Populista kormány sem hagyhatná figyelmen kívül a realitásokat

u Miniszterelnök úr, túl vagyunk a költségvetésen és a munka nagyját elvégezte, nem sajnálja, hogy túl rövidre szabta kormányzási tevékenységét? Hogy túl kategorikusan mondta azt: nem akarja folytatni?
- Az élet szabta ilyen hosszúságúra ezt az időt. Egy évvel a választások normális ideje előtt alakítottam kormányt, s arra vállalkoztam, hogy a válságkezelést viszem végig. Ráadásul úgy, hogy ne csak rövid távon stabilizáljuk Magyarországot, hanem hosszú távra megalapozzuk azt, hogy ne legyenek újabb hasonló válságok nálunk. Ezt a munkát nagyobb részt elvégeztük, de a hátralévő három-négy hónapban még rengeteg olyan lépés van, amelyet meg kell tennünk a válságból kivezető úton maradva. Ezért én korainak tartom a végső értékelést, nagyon sok kockázat vár még az országra a következő három-négy hónapban és nagyon sok komoly döntés is.

u De azt nem sajnálja, hogy nem korábban került a kormány élére? Azért kérdem, mert mérvadó körök kifejezetten elégedettek az ön kormányzási teljesítményével.
– Nézze, én nem ambicionáltam ezt a feladatot, világossá is tettem, hogy egy évre vállalom és nem is tekintem magam politikusnak. Egy demokráciában egyébként hagyományosan is az a jó, ha pártokhoz szorosan kapcsolódó politikusok vezetnek kormányokat. Jómagam egy különleges helyzetben vállalkoztam egy különleges feladatra. Nem tagadom, az embernek támad olyan gondolata nagyon sok ügy kapcsán, hogy ha nem néhány hónap lenne hátra, hanem mondjuk néhány év, akkor jó néhány nagyobb szabású dolgot is meg lehetne tenni azért is, hogy az ország hosszú távon is versenyképesebb legyen, sikeresebb legyen, hogy még néhány fontosabb átalakításba be lehetne vágni. De azt gondolom, hogy ez majd annak a kormánynak lesz a felelőssége, amely a választásokon mandátumot kap. Ám lehet ezt másképp is mondani: a következő kormány felelőssége, – bárkié is legyen az –, hogy tovább menjen azon az úton, amelyen Magyarország el tudja kerülni az  újabb válságokat és Európa egyik leggyorsabban fejlődő országává váljon. Ehhez mi megteremtettünk bizonyos alapokat, elindítottunk nagyléptékű változásokat, megalapoztunk egy négy százalék közeli növekedést a 2011-től induló időszakra, de még nagyon sok minden kell addig tenni.

u Egy felelős miniszterelnök vészhelyzetben nem akar pánikot kelteni, de mekkora volt a veszély? S hogy lehetne ezt az átlag embernek érzékeltetni?
– Szerintem nagyon sok úgymond átlag ember is pontosan érzékelte a veszélyt idén tavasszal. Hiszen aki a lakását, vagy az autóját devizahitelből  finanszírozza – egymillió hétszázezer ilyen család van Magyarországon, a családoknak majdnem a fele – pontosan érzékelte, hogy mit jelentett neki, amikor a korábban kalkulált 250 forint helyett mondjuk 316 forint volt az euró. És felmérhette, hogy az előbbinél még képes lett volna törleszteni, az utóbbinál pedig fel kellett volna adni a lakásukat, vagy az autójukat. Ezt a veszélyt sokan érzékelték. Azt kevesebben már, de legalább százezren igen, hogy milyen az, amikor egyik napról a másikra önhibájukon kívül megszűnik az állásuk. Most gondolja meg ugyanezt, hogy ha a forint az euróhoz képest nem erősödik vissza a 310 körüli szintről, hanem mondjuk tovább gyengül 350-re, hogy akkor hány család nem tudta volna fizetni a törlesztését.

u De most megint romlott éppen ezen a héten a forint. Vagy ennyi ingadozás még belefér?
– Ez már semmiképpen sem Magyarország válságának a jele. De hadd térjek vissza az előző okfejtésre. Gondoljon bele, ha az euró 350 forint és ha nem százezer, hanem mondjuk háromszázezer munkahely szűnik meg az országban, akkor hogyan alakult volna az ország helyzete. Vagy mondok mást: sokan megérezték, hogy milyen az, amikor a tizenharmadik havi nyugdíjat nem tudja kifizetni Magyarország, s ezért azt vissza kell vonni. De ha nem csináltuk volna meg a nyugdíjrendszer átalakítását, amit most elkezdtünk, akkor már néhány év múlva sem tudtunk volna a nyugdíjasoknak kifizetni a rendes 12 havi járandóságukat. Ezek olyan potenciális válságok voltak, amiket most elkerültünk. Az emberek talán nem élik meg olyan tragikusan azt, amit elkerültünk, mint a bekövetkező bajt. De éppen ebből a válságból azt a józan következtetést kellene levonni, hogy a mindenféle felelőtlen ígérgetéssel szemben mérlegeljük: mit veszíthetünk, mit kockáztatunk egy-egy rossz döntéssel, egy-egy rossz kompromisszummal. Ennek a tükrében mérhetjük fel igazán azt, amit elértünk.

u Az ellenzék viszont kezdettől fogva azt mondta, hogy másképp kellene csinálni. Ön szerint volt alternatívája annak, amit tett?
– Mérvadó közgazdászok belföldön és külföldön mind-mind egyetértenek abban, hogy ez volt az egyetlen út. Ezt mondja az IMF, ezt mondja a Nemzeti Bank, ezt mondja az összes külföldi elemző, ezt mondja a független Költségvetési Tanács. Pedig ők nem indulnak a választásokon, nincs politikai érdekük. Nem kérdés, hogy Magyarország számára csak olyan út volt lehetséges, ami először is visszaszerzi a bizalmat, másodszor pedig középtávon a végigvitt reformokkal – az adóreformmal, a nyugdíjreformmal, a szociális reformmal – úgy fokozza az ország növekedési képességét, hogy a rövid távú egyensúlyteremtés mellett azt is elhiszik nekünk: képesek leszünk visszafizetni a hiteleinket. Ennek a két dolognak nem volt alternatívája. Abban volt döntési helyzet és mi választottunk is, hogy a program végrehajtása közben vigyázzunk arra, hogy a terheket szétterítsük a társadalmon, hogy kisebb legyen a terhe mindenkinek. E mellett figyeltünk arra is, hogy a leghátrányosabb, legnehezebb helyzetben élők is valamilyen védelmet kapjanak a válság közepette. Gondoljon a távhő vagy az alapvető élelmiszerek áfájának a csökkentésére, gondoljon a krízis alapra, a méltányossági nyugdíjemelésre és még sorolhatnék néhány dolgot.

u Ha a kampány során elmegy magukat baloldalinak tekintő választókhoz, akkor nyugodt szívvel tudja mondani nekik, hogy a körülményekhez képest érvényre tudta juttatni a baloldaliságot?
– Azt tudom mondani, hogy a válság kezelésben a szolidaritás elvét mindig szem előtt tartottuk, mindig érvényesítettük. Saját korábbi élettapasztalatomból tudom, bajban akkor lehet számítani az érintettek támogatására, ha azt érzik, hogy mindenki részt vállal belőle. Ezért például csökkentettem a miniszterek fizetését. Ezért fogtam vissza az állami vállalatok vezetőinek fizetését. Ezért vezettük be a vagyonadót, amiről nagy vita volt, de az valójában a leggazdagabb, legnagyobb vagyonú magyar embereknek, néhány százaléknak jelent majd – egyébként elviselhető – többletterhet. Ezért vezettük be a Krízis Alapot, a hitelfelvevőket védő Banki magatartáskódexet és nagyon sok más intézkedést, ami arról szól, hogy hogyan lehet megkímélni a legrászorultabbakat, és igaz-
ságosan elosztani a válság hatására jelentkező terheket.

u Nem tart attól, hogy a következő kormány – ha a mai ellenzék kerül hatalomra – ezeket visszacsinálja, és ha ezt megpróbálja, ön szerint mi lesz?
– Egymásnak teljességgel ellentmondó nyilatkozatok hangzanak el az ellenzék részéről. A költségvetés időszakában például szinte csak olyan módosító javaslatokat adtak be és támogattak, amelyek a költségvetés hiányát jelentősen növelték volna. Ugyanakkor az ő érdekükben hirdetést közzétevő közgazdászok meg attól tartanak, hogy a költségvetési hiány mostani alacsonyra tervezett szintjét nem lehet majd tartani. Egyik oldalról növelni akarják a hiányt, másfelől meg aggódnak, hogy egyáltalán tartható-e ez az alacsony hiány, amit mi tervezünk.  E közgazdászok hiányolják a reformokat, miközben azok, akiknek a nevében megszólaltak, minden egyes reformtörekvés ellen szavaztak a parlamentben és ahol csak lehetett megakadályozták. Nem lehet pontosan tudni, hogy az ellenzék, a Fidesz mit akar. Valószínűleg egy dolgot akar: hatalomra kerülni. Ezért mindenkinek mindent megígér, amit hallani szeretne. Ez veszélyes populista stratégia, hamis várakozásokat kelt az országban és szükségszerűen csalódáshoz vezet. Én azt gondolom, hogy a következő kormányzati ciklus elején, bárki is kerül hatalomra – és én még nem könyvelném el, hogy ki lesz az –, annak a gazdaságpolitikai mozgástere kicsi lesz. Alapvetően ezen a józan észre alapozott pályán kell tartani a gazdaságot, mert ha nem, akkor nemcsak az Európai Unióval és az IMF-el kötött megállapodást szegjük meg, nemcsak az uniós források elvesztését kockáztatjuk, hanem például annak az egymillió-hétszázezer devizahiteles családnak a hiteltörlesztését is ellehetetlenítheti egy új kormány, egy felelőtlen gazdaságpolitikával. Márpedig szerintem, egy populista kormány sem bírja ki, hogy több millió családot maga ellen fordítson egyik napról a másikra.

u Ha részt vesz majd a kampányban, ahogyan ígérte, ezeket fogja hangsúlyozni?
 – Világossá szeretném tenni, hogy miniszterelnökként a legjobban azzal tudok „kampányolni”, ha jól kormányzok. Azzal, hogy ha ennek a kormánynak az utolsó napjáig azon az úton haladunk, amin eddig haladtunk. Vagyis mindvégig folytatjuk a határozott, cselekvő, válságkezelő, és a válság utáni időszakot is megalapozó kormányzást. És ezzel azokat szeretném támogatni a választási időszakban, akik azt ígérik, képviselik, hogy az országot ezen a józan ész alapú pályán, ezen a felfelé vezető úton tartják, és nemcsak a rövid távú teljesíthetetlen ígérgetéssel foglalkoznak.

u Van kétsége, hogy a szocialisták nem ezt fogják tenni?
– Világosan megfogalmazták, hogy ezen az úton akarnak menni és, hogy ezt tekintik kormányzati örökségüknek. A szocialisták miniszterelnök-jelöltjének a beszédéből is ez következett számomra. Tehát őket akarom támogatni, mindazokat, akik ezt képviselik.

u Készül arra, hogy beszédeket is mondjon a kampány során?
– Szerintem világos feladatmegosztás van. A szocialista párt politikusai folytatják a kampányt, én kormányzok. Amennyiben kormányzati esemény van, akkor természetesen ott leszek, de alapvetően azzal tudok segíteni nekik, ha nagyon aktívan kormányzok és ehhez kapcsolódóan szólalok meg.

u  Most is mondott bíráló szavakat az ellenzék különböző politikai elképzeléseiről. Az elkövetkező időszakban ilyen értelemben tovább fogja bírálni az ellenzéket?
– Én őket, vagy ők engem? Mert az utóbbi nem kétséges. Én nem az ellenzéket bírálom. Általában sem helyeslem, ha egy kormány csak azzal foglalkozik, hogy mit mond az ellenzék. Mi nem az ellenzéknek kormányzunk, és nem az ellenzéknek akarunk megfelelni, de nem is az ellenzék ellenében akarunk politizálni. Ez ostobaság. Nekünk nem az a dolgunk kormányként, hogy állandóan politikai és hatalmi vitákat folytassunk. Nekünk az a feladatunk, hogy az ország érdekében kormányozzunk. Ha az, amit én helyesnek tartok az egybe esik azzal, amit az ellenzék mond, akkor az jó hír az országnak, konszenzus van. Ha pedig ők vitatják, amit én csinálok, de meg vagyok győződve az érveik meghallgatása után is az igazamról, akkor megcsinálom, ha ők vitatják is. Mert a kormány dolga a cselekvés. Nekünk világos értékvilágunk van, és van egyértelmű felelősségünk az országért. S aki ebben támogat minket, annak ezt megköszönjük, aki meg ellenzi, az ellenezze, az ő felelőssége és szíve joga. Elég volt már a parttalan politikai cirkuszból és a cselekvést helyettesítő kommunikációs csatákból.

u A minap ebben a szobában fejelgettek a szocialista frakcióvezetővel, ami komoly együttműködést követel. Ez a kampányban is így lesz?
– Elmondtam világosan a kongresszusi beszédemben, hogy Mesterházy Attila az egyik legfontosabb pillére volt az elmúlt időszak kormányzásának. Egy időben kerültünk pozícióba, én miniszterelnökként, ő frakcióvezetőként. Ő volt az, aki az elmúlt húsz év legnehezebb költségvetését minden más költségvetésnél korábban – és azt kell mondanom, talán minden más költségvetésnél kisebb vitákkal, veszekedésekkel – tudta végig vinni a legnagyobb parlamenti frakcióban. Ez jó, de ami még fontosabb: meghatározó teljesítmény volt abból a szempontból, hogy ez a sikeres válságkezelő kormányzás eddig eljusson. Tehát nyilvánvaló, hogy szoros az együttműködésünk.

u A kormányzása utolsó hónapjaira ismét vészhelyzet van, az influenzajárvány esetleg akkor tetőzik, s már eddig is egy-két tucat halálos áldozattal járt. Tiszta a lelkiismerete a kormánynak, hogy mindent megtett, amit emberileg lehetséges?
– Magyarország azon kevés ország között van, amely időben felkészült, amennyire csak lehetséges az új influenzajárványra. Magyarország az első három legmagasabb oltottsági aránnyal rendelkező ország között van a világon, hiszen a lakosság beoltottsági aránya 25 százalék fölött van most, két és fél millió embert oltottunk be. További három és fél millió embert lehet még beoltani a hazai készletekből. Kétszáz helyen működtetünk oltópontokat az országban a normál orvosi rendelésen kívül is. Azt gondolom, hogy ez a kormány mindent megtett azért, hogy az ország meg tudjon küzdeni ezzel az influenzával. És az európai országok többségénél jobban is birkózunk meg ezzel a vírussal. Azt viszont szomorúnak és az ország mostani lelkiállapotára nagyon jellemzőnek tartom, hogy még az olyan egyszerű és nyilvánvaló kérdésben is, mint az emberek egészségének, életének védelme, abban is politikai pártoskodás szerint szakad ketté az ország, hogy sokan politikai szimpátia alapján döntik el, beoltatják-e magukat vagy sem. Újabb bizonyítéka ez annak, hogy milyen iszonyatos károkat okoz az országnak a mély – most már családokat, barátokat, munkahelyeket, sportegyesületeket, tudományt, egészségügyet elérő – megosztottság, ami a politikusok érdeke által gerjesztve az elmúlt tíz évben kialakult. S ez Magyarország további fejlődésének egyik legnagyobb gátja és kockázata. Pedig az előbb említett területek és viszonyok sokkal fontosabbak mint a politikai hovatartozás.

u Még egy-két külpolitikai témát szeretnék szóba hozni. Most járt Washingtonban és sikeresnek minősítette tárgyalását. Biden alelnökkel. Nem zavarta egy kicsit, hogy nem az elnökkel tárgyalt?
– Az elnökkel találkoztam még szeptemberben az ENSZ-közgyűlés alkalmából, kétszer is beszéltünk röviden, most harmadszor a klímavédelmi csúcstalálkozón is összefutottunk. Washingtonba meghívóm Biden alelnök volt, aki az amerikai külpolitikában közismerten meghatározó súllyal bír, és aki az Európa-politika első számú felelőse az adminisztrációban. Majdnem két órát töltöttünk együtt.

u Biden jól ismeri a magyar helyzetet?
– Jól ismer minket. Mesélte, hogy még nászúton is itt volt, még a hetvenes években. Most is képben volt a magyar helyzetről, és nagyon konkrétan tudtunk a fontos ügyekről beszélni. Rajta kívül találkoztam röviden a külügyminiszterrel, tárgyaltam a pénzügyminiszterrel, a nemzetbiztonsági főtanácsadóval, találkoztam, a Fehér Ház költségvetési vezetőjével, a magyar származású Peter Orszaggal, továbbá a kongresszus és szenátus magyar szempontból meghatározó tagjaival. Konzultáltam Madaleine Albrighttal, Zbingniew Brzezinskivel és Bent Scowcrofttal az USA külpolitika bölcseivel. Szóval ez a látogatás arról szólt, hogy világossá tegyük azt az euroatlanti elkötelezettséget, ami Magyarországot jellemzi és megerősítsük Magyarország szövetségesi, partneri viszonyát.

u Akkor netán voltak ezzel kapcsolatban kételyek? El kellett oszlatni bizonyos kételyeket?
– Egy jó szövetséget, újra és újra meg kell erősíteni, továbbgondolni, fejleszteni. Nagyon fontos volt számunkra az a megerősítés, amit az alelnök és mások, így az IMF vezérigazgatója is elmondott, hogy Magyarország gazdaságpolitikailag olyan fordulatot ért el az elmúlt időszakban, ami példát mutat más országok számára, és ami Magyarországot egy gyors növekedési pályára állítja.

u Pár hónapja találkozott Szécsényben Fico szlovák miniszterelnökkel. A dolgok úgy tűnnek, mintha a szlovákok nem tartanák azokat az ígéreteket, tettek.
– A szécsényi egyezményben tizenegy pontban állapodtunk meg, abból tíz halad. De ami miatt a szécsényi találkozó létrejött és ami a legfontosabb volt benne, az a nyelvtörvény körüli kialakult feszültség oldása. Ebben pedig a szlovák kormány nem tartotta magát az egyezséghez,
amit Szécsényben kötöttünk. A múlt szerdán elfogadott végrehajtási irányelvek nem csak a magyar kisebbség érdekeivel ellentétesek, de szembemennek az EBESZ ajánlásaival, és az Európai Unió legalapvetőbb értékeivel.

u Akkor most újra ott állunk, ahol Szécsény előtt voltunk?
Nem, annál egyértelműbb a helyzet: az történt, hogy a szlovák kormány kibújt az EBESZ irányelveinek érvényesítésére Szécsényben vállalt kötelezettségei alól. Az EBESZ 26 ajánlásából 20 esetében nincs érdemi előrelépés. A szlovák nyelvtörvény módosítását az elmúlt hónapokban több helyről az EU-ból és még az USA-ból is bíráltak politikai vezetők. Magyarország szerdán nyomatékkal kérte a szlovák kormányt, hogy függessze fel a nyelvtörvény alapján kiszabható büntetéseket és térjen vissza a tárgyalóasztalhoz, beváltva korábbi ígéretét érvényesítse az EBESZ ajánlásait. A 21. század Európájában elfogadhatatlan, hogy valakit azért büntessenek, mert az anyanyelvét használja. A szlovák államnyelvtörvény logikája fals, az államot akarja védeni saját állampolgáraitól. Magyarország, ha szükségessé válik, kész jogi és anyagi támogatást nyújtani a nyelvi büntetések elszenvedőinek. Továbbvisszük az ügyet  minden nemzetközi fórumon és támogatjuk a legitim szlovákiai kisebbségi szervezeteket, hogy felléphessenek jogaikért.

u Hol és hogyan tölti a karácsonyt?
– A karácsonyt itthon töltöm, a családdal, a gyermekekkel leszek, megpróbálok kicsit aludni, mert erre nem sok módom volt az elmúlt időszakban. És aztán néhány napra megpróbálunk elmenni külföldre egy kicsit pihenni. De jövő év elején folytatódik a kormányzás. Az első héten már dolgozom, hiszen még nagyon-nagyon sok feladatunk van. Én úgy tekintek az előttem lévő négy hónapra, hogy az alatt még rengeteg ügyet meg kell oldanunk azért, hogy Magyarország hosszú távon nagyobb biztonságban érezhesse magát, és hogy jó állapotban adhassam át a kormányzást az utánam következőnek.

 

Avar János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!