Névtelen leventék

Az internetes média ebben „remek” partner. (V. H. 2009. december 6.) A tartalomszolgáltatók felelőssége lenne a fórumozók gondolatait ha nem is megszűrni, legalább moderálni. Közismert, hogy a „legbátrabb” felhasználók eszközeikben nem válogatnak, különösen, ami a hitelességet, a stílust illeti. Az „arctalanok”, az anonimitás leple alá búvók jellemtelen emberek. (Még akkor is, ha egyébként a jó szándék vezérli őket. Pláne…)
Ha valakinek közérdeklődésre számot tartó üzenete van, adja hozzá a nevét is. A virtuális közösségek verbális támadásainak társadalmi elfogadása(?) bátorítást ad egy gyülevész hadnak. A következmények nélküli sárdobálás a világhálón, a felelősségvállalást eleve kiiktatja a normarendszerből. Meggyőződésem: az on-line felületek üresek, „hézagosak” maradnának, ha ellenőrizhetők (beazonosíthatóak) lennének a küldőjük. Ezzel nem a vélemény- és gondolatszabadság csorbulna, „csak” az emberi kiállás erősödne. Nem vitatva a mindennapi életünket könnyítő és hasznos funkcióit a netnek, kifejezetten ellenzem az értelmes, szemtől szembeni kommunikációra gyakorolt káros(!) hatását.
Úgy vélem, azoknak van igazuk, akik a névtelen „homo primitívus” ellen emelik fel szavukat, és védelmükbe veszik azokat, akiket szabadon pocskondiáz(hat)nak. A minden konstruktivitást mellőző, nemtelen „viták” elbizonytalanítanak. Azt gondolom, csakis az értelmes, közösségi érdekeket szolgáló bejegyzéseknek lehet létjogosultságuk. A személyeskedő, önmegvalósítást szolgáló „beszólások” presztízsrombolók, nem tartoznak a médiapluralizmus eszköztárába. Éppen ellenkezőleg! Azoknak teremtenek nyilvánosságot, akik „sötétedés után” merészkednek számítógépeik elé.
A „most aztán jól megmondtam neki(k)”-szindróma nem lehet elfogadott. Az információs szupersztrádán nincsenek veszélyes kanyarokra figyelmeztető táblák. Az interneten ma mindenki kedvére száguldozhat. (Olyan ez, mintha jogosítvány nélkül markolnánk a volánt.) Sokan perverziós hajlamukat élik ki abban, hogy álnéven írogatnak sületlenségeket. Sajnos, az emberek egyre nagyobb része átlépi értelme korlátait. Kicsinyes bosszúkat forral, egyéni sérelmeket társadalmasít, a megmondó ember szerepét ölti magára „természetesen” a névtelenség homályába burkolózva. Így lesz úrrá az őszintétlenség, az alattomosság. Kell ez nekünk?!
Komoly felhasználó már nem is „számol” az idétlen fórumok oldalaival, ami kárt okoz a társadalmi párbeszédben, a konszenzuskeresésben. A virtuális térbe bepötyögött egymásnak feszülések, sokaknak szellemi kielégülést jelentenek. Ezek a névtelen „hősök” elbeszélnek egymás mellett. Semmi építő jellegű kritika, értelmes vita. (Igaz, ezekhez intelligencia is kellene.) Az anonim fórumozók legtöbbször megelégednek  „beszélgetőtársuk” felmenőinek szidalmazásával, származásuk firtatásával (Sic!), megfélemlítésével! Aki ezek után azt feltételezi, hogy híve vagyok a bürokratikus szabályozásnak, téved. Bár működne a felhasználókban az önszabályozás, nem lenne szükség a „mit lehet és mit nem” törvénybe foglalására.
Kétségtelen, az internettel egy „sokoldalú” médium nyitott új fejezetet a sajtótörténetben, ezzel együtt a nyilvános kommunikációban. Be kell azonban látnunk: vannak, akik jóra, vannak, akik rosszra törnek vele. Úgy vélem, senki nem akarhatja, hogy a közbeszéd amúgy sem rózsás hangneme uralja el ezt a médiafelületet is. Egy civilizált társadalomban alapvető, hogy az emberek milyen színvonalon kommunikálnak egymással. Egy jogállamban nem maradhat következmények nélkül egymás alaptalan szidalmazása. Bár, ha belegondolok a közéleti, „nevesített” szópárbajokba!... Na, de ki/mi kényszerít rá bennünket arra, hogy onnan merítsük a mintát? Elvégre mi választjuk példaképeinket. Ne engedjük, hogy nekünk is úgy kezdődjön minden mondatunk: „hazudik”!
Dr. Nagy Zoltán médiakutató, Debrecen  

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!