Állandóan felsőfokú jelzők kíséretében írnak, beszélnek Trill
Zsoltról, a debreceni színház tagjáról, aki rendszeresen fellép a
beregszászi társulattal is. Főszerepek garmadáját játszotta. Több
filmben is szerepelt, a Kaméleon széles körben is népszerűvé tette.
Mégis sok kételye van magával kapcsolatban.
n Miközben az egyik legtehetségesebb színésznek tartják Magyarországon, mindig szerénykedve nyilatkozik. A Kaméleon igazán nagy filmsiker volt, mégis azt mondta, hogy talán egy-két jelenetben sikerült jónak lennie, és hasonlókat szokott mondani jeles színházi alakításairól is. Miért?
– Minden próbán küszködöm, azon töprengek, van-e egyáltalán tehetségem. És nagyon sokszor hülye vagyok, meg csúnyán viselkedem. Én tényleg azt gondolom, hogy még csak részsikereket értem el.
n Mit jelent az, hogy csúnyán viselkedik?
– Néha nagyképű vagyok, főleg a saját köreimben. A cinizmusommal, iróniámmal, biztos, hogy megbántok többeket. Ez most egy olyan világ, hogy nem lehet egyenesen megmondani dolgokat, mert, ha az ember ezt teszi, abból mindig igen nagy probléma adódik.
n Célozgat, szurkálódik?
– Hát igen. Néha kívülről látom, amit csinálok. Saját magammal kell együtt élnem, magamat kell elviselnem. És tényleg csak néha érzem azt, hogy valami pici megszületik, kevés a bizonyosság.
n Újra néztem nyáron a Tótékat a beregszászi színházzal. Nagyon jó az előadás, és ön az őrnagy szere-pében szintén igen jó benne. Miért érzi azt, hogy nem születik meg az alakítása?
– Ön a Városmajori Színpadon látta, ott azt éreztem, hogy a körülmények nem segítik az előadást. Ezért el kellett kicsit más irányba vinnem a produkciót.
n A szabadtér zavarta, vagy az, hogy inkább szórakoztató darabot várt a közönség, és ezért ripacskodott kicsit?
– Bizonyos helyeken szerintem megengedtem magamnak. Tudat alatt próbáltam a körülményekhez alkalmazkodni. Adtuk például a Tótékat Gyulán, vagy Zsámbékon is szabadtéren, ezeken a helyeken máshogy kellett játszani. Kisvárdán meg Pécsett talán voltak pillanataim, de lehet, hogy nem bírtam szusszal végig az előadást.
n Végigjátszotta a magyar és a világirodalmat, Shakespeare-, Csehov-hős ugyanúgy lehetett, mint Lucifer Az ember tragédiájában vagy éppen tömeggyilkos a Roberto Zucco címszerepében.
– Igen. De mostanában nagyon nagy bajban vagyok saját magammal. Éppen azért, mert igen sok mindent megpróbálhattam, de nem vagyok biztos benne, hogy sikerült is ezeket a szerepeket megcsinálnom. Igen nehéz ebből a sok dologból valami újat teremteni. Azért izgalmas számomra a debreceni színház, mert oda jönnek olyan rendezők, akik valami izgalmasat hoznak az én életembe. A hatásukra hátha valami újat fedezek fel saját magamban.
n Most éppen Cserhalmi György rendezte a Boldogult úrfi koromban című Krúdy-regény adaptációjában.
– Abban én a borbély vagyok, folyamatosan keresem, milyen is lehet ez az ember, de nem tudom a színpadon megfogalmazni. Most viszont Szergej Maszlabojcsikkal kezdjük próbálni a Makrancos Katát, ebben én leszek Petruchio és Szűcs Nelli Kata. Ezeket a próbákat hihetetlenül várom.
n Petruchiót általában kemény macsónak ábrázolják. Önnek viszont naiv a tekintete, és még mindig kölykös a képe, ezért ez a szerep lehet új szín a pályáján.
– Abszolút. Izgalmat érzek, hogy játszhatom.
n Az is izgalmas, hogy ebben a huzakodós, veszekedős szerepben éppen a felesége a partnere. Nyilván az életben is voltak önök között hasonló szituációk.
– Nem először fordul elő, hogy színpadon hasonló szituációkat élünk át, mint az életben.
n Beszélnek otthon a szerepeikről?
– Konkrétan nem nagyon, de valahogy amikor más témáról beszélünk, mégis érintjük a szerep lényegét. Nem kell mindig mindent megfogalmazni, jó, ha marad titok is.
n Már nem a beregszászi színház tagja, de rendszeresen játszik a társulattal.
– Ez mind az ötünkkel így van, akik a beregszászi társulatból Debrecenbe szerződtünk. Én most is tagnak érzem magam a beregszászi csapatban, ahogy rögtön jól éreztem magam az Új Színházban, akkor is, amikor még nem volt papírom arról, hogy ott tag vagyok.
n A budapesti közönség is megszerette, nem volt gond amiatt elmenni Debrecenbe, mert a mestere, és az a rendező, Vidnyánszky Attila, akivel a legtöbbet dolgozott, odaszerződött?
– Gond volt. Biztosan okozott bennem egy csomó feszültséget. De Debrecenben sok új impulzus ér, és ez számomra igen fontos. Ahogy most nagyon fontos Petruchio szerepe is.
Bóta Gábor
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!