Nekem a problémák az ellenfeleim

A polgármester ma már biztos benne, hogy élni tudnak a címmel járó lehetőségekkel, és arra készül, hogy  „megmutathassuk, milyenek vagyunk, és ha nem veszik tolakodásnak, mindenkit egy kicsit pécsivé teszünk, mert hiszem, hogy az használhat az országnak”.

 

z Ön és munkatársai az első pillanattól kezdve hangsúlyozták, hogy a pécsi vízszolgáltatás nagy vihart kavart „vissza önkormányzatosítása” nem egyedi eset: beleillik abba az európai  trendbe, amely szerint az „elszemtelenedett” magánszolgáltatóktól szép lassan visszaszerzik a városok, régiók, a közszolgáltatásokat, és azt olcsóbban, színvonalasabban üzemeltetik. Mégis, sehonnan nem hallani a pécsihez hasonló éles, a „törvényes tettlegességig” fajuló vitákról. Párizs például egyszerűen megvárta, amíg lejár a szerződése privát vízszolgáltatójával. Nem lett volna békésebb megoldás?
– Itt nem békességről, hanem a pécsiek vagyonáról és a legfontosabb közszolgáltatásról van szó. Amint azóta kiderült, nemcsak eltitkoltak előlünk adatokat, tényeket, hanem törvénytelen módon súlyos adósságot is felhalmoztak. Ki tudja, ma hol lennének a dokumentumok, ha nem lépünk gyorsan, határozottan, időben. Már a nyári átvilágítás megmutatta, hogy vannak gyanús pénzmozgások a cégnél. Szándékainkat egyébként közöltük a kisebbségi tulajdonossal, de nem válaszoltak semmire. Ráadásul nem „vissza önkormányzatosításról” van szó, ahogyan ön mondta, hiszen ez a cég az önkormányzat többségi tulajdonában volt, és van ma is. Csupán a cégvezetés gondolta úgy, hogy semmi közünk hozzá. Márpedig itt komoly dologról van szó, nem néhányak üzleteléséről, hovatovább mutyizásáról.
z Annak idején – szintén Európa-szerte – éppen azért adtak számos állami, önkormányzati közszolgáltatást úgynevezett szakmai befektetők, gyakorlatilag üzleti vállalkozások kezébe, mert közvagyonként túl bürokratikusan, drágán és nem elég hatékonyan működtek. Mi a garancia, hogy a visszavett szolgáltató nem fog elbürokratizálódni, hiszen erre mindig, minden szervezet hajlamos – különösen, ha közvagyon kezeléséről van szól?
– Ha az említett Párizsban, Németországban vagy másutt az önkormányzati cégek képesek jól működni, akkor mi is képesek vagyunk rá. Úgy gondolom, Pécs közvagyona – például a víz – a pécsiek kezében van a legjobb helyen. Szigorú gazdálkodás, jó szakemberek, és a város iránti alázat kell a működéshez. A mostaniakban ez megvan, a pécsiek pedig ezt az utat választották. Hogy korábban szakmai befektetőket vontak be a városok, annak oka a múltban, az ország akkori állapotában, a pénzhiányban, a lehetőségek hiányában keresendő. De ez már a múlt, nekünk pedig a jövőt kell terveznünk.
z Kívülálló számára elég meglepő, hogy Pécsett úgy tűnik – a választási csatározások elmúltával – egyetértés tapasztalható a pártok és a képviselők között. Meglepő volt, hogy például Tóth Bertalan – aki korábban szocialista párti alpolgármester volt – talán még önnél is vehemensebb kifejezésekkel illette a francia vízműcég munkáját. Ön teremtette vagy örökölte ezt a konstruktív légkört? Nem lesz ez kínos a közelgő országgyűlési választási kampányban, ahol gyakorlatilag mindegyik jelentős párt – így az önöké is – kollektíven démonizálja a többieket?
– Kínos? Kívánatos! Pécsett az emberek változást akartak, és ettől nem térhetünk el. A korábbi politikai viták helyett azt várták, hogy ne a politikai ellenfelet akarjuk legyőzni, hanem a problémákat. Nekem a problémák az ellenfeleim. A megörökölt adósság kezelése, a munkahelyek teremtése, a közterületek, közutak felújítása, Pécs hírnevének visszaszerzése és egy kellemes városi légkör megteremtése. Ezek az ellenfelek nem a pártok. Ellenben mindenkit szövetségesnek tekintek, és talán ezért született meg a vízmű ügyében az eddig soha nem tapasztalt egyetértés politika és polgárok között. A megkérdezett pécsiek 94,5%-a értett egyet a vízmű visszavételével. Ön szerint tehet mást bármely politikus, minthogy a közakaratnak megfelelően viselkedjen? Nem hiszem, és remélem, hogy a kulturális főváros kérdésében is egyetértünk majd hasonló többséggel.
z Ön polgármesterré választása után az egyik első lépésként vonta meg az egyik legfelháborítóbb – és országszerte közkedvelt – jogot, az ingyenparkolást a város politikai elitjétől. Áttekintette azóta, hogy még milyen megengedhetetlen előnyöket élveznek az átlagpolgárral szemben a hivatalok és a helyi politika vezetői – ami természetesen nem speciális pécsi, hanem sajnos országszerte tapasztalható jelenség – vagy ezzel a szimbolikusnak is tekinthető gesztussal egyszerűen meg akarta nyugtatni az embereket?
– Az elmúlt évtizedben a pécsiek kezdtek „kiszorulni” saját városukból. Ezért vált fontossá számomra, hogy a pécsiek visszakapják tereiket, iskoláikat, intézményeiket, de a Városházát is. A politikának szolgálni kell a közösségeket, nem pedig uralkodni azok felett. Ezért szüntettem meg előjogokat, és ezért jeleztem a város főterén, hogy én nem a politikának teszem le a polgármesteri esküt, hanem a pécsieknek. A sikerek nem a politikusoké, hanem az embereké, a közösségé. Csak az a város áraszt kellemes, jó hangulatot, amelyben a közösségek virágoznak, és amelyben az ott élők érzik: értük és velük történnek a dolgok. Ez az a döntő változás, amelyet mindvégig akartak, s ennek nyomatékot is adtak szavazataikkal.
z Érdekes helyzeteket szül a nagypolitika: amikor a Tubesre építendő katonai radar ügye napirenden volt, a köztársasági elnök, ön, Szili Katalin és még sokan mások tiltakoztak az építése ellen. Támogatta viszont Lázár János az ön párttársa, Illés Zoltán – gondolom – legnagyobb megrökönyödésére... Hol húzódnak ez ügyben valójában a frontvonalak és nem lehetséges-e, hogy egy kis „pihentetés” után a katonai befektetői lobbi „lesből” újra támad, és egyszer csak mégis megépítik ezt a NATO által áhított tornyot?
– Ha rajtam múlik, Pécsett biztosan nem építenek katonai radart. De nem vagyok egyedül, hiszen a pécsi civilek megmutatták, képesek megmozdulni a városért, ha közös ügyről van szó. Ez egyébként nagy ereje Pécsnek, ez a garancia arra, hogy a „lobbik” itt hiába „támadnának”. Érdekes, hogy ön milyen „háborús” kifejezéseket használ: „frontvonalak”, „támad”, pedig ma sokkal békésebb a világ itt Pécsett. Olyan ügy ez, amelyben egyetértés van a városban, és természetes, hogy nincs lokátor a hegyen.
z Nem sokkal több mint egy hónap múlva Pécs lesz Európa – egyik – kulturális fővárosa. Hogy állnak? Nyilván a török városhoz képest jól, de a kérdés inkább az, január elsején méltóképpen tudjuk-e Linztől átvenni a stafétabotot?
– Végre elkezdtem hinni abban, hogy Pécs sikeres kulturális főváros lesz – mondta nemrég egy sokáig szkeptikus értelmiségi a Magyar Rádióban. Ennyit változott a helyzet az elmúlt hónapokban. A program készen van, a megújult köztereket adjuk át sorban a pécsieknek, az utak épülnek, épül a koncertterem, a tudásközpont, megújul a múzeum, a főterünk gyönyörű lesz januárra, a mélygarázsok hamarosan készen lesznek. Sőt, a civileket is – akik kitalálták a programot, de a politika „elmarta” tőlük – vissza tudtuk hozni. Most éppen azzal vagyunk elfoglalva, hogy milyen módon tehetjük a pécsiek „szív-
ügyévé” a kulturális főváros programját, miként részesedhetnek leginkább ők a megteremtett lehetőségekből. Mert a célunk mégiscsak az, hogy a pécsiek nyerjenek a legtöbbet a jövő évvel. Röviden tehát: méltók leszünk Magyarország képviseletére!
z Nyilván lekötik a mindennapi teendők, de gondolom, előbb-utóbb azért közérthetően és hosszú távon meg kellene fogalmazni, mi Pécs értéke, és mi szimbolizálja igazán ezt a csodás várost? Mert most kicsit nagy a zűrzavar, pedig választék lenne bőven: ókeresztény sírok, török dzsámi, híres egyetem, mediterrán hangulat. Vagy valami egészen más?
– Kétezer éves kultúra az örökségünk. Benne mindazzal, amit említett. Sőt, ott van a Zsolnay porcelán is, amelyről mindenütt ismernek bennünket. A legfontosabb azonban, hogy pécsinek lenni valami sajátosan egyedit jelent. Említettem, milyen erősek a civil közösségeink, de mondhatnám azt is: ha két pécsi ismeretlenül találkozik a világban, tíz percen belül kiderül a kötődésük, és negyedóra után már a városukról beszélnek. Ezért szeretnek hozzánk jönni a turisták, ezért jönnek haza az elszármazottak. 2010-ben sokakat várunk, hogy megmutathassuk, milyenek vagyunk, és ha nem veszik tolakodásnak, mindenkit egy kicsit pécsivé teszünk, mert hiszem, hogy az használhat az országnak.
z Ön nemrégiben éppen a Vasárnapi Hírekben, a politikusok és polgármesterek luxusautói-
ról készített összeállításban mondta azt, hogy ha önön múlott volna, nem a méregdrága és nagy értékvesztésű Honda Legend lenne a szolgálati autó. Nos, a dolgok most már önön múlnak: mikorra tudja úgy áttekinteni a város egészét, hogy egyértelmű és kizárólagos felelősséget tudjon vállalni a város közpénzeiért?
– Május 10. óta minden döntésemért vállalom a felelősséget. Tudják ezt a pécsiek is, hiszen nem véletlen, hogy a polgármesteri fogadóórán mintegy ötszázan vettek részt. Ugyanis nem az embereket vártuk a hivatalba, hanem én mentem ki a terekre, hogy megbeszéljük a dolgainkat. És ezért kérem ki időről időre a pécsiek véleményét a nagyobb horderejű ügyekben. Olyankor több tízezer telefonhívást indítunk néhány nap alatt. Ami pedig a pénzügyeket illeti, nem könnyű a helyzet, hiszen 32 milliárdos adósságot örököltünk. Óriási összeg. Viszont hosszú távú, szigorú gazdálkodással kilábalhatunk ebből a helyzetből. Ráadásul úgy, hogy adjunk, és ne elvegyünk az emberektől. A változás ott kezdődik, amikor nem az emberek húzzák meg a nadrágszíjat, hanem a politikusok. Ennyit az autócsodákról.

Bóday Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!