hozzá?
– Az itteni játékosok jó része gratulált, még az olasz származásúak is, igaz, egy kicsit savanyú szájízzel, mert nagy pofon volt számukra, hogy egy náluk fiatalabb társaságra épített magyar válogatott legyőzte az U21-es csapatukat.
Sokak számára örömet jelentett az a mondata, amit a világbajnokság után mondott. Hiszen korábban amikor szóba került, hogy a magyar vagy az ukrán válogatottban kíván szerepelni, nem adott egyértelmű választ…
– Amit a vébé után mondtam, ahhoz tartom is magam: magyar válogatott szeretnék lenni.
Az olasz bajnokság legutóbbi két fordulójában ott volt a pályán a Róma ellen gólpasszt is adott. Jelenleg a nápolyiak elleni meccsre készül és a szombat este folytatott beszélgetéskor elmondta, hogy több mint valószínű, hogy a kezdőcsapat tagja lesz.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!