Nemcsak a karácsonynak, de néhány hazai településnek is szimbóluma a fenyőfa, amelynek sajnálatos módon csökken a hazai állománya. A közhiedelmekkel ellentétben azonban nem elsősorban az ünnepek előtti fenyőfavásárlóktól és tolvajoktól kell e lakáson kívül és belül egyaránt különös hangulatú fát védeni. Sokkal inkább rövidlátó, természetet nem tisztelő hétköznapi viselkedésünktől.
– Elhatároztam, gátat szabunk a fenyőfák pusztításának, hiszen ez a fafajta településünk nevének aranyfedezete – mondja a Vasárnapi Híreknek Lombár Gábor Balatonfenyves polgármestere, akinek kezdeményezésére nemrégiben helyi rendeletet fogadott el a képviselő-testület a fenyők védelmében. A balatoni település első embere azt mondja: nem kívánták tudatosan karácsony elé időzíteni ezt a magyar viszonylatban szigorú favédelmi szabályokat tartalmazó helyi szabályt, mert nem a karácsonytól, sokkal inkább a természet iránti tisztelet hiányától kell védeni a helyi fenyveseket. – Sajnos az utóbbi években egyre gyakrabban tapasztaltuk azt, hogy szinte kedvtelésből irtják a fenyőket – meséli a polgármester, aki szerint vannak, akik vélhetően tudatában sem voltak „cselekményük” súlyának. Példaként említi, hogy amikor valaki a túlzott árnyékra hivatkozva kivágott egy közel százéves fát, ültetett helyette néhány tuját, és úgy érezte, ezzel megtette, amit megkövetelt a természet iránti tisztelet.
Fenyvesen egyébként nemrégiben teljes leltár készült a fenyőállományról, és kiderült: mintegy 1400 darab 70 és 100 év közötti fenyő található a településen. – Mivel nem szeretném, hogy egy-két generáció múlva helytörténészeknek kelljen elmagyarázni, miért is hívnak minket Balatonfenyvesnek, évi ezer facsemetét osztunk ki azok között, akik hajlandók azokat elültetni és gondozni a saját területükön – mondja Lombár Gábor, aki szerint az emberek döntő többsége kedvezően fogadta fenyővédő rendeletüket.
Eszerint a különleges klímát, hangulatot és illatot biztosító fák kivágásához – értve ezen a fekete, erdei és duglaszfenyőt, valamint a tiszafafajtákat – magának a polgármesternek kell kérelmet írni, aki azt személyesen bírálja el; ő pedig csak akkor engedélyezi a fakivágást, ha annak valóban méltányolható oka van, vagyis veszélyes, beteg, esetleg olyasminek áll az útjában, amit muszáj elkészíteni. – Az egyik helybéli nemrégiben ki akarta vágni egy öreg fenyőfáját, hogy odaajándékozza a település karácsonyi ünnepségéhez. Világossá tettem, hogy ez is engedélyköteles, és az bizonyosan nem lesz elég ok az engedély megadására, hogy ajándékba akarja adni – meséli a fenyőfavédő településvezető, aki azért megnyugtatott: nem marad ünnepi díszbe öltöztetett fenyőfa nélkül Balatonyfenyves, ugyanis az egyik közeli faluban valóban találtak egy indokolhatóan kivágásra érett fát, így ennek díszei alatt ülik meg a fenyvesiek a közös karácsonyukat.
Lombár Gábor egyébként azt reméli, nemcsak a helyi fenyveseket sikerül megmentenie, sőt talán bővítenie is, de – ahogy fogalmazott – egyszer talán eljutunk oda ahová a finnek: ők mindenfajta rendeletek nélkül is engedelmeskednek annak az erkölcsi parancsnak, hogy oda nem építünk, ahol fa áll.
– Komárom városának a tulajdonában nincsenek fenyvesek, de rendkívül büszkék vagyunk a Koppánymonostor városrészünkben található különös klímát és hangulatot adó Duna-parti fenyőerdőkre, amelyeket egész évben a Komáromi Lovasőrség véd és felügyel – tudtuk meg Rédli Margittól, a magyar-szlovák határváros önkormányzatának kulturális és sajtóreferensétől, aki szerint náluk egyáltalán nem jellemző a lopás és pusztítás, még ilyenkor karácsony környékén sem. Ettől függetlenül valószínűleg látványos, környezetbarát és igen hatékony megelőzése az esetleges falopási kísérleteknek a Vértesaljai Erdőgazdaság megbízásából a monostori erdőkben is portyázó Nemzeti Lovasőrség komáromi egysége.
Talán a válságnak vagy a józanabb vásárlói szokásoknak, esetleg az óvatosabb kereskedői magatartásnak tulajdonítható, de sokkal kisebb a túlkínálat az előző évekhez képest a karácsonyfáknak való fenyőfákból. Így alighanem nagyságrendekkel kevesebb eladatlan, de kivágott kis fa hever majd szenteste az utcákon és tereken, és az is bizonyos: kevesebb lesz az esélye azoknak, akik az utolsó pillanatban akarnak majd nagyon jó áron fához jutni. Újdonság, hogy egyre több kereskedő jelzi, honnan, melyik tájegységből származnak a fenyőfái. Az árak pedig továbbra is néhány ezer forinttól szinte a csillagos égig terjednek. A kertészek és hozzáértők továbbra is azt tanácsolják, akinek fontosak a kellemes fenyő illatok, válassza
az egyébként olcsóbb fajták közül való lucfenyőt, aki pedig cserepest vásárolna és az ünnepek után megpróbálkozik a kiültetéssel – ezzel is gyarapítva a hazai fenyőállományt – legjobb, ha egy erőteljes ezüstfenyő csemetét választ.
(bóday)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!