Csalni muszáj?

Az eredeti tőkefelhalmozást már több mint egy évszázada elemezte a közgazdaságtudomány, a korrupció természetrajzát azonban csak a közelmúltban sikerült feltárni a közgazdasági elméletnek. Bonfield, Becker, Klitgard és Stiegler közgazdászok számottevően hozzájárultak a korrupció okainak következményeinek feltárásához. Scheifer és Vishny közgazdászok matematikai modellekkel ábrázolják a korrupció lényegét és ennek alapján rámutatnak arra, hogy a kenőpénz nagyságát a korrupcióért járó büntetés jelentősen befolyásolja.
Hámori Balázs Érzelemgazdaságtan című könyvében kifejti, hogy a korrupció miatt jelentős jóléti veszteség keletkezik. A gazdaság, a társadalom ezen rosszindulatú daganata arra sarkallja a gazdaság résztvevőit,
hogy a termelési költségek csökkentése helyett korrupciós eljárásokkal biztosítsák a piaci sikereket, a nagyobb profitot. Ezen tény hatására jelentősen sérül a piacgazdaság legfontosabb előnye, amely szerint a piacgazdaságban a jó ötleteket profittal honorálják. A korrupciómentes piacgazdaság a fejlődést segítő ötletek terepe, az innováció forrása, a korrupció viszont az ötletek halálát eredményezi, mert a profit növelése sokszor korrupcióval jobban biztosítható.
A korrupció modellezést elvégző szerzők hangsúlyozzák, hogy „ma erősödőben van a konszenzus abban a tekintetben, hogy a korrupciónak negatív hatása van az üzleti életre, az aggregált beruházások színvonalára és a növekedésre”. Hámori Balázs megállapítja, hogy „a korrupció ára makrogazdasági síkon a lemaradás, stagnálás, perifériára sodródás”. Scitovsky Tamás, az USA-ban tevékenykedő közgazdász találóan jegyzi meg, hogy „csalók között csak csalás árán lehet megélni”. Igaza van. Ezért meg kell találni azt a „védőoltást” ami a gazdaságot, a társadalmat szétziláló korrupciót fékezi, ugyanis véleményem szerint teljesen felszámolni a korrupciót egy olyan gazdaságban, ahol a pénz iránti túlzott „szerelem” uralkodik, nem lehet. A kormány, az Országgyűlés helyesen cselekedett, amikor a korrupció ellenes lépéseket megtette. Ez a pozitív cselekedet még hatékonyabb lenne, ha az ellenzék is támogatná e döntéseket.
Figyelemre méltóak a Gazdasági Verseny-hivatal Kartell-csoportjának azon erőfeszítései is, amelyeket pl. a közbeszerzési piacon jelentkező kartellezések felszámolása érdekében egyre eredményesebben végeznek el. A Gazdasági Versenyhivatal 2008-ban 140 alkalommal tartott előadást az önkormányzatok jegyzőinek, polgármestereinek arról, hogy milyen formai és tartalmi jegyek alapján lehet a kartellezéseket, a korrupciós lépéseket felismerni.
A közbeszerzések kapcsán azonban hangsúlyozni kell azt is, hogy a közbeszerzés nem jogi, hanem közgazdasági kategória, ezért ezen tevékenység számtalan paragrafussal való szabályozása nem csökkenti a visszaéléseket, de jelentősen növeli a bürokráciát. Hámori Balázs helyesen fogalmaz, amikor kijelenti, hogy „minél több előírás, szabály létezik a gazdaságban, annál nagyobb a bürokrácia”. A bürokrácia pedig a korrupció melegágya. Az a nemzetközi összefogás, ami az Európai Unióban a korrupció ellen kialakult, bizonyára csökkenti e negatív jelenséget, de ismét hangsúlyozom, hogy a pénz „szerelmének” gazdaságában nem lehet teljesen felszámolni a korrupciós visszaéléseket. De jó lenne, ha nem lenne igazam!

Dr. Takács Imre
szakközgazdász, Hajdúszoboszló

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!