Túl vagyok az ötszázadik mitcsinálkarácsonykor interjún, mármint csak
az idén, úgyhogy szépen összeraktam már magamban, mire mit válaszolok.
Így aztán lett időm és kapacitásom arra is, hogy azon gondolkodjam,
miért válaszolom azt, amit válaszolok.
Igazából inkább hülyéskedni van kedvem ezekkel a szent dolgokkal, talán mert szeretem látni az arcát annak, akinek épp mondom, valamint szeretem elképzelni azok arcát, akik olvassák. Nem, nem tojják le, drága felebarátaim, aki letojja, az nem olvassa. Annyira össze vagyunk kavarodva, hogy már fogalmunk sincs magunkról, arról, mit érzünk, milyenek vagyunk. Egy ismerősöm úgy gondolja, ő konzervatív a kapcsolataiban, semmi olyasmit nem tesz, amiről én órákat vagyok képes beszélni, lásd még gruppen és társai. Összerázkódik, ha ilyesmiről hall. De egyébként újra is újra „hibákat” követ el, felszed lányokat, kavar, mint állat s ezekből a helyzetekből azzal menti ki magát saját maga előtt, hogy „hülyeséget csináltam”. Az ember nem csinál „hülyeségeket”. Az ember mindent valamiért csinál, minden tetténél ott van ő maga is, már legalábbis ha nincs a radiátorhoz bilincselve és nem jött meg egy felajzott gorilla, hogy játsszunk, kicsi kopasz majmom. Megint szétfolyós az, amit írok, tudom, ez a specia-litásom, de arról jutott az eszembe a haver, hogy hogyan tudnánk úgy a szeretet ünnepének nevezett dolgot ünnepelni, ha semmiről sem tudunk semmit, ha nem értjük egymást és önmagunkat? Én aztán nem fogom megmagyarázni, kik vagyunk, én csak azt tudom, hogy végül azok vagyunk, akiknek látszunk, annyit érünk, amennyit teszünk másokért s minden más csak önmentő pofázás. Az pedig, hogy valaki otthon üldölgél karácsonykor, vagy elmegy valahová, hogy fát állít vagy műanyag Eiffel-tornyot, vagy esetleg semmit, csak megiszik egy pohár bort a családdal, sőt, az, hogy komolyan vesszük ezt az ajándékozósdit, vagy csak valami szöszt adunk azoknak, akikről szeretünk tudni s mondjuk megfogadjuk, hogy ezután minden koldusnak adunk valami keveset, az is teljesen mindegy. Szerintem. Írhatom én, hogy boldog karácsonyt kívánok mindenkinek, de annyi szebbet, többet szeretnék kívánni ennél. A legszívesebben pszichológiai könyveket vennék és osztogatnám. Ez is egy pszichózis vajon?
Jáksó László
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!