Ha felütjük az értelmező szótárt, akkor a rasszista szónál találunk egy
olyan értelmezést, miszerint rasszista tudós, aki fajelmélettel
foglalkozik. Valójában természetesen mást értünk ezen a kifejezésen, de
egy biztos, sokan tudóskodóként nyilatkoznak faji témákban. És olyan
kapitális marhaságokat vallanak, ami egyszerűen a butaság torlaszai
miatt nem tud cáfolati rést találni beszűkült tudatukba.
Elmesélek egy esetet. Egyik ismerősöm, amikor a kétségtelenül komoly társadalmi problémát jelentő cigánykérdésről beszélgettünk, abszolút komolyan állította, hogy az az intézkedés, ami 200 cigány származású magyar értelmiségit juttat pozitív diszkriminációval köztisztviselői státushoz, 200 magyar embertől veszi el a munkahelyet. Ha a butaság fájna, akkor az ilyetén nézettel egyetértők ordításától süketülnénk meg.
Nem tudják a rasszista előítéletek miatt felfogni, hogy a lakosságunk 10 százaléka körüli kisebbség társadalmi kezelésére nem a kirekesztés, hanem a feltétlen pozitív diszkriminációt követelő társadalmi összefogásra, összehasonlítási alapok gyökeres változására, vagyis paradigmaváltásra van szükség. És amikor az ember megpróbál érvelni logikusan, megkapja a véleményt. Mi van? Te szereted a cigányokat? Nem, kérem. Én az embereket szeretem. A rendes embereket, nem lemondva a „rendetlenekről”. Humanista módon. Keresztényi módon.
A fejlődő, de az érett demokráciákra is jellemző a Magyar Gárdához hasonló fekélyes kinövés. Ami a struccpolitika következtében akár a demokráciát is parazitaként felfalhatja. Nézzük vulgárisan a Ku-Klux-Klan Tennessee államban 1865-ben alakult szervezetét, elsősorban a négerekre vonatkozó, általános, emberi jogi törvények megakadályozására. És amely szervezet ellen csak 1871-ben született meg korlátozó törvény. Ami mellesleg szabad idejében keresztégetés közben faji alapon lincselgetett. Ha így nézzük, a magyar törvényhozás még gyorsnak is ítélhető. Más kérdés, hogy ez már a XXI. század. A szervezet nem szűnt meg, de célcsoportjába később a négerek mellé a zsidók, sőt a bevándorló katolikusok is bekerültek. Gyűlöletet könnyű kelteni az arra fogékonyakban. Aztán 1915-ben, egy metodista pap, bizonyos W. J. Simmons újraalapította a szervezetet. Ami még ma is él, nem jelentős társadalmi szimpátiával, de célcsoportja most a spanyol anyanyelvű bevándorlók közösségei. Ugye milyen könnyű ellenséget találni? Milyen találékonyak a gyűlölködni akarók?
Olvastam arról is, hogy milyen módszerekkel sikerült a négereket részben szocializálni. Ma pedig az USA elnöke színes bőrű. Fel tudják fogni a zsebrasszisták, hogy egy kiváló cigány származású ember karrierje milyen példaértékű lehet? Fel tudják fogni, hogy mennyit tud segíteni egy főtisztviselő rokoni körben a hozzátartozók támogatásában? Ugyanis a cigányok nagyon összetartó emberek, ellentétben a magukat magyarnak valló lelki korcsokkal.
Nagyon kíváncsi lennék a pártok véleményére, miként kezelnék ezt a komoly társadalmi kérdést hosszú távon. Alfától ómegáig. És felveszik-e a kesztyűt – képletesen értve –, hogy a tévútra vezető nézetekkel szembeszálljanak?
Tudom, sokakban ezeknek a gondolatoknak hatására felmegy a pumpa. Aztán elkezdik sorolni az eseteket, amikor cigányok voltak az elkövetők. És akkor megint ott vagyunk az origónál. Kik is a rasszisták?
Tősér István, Miskolc
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!