Már doktornőt is kaptak lopáson a hipermarketben

 

Attól zengett a minap Komárom város internetes honlapjának vendégkönyve – www.komarom.hu/guestview.php –, hogy a település egyik önkormányzati képviselőnőjét, aki ráadásul „dr.” – lopáson kapták a Tescóban. „Kamera- felvétel is készült... Már a feljelentés is megérkezett a jegyzőhöz...” – írta ez egyik jól értesült. A másik, aki „figyelő”-ként azonosította magát, még többet tud, vagy vél tudni: „Két szolgálatban lévő pénztáros egybehangzóan mesélte el, hogy ékszert lopott a képviselőasszony. Amikor a dekóderes kapu bejelzett, elszaladt a WC felé és ott eldobta a lopott cuccot. Csak arra nem számított, hogy már az ipari kamerák felvették az egészet. Az összes bizonyíték, tanúk, felvétel már az illetékeseknél van”.

Komárom jegyzője, dr. Szöllősy Ferenc az érdeklődésünkre annyit mondott: valóban érkezett egy önkormányzati képviselő ellen ilyen bejelentés, de az illető nevét (amit a vendégkönyv névtelen megszólalói természetesen leírtak – a szerk.) ő nem közölheti. A szokásos eljárás ilyenkor az, hogy az összeférhetetlenség miatt a Közép-dunántúli Regionális Államigazgatási Hivatal jelöl ki más önkormányzatot a szabálysértési eljárás lefolytatására. S azért szabálysértési az eljárás, mert az elemelt érték nem érte el a 20 ezer forintot. Hozzáfűzte: bizonyítékokat is csatolt a feljelentéshez a Tesco – a bizonyítékok csatolása mindig kötelező –, ám azt csak a szabálysértési eljárás tisztázhatja, hogy e bizonyítékok megfelelőek-e.
– A Tesco nem vezet statisztikát a lopásokról, ám az tudható, hogy az „ismeretlen veszteség” az áruházaink üzleti forgalmának alig a 2 százalékát teszi ki; ebben benne van az ellopott holmik mellett a megsérült termékek és az adminisztrációs eltérések értéke is – így Hackl Mónika, a cég szóvivője. – Az, hogy ez az arány nálunk kedvezőbb, csak a fele, mint a kereskedelem átlagában, elsősorban annak köszönhető: erős a biztonsági rendszerünk. Őrök hada szolgál nálunk, kamerákkal figyeljük az eladóteret és jelzőkapukat is működtetünk. A lopást többnyire – a becslésünk szerint tíz esetből nyolc-kilencben – felfedezzük. A tapasztalatunk, hogy jellemzően kétféle céllal lopnak az emberek. Az „éhes tolvaj” az inni- vagy ennivalót – többnyire süteményt, csokoládét, kétdecis italt – még az üzletben elfogyasztja, megszabadul a csomagolástól, azután a kasszánál nem fizet érte. A „megélhetési tolvaj” viszont rendszerint kis méretű, de drága műszaki terméket próbál eltulajdonítani – digitális fényképezőgépet, MP3 lejátszót, mobiltelefont vagy drágább szeszesitalt – amit azután eladhat, s ebből tesz szert pénzre. Ám végül is, szinte nincs olyan áru, amit ne próbáltak volna már elemelni – lehet élelmiszer, textiláru, játék, háztartási holmi, műszaki cikk, illatszer is. És nincs „tipikus tolvaj”; a kisiskolástól az aggig, a foglalkozásától, a nemétől, a képzettségétől, az anyagi helyzetétől függetlenül mindenféle ember akad közöttük, s jellemző különbség sincs a fővárosi és a vidéki üzleteink között. A legmeglepőbb talán az a tiszteletreméltónak látszó, nyílt tekintetű, sokszoknyás falusi asszonyság volt, aki szoknyáinak belső, rejtett zsebeiben próbált kivinni több ezer forint értékű szalámit és kávét. A legnagyobb  darab, amit megkíséreltek ellopni, egy 102 centis képátlójú LCD-televízió volt. A ruhanemű régebben igencsak „lábonkelendő” volt, de már nem az, amióta mindegyik jelez a lopásgátló kapunál. A karácsonyi időszakban – novemberben és decemberben – nem változik az ismeretlen veszteségek és benne a lopási károk aránya a teljes forgalomhoz képest. Ám ez magyarán azt jelenti, hogy nem csak az üzleti forgalmunk 30-40 százaléka, de a lopásoknak is a bő egyharmada erre a két hónapra jut. Nem mondhatjuk tehát, hogy nincs karácsonyi tolvajlási szezon. A lopás értékhatárától függetlenül mindig készül jegyzőkönyv az ilyen esetekről, de a cselekedet okaként csak elvétve szerepel az, hogy a lebukott illető ajándékba akarta adni, amit meglovasított. Azt pedig, hogy a le nem bukó minden tizedik ajándékba viszi-e vagy eladásra szánja a szajrét, egyszerűen nem tudjuk – mondja.
– Sajnos most nem tolonganak a vevők, figyelünk is, így idén a karácsonyi szezonban még nem emeltek el tőlünk semmit. De tartunk tőle, mert tavaly ilyenkor volt két lopásunk is, mind a ketten női pulóvert próbáltak elvinni akkor, amikor sok vásárló volt az üzletben – mondja Kardos Beatrix eladó a Szeged Nagyáruház emeletén, a Divat Diszkontban. – Félő, hogy ha egyszerre nagyobb hullámban jönnek a vevők, megint lesz hasonló. Ahogyan a szomszéd üzletben már volt is. Onnan egy farmert loptak el a minap.
– A forgalommal arányosan növekszik a lopási kísérletek száma és értéke is; egy átlagos hónapban 40-50 próbálkozó akad nálunk, ilyenkor, decemberben 200-300 – állítja  Heringh Csaba, az Electro World üzlethálózat biztonsági igazgatója. Aki szerint szó sincs arról, hogy az elemelni akart árukat ajándékba szánnák. Inkább eladják, kihasználva, hogy az emberek szeretnének mindent a legolcsóbban megvásárolni. A „zsákmány” 95 százalékát a toplistát vezető mobiltelefonok, GPS-ek, laptopok, MP3-lejátszók és pendrive-ok teszik ki. Egyesek a mintadarabokat próbálják kivinni, mások a védett termékeket. Újabban úgy is, hogy a fémfóliával kibélelt dobozba – Faraday-kalitkába – rejtik, mert így a jelzőkapu „hallgat”, amikor átmennek rajta a chipet is tartalmazó lopott holmival. Ám legutóbb is lebukott vele egy tolvaj; a kamerán ugyanis látni lehetett, amint a bevásárlószatyrában lévő kibélelt dobozba rejt egy laptopot. S tíz esetből kilencben lebuknak. Nemcsak az árut dézsmálók, de azok is, akik a vásárlóktól próbálnak pénztárcát, bankkártyát „szerezni” az üzletben.
Csórnak-e a Fair Play játékboltban, a XIII. kerületi Visegrádi utcában? Cseke Máté, a cég ügyvezetője azt mondja: náluk nem csak ilyenkor, általában is ritka a lopás, mert A és B kategóriás, „jól szituált” vevőközönségük van; tudatos szülők, akik nincsenek rászorulva ilyesmire. Ezzel együtt is megesik, hogy a gyerekek kezében marad valami vagy elemelnek ezt-azt, többnyire kisebb értékű és méretű ceruzákat, dobókockákat, figurákat. Viszont akik lopnak, nagyon ritkán buknak le, mert bár van kamera, egyszerűen figyelmeztetik azt, aki nagyobb társasjátékkal, babával próbálkozna. Így az áru az üzletben marad, és ezzel le is zárják az ügyet. Eddig sosem tettek feljelentést, mert 2003 óta sosem volt igazán nagy ügyük. Az apróságok hiánya pedig csak a leltárnál tűnik fel – majd az ünnepek után.
– Közhely, hogy alkalom szüli a tolvajt, az is, hogy az ünnepek ilyen alkalmak; ám mégiscsak tény, hogy a karácsony közeledtével általában emelkedik a lopások száma – fejtegeti Oláh László őrnagy, a BRFK bűnmegelőzési osztályvezetője. – S nem azért van így, mert épp karácsonyi ajándékoznivalót kell szerezniük a tolvajoknak, hanem azért, mert az elkövetők keresve sem találhatnak jobb alkalmat; nagy a tömeg, tízszer annyian tolonganak az üzletekben, mint máskor, és jó lehetőség ez a zsebeseknek, a bolti tolvajlások elkövetőinek; ilyenkor könnyebb megkárosítani a többi embert és az üzleteket egyaránt. A szezon legnagyobb és számos turistát vonzó pavilonos szabadtéri vására a pesti Vörösmarty téri, ahol hagyományőrző kézműves ajándékokat dísztárgyakat, könyveket, CD-ket raknak ki. Ott mondta el az egyik árus: a porcelán kisangyaltól a hamutartón át az értékesebb brossokig mindent ellopnak tőle, ha épp nem figyel oda. A mi statisztikáink szerint a bolti tolvajlásnak a kicsi és értékes holmik esnek leggyakrabban áldozatul; a mobilok, a kisebb laptopok, az ékszerek s a legdrágább, prémium minőségű élelmiszerek, amelyek akár egy zsebben vagy egy táskában is elférnek. És nem csak az üzletek védik az árut ma már az elektronikus jeladó chipekkel, amelyeket a csomagoláson belül helyeznek el, hogy ne vehessék észre és ne távolíthassák el a tolvajok, de a profi üzleti szarkák is fejlődnek. Lépést tartanak a technikával – például a chipek jeleit elfedő, többszörösen árnyékolt táskával indulnak manapság „beszerző útra”. Ha lebuknak, az annak is köszönhető, hogy ilyenkor az üzletekben többen figyelnek, és a közterületeken is nagyobb számban keresik a rendőrök az enyves kezűeket. Akik közül a nagy számok törvénye alapján jóval többet is kapunk el, mint máskor. S az, hogy nagy erőkkel lépünk fel a tolvajok ellen, már érződik is a 20 ezer forintos értékhatár feletti bolti és utcai paviloni lopások számán: 2004 szeptemberében 295, az év decemberében pedig 355 ilyen ügyünk volt Budapesten. 2006-ban már szinte nem is volt különbség a két hónap adatai között – szeptemberben 250, decemberben 249 esetet jegyeztünk –, azután megfordult a trend: tavaly szeptemberben már „csak” 180 eset s decemberben még annál is kevesebb, 168 szerepelt a bűnügyi adatok között.

(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!