Azt, hogy ez a világ, amelyben élünk, teremtett-e, vagy a körülmények
szerencsés, véletlen találkozása révén keletkezett, nem tudom.
Pedig milyen jó hinni abban, hogy van egy jóságos, mindenható, igazságos, teremtő Isten, aki kárpótol majd minket minden, itt a földön elszenvedett sérelemért. No persze, és ezt ne feledjük, csak, ha érdemesek vagyunk rá!
Mert állítólag minden teremtmény előbb-utóbb megítéltetik és ezen ítélet ellen nincs fellebbezés, ez ugyanis az első, de egyben az utolsó ítélet is lesz. Ott majd eldől, ki hova kerül: örök életre vagy örök kárhozatra. Egy kicsit szigorúnak tűnik ez. Nem véletlen, hogy Isten jámbor szolgái kitalálták köztes megoldásként a tisztítótüzet, a Purgatóriumot, ahonnét X idő múltán szabad az út a mennyekbe. Hogy a Bibliában erről egy szó nincs? A karácsonyról sincs, meg húsvéti locsolkodásról sincs.
Ezért az egyért irigylem egy kicsit a hívőket. Mennyivel könnyebb nekik elviselni az élet minden nyűgét-baját, szegénységet, betegséget, a politika másodpercembereit, az újfradistákat, a nyilasmisiket, a hivatal packázásait stb., mint azoknak, akik, mint én is, hisznek is, meg nem is. Különösen így karácsony táján támadnak kétségeim a szemforgató szeretettől csöpögő, jámbor lelkek csodálatos megsokasodását látván, és akkor a szentestén szenteskedőkről, meg a keresztállítókról még nem is szóltam.
Méhes János, Szeged
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!