Távoli Moszkvától az orbáni koncepció

Ezt azonban ez a hét sem hozta meg, viszont tovább tart annak látványos demonstrálása, hogy az ellenzéki pártelnök a nemzetközi politika új kulcsszereplője. (Moszkvai és pekingi látogatása után az ellenzéki vezető állítólag olyan újabb utak lehetőségét mérlegeli, amelyek nemzetközi elfogadottságát tükröznék.) Emlékezetes, hogy a moszkvai útról kiadott Orbán-nyilatkozatnak – amely átfogó tárgyalást sejtetett Putyin miniszterelnökkel – milyen ellentmondásos visszhangja volt.

A szombati Népszabadságban az új orosz nagykövet megerősítette Orbánnak azt a verzióját, amely félórás négyszemközti randevúról szól, de… Nos, a de is igen jelentős. A lapinterjúból kitetszik, hogy Moszkvától távol áll az az orbáni koncepció, amely szerint „rendezni” kellene „új alapokon” a bilaterális kapcsolatot, amely most – a felcsúti árnyékkormány feje szerint – „néhány gyanús szocialista alak területe, fennhatósága alatt van”. Tolkacs nagykövet megállapítása szerint „Orbán úrnak szíve joga úgy értékelni a helyzetet, ahogy jónak látja. De ugyanezt a jogot én is fenn tartom magamnak…” „Mesterségesen gerjesztett az ellenérzület az orosz tőkével szemben”. „Meggyőződésem, hogy a sok-sok mostanában hallható nyilatkozat ellenére – mondjanak bármit a politikusok, a hatalomra törő, illetve oda igyekvő Fidesz képviselői – a pragmatizmus és a konstruktív együttműködés szolgálja a leendő magyar kormány érdekeit. Éppen ezért nem várok semmiféle éles fordulatot a kapcsolatokban.” E szellemben fejtette ki azt is, hogy a mindenkori magyar kormány dönt energiaimport ügyei-
ben, de egyáltalán nem lenne ésszerű a Déli Áramlatból kilépni csak azért, mert a gáz orosz: a kezdeményezés ugyanis nem kevésbé európai, mint a Nabucco. Olasz az ötlet – az ENI-től jött –, ehhez csatlakoztak előbb a franciák, a jövőben a németek és mások várhatók. Érdemes ezt összevetni azzal, amit Orbán mantraként ismétel, azt a benyomást keltve, hogy a Nabucco számára azért kulcsfontosságú, mert Magyarország így tud megszabadulni az orosz függőségtől.
A pekingi út sajátos „demonstratív” jellegét az is mutatja, hogy Orbán végül úgy nyilatkozott, látogatásának legnagyobb eredménye, hogy felvette a kapcsolatot a Kínai Kommunista Párttal. Mint fő eredmény, ez a furcsa kapcsolatfelvétel akár megmosolyogtató is lehet, amíg eszünkbe nem jut, hogy Kínában de facto ma is egypártrendszerre emlékeztető szisztéma van érvényben. Rosszmájúak felvethetnék: lehet, hogy a pártvezér érdeklődése most ilyen okból fordul a távoli ország felé? Elég bizarr a feltételezés, de lassan nem múlik el hét, hogy Orbán ne emlékeztetne rá, egyedül akar kormányozni, hosszú távra, és ki akarja iktatni lehetséges ellenfeleit a politikából. (Mintha csak „rabomobil-demokráciát” tervezne az utóbbiak számára. Szó szerint idézzük hétvégi nyilatkozatának összefoglalóját az Info Rádió honlapjáról: „Kormányváltás után a Fidesz vizsgálatok útján feltárja az összes korrupciós ügyet, a hatóságoknak pedig meg kell kezdeni az eljárásokat. A legnagyobb ellenzéki párt elnöke az Info Rádiónak nyilatkozva úgy fogalmazott: dicséretesek ugyan az eddigi őrizetbe vételek, bár számuk még kevés. Orbán Viktor hozzátette: már itt volna az ideje, hogy ezek a kormánytagokat is elérjék.” Mintha Magyarországon csak egypárti korrupció lenne, mintha nem lett volna székházügy, Josip Tot, Varga Tamás, hogy másokról ne is beszéljünk.)
…Orbán politikai profiljáról mindenesetre sokat mond, hogy Kína esetében nem beszélt saját eddigi politikája felülvizsgálatának igényéről, ezt meg sem említette. Pedig lehet, hogy volna mit említeni. A bloggoló tavaly ősszel a rendezvényfotós szemszögéből regisztrálta, amit Tajvan ünnepén „Kínai Kálmán” a városligeti Gundelben látott: „Kálmán ezúttal igazi nagyvadat lőtt: a negyedik vonalbeli expolitikusok mellett az eseményen – idén először – megjelent Orbán Viktor is, méghozzá a fél Fidesz és KDNP-frakció, valamint egy rakás polgári celeb kíséretében… Nos, a Kínai Népköztársaságot nyugodt emberek irányítják, mindössze két dologgal lehet felidegesíteni őket, az egyik, ha az ember a dalai láma hátát lapogatja, a másik, ha elmegy a Kínai Köztársaság hivatalos fogadására. Ezt minden bizonnyal Orbán Viktor is tudja, a megjelenésének külön sújt ad, hogy mind ez ideig soha ilyen magas rangú magyar politikus nem pacsizott Tajvan itteni képviselőivel. Az utolsó jelentős személyiség, aki hozzájuk járt vacsorázni, Torgyán József volt, de őt egy ideje már ide sem hívják meg. A lépés tehát egy esetleges kormányváltás esetére külpolitikai paradigmaváltást jelez előre.” A bloggoló nyilván nem egészen így gondolta a paradigmaváltást, de valószínű, hogy a gundelbeli vizit híre Pekingbe is eljutott.

B.B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!