A költségvetés, Fidesz-nézőpontból

 Ennek ellentmondanak a magyar szakemberek egybehangzó állításai és az országot finanszírozó nemzetközi szervezetek, feltehetően alapos számításokon alapuló véleménye, mely szerint a költségvetési politika következetes végigvitele – előre nem látható okok kivételével – valós lehetőség a hiánycél megvalósítására, ami a befektetői bizalom, azaz a külső finanszírozás feltétele. Tekintettel arra, hogy a magyar adósság 76 százaléka lakossági és vállalkozói hitel fele-fele arányban, belföldi tőke nem áll rendelkezésre, amiből kiderül, hogy a külföldi tőkétől függünk, jelentős mértékben.
Az jól látható, hogy többek közt az Orbán-kormány lakáshitelei következtében megkezdődő lakossági eladósodás, az emiatt bekövetkező belföldi vásárló erő visszaesése, valamint az ezt tetőző világgazdasági válság miatti termelés-visszaesés nem fogja javítani a bevételi oldalt. Amire van esély: a nagymértékű „ki tudja, hol áll meg zuhanás” lelassul, megáll és egy lassú növekedés a kiszámíthatóságot segítheti, ezért feltételezhető a bevételi oldal realitása.
Az alapvető különbség a két nagy párt közt a kiadási oldal prioritásainak kijelölése. A baloldal kiadáscsökkentő intézkedéseivel szembehelyezkedő jobboldal, nem tudjuk miből, populista módon osztogatna, egyrészt azoknak a vállalkozóknak, akik nagy része könyvelési trükkökkel mindent megtesz a lehető legkevesebb közteher vállalásért. Amely vállalkozóknak ezektől a támogatásoktól feltehetően nem nő meg a piacuk, tehát nem érdekük létszámot növelni, fejleszteni, ráadásul számos európai támogatás áll rendelkezésükre. Ez utóbbiról Vargától megtudhattuk, hogy nehézkes a hozzáférés, mert utófinanszírozott (tehát ha ennyire nehéz hozzájutni, akkor talán lehetetlen is ellopni, minden korábbi fideszes állítással ellentétben). Másrészt, azt sem tudjuk miből, de egy összegben konszolidálná az állami cégek adósságát, melyet 2003-ban már megtettek, de az a szakszervezetek és a mögötte álló jobboldal ellenállásán fennakadt szerkezeti átalakítások elmaradása miatt újra termelődött.
Azért fizetné ki az állami cégeket, melyek működésében bőven van ésszerűsíthető és racionalizálható tartalék, hogy tiszta lappal induljon. Tenné ezt úgy, hogy tudja, a gazdaságosabbá tétel lehetőséget ad arra, hogy kigazdálkodják ezek a cégek az adósságukat, mellyel nem kellene a költségvetést egy összegben megterhelni. A magasabb hiány ugyanis a külföldi bizalom elillanásával, a forint destabilizálásával jár.
Vártam a műsorvezetői kérdést: akkor is megtenné ezt az egy összegű konszolidálást, ha az így növelt hiány miatt a devizahitelesek a könnyen megjósolható forintgyengülés miatt újra nehéz helyzetbe kerülnek? Ezt a kérdést Varga Mihály láthatóan nagy megkönnyebbülésére a műsorban nem tették fel.

Garab József, Babó

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!