Nagy György: még nem fejeztem be az utam

„Sőt, sokan azt sem tanulták, hogy Belgrád azonos Nándorfehérvárral. Ha már szóba hoztam Nándorfehérvárt: minden nép a saját fővárosát az uralkodói fehér szín miatt szereti fehérvárnak keresztelni. Mi is így vagyunk ezzel, hiszen Székesfehérvár volt az uralkodóközpont az Árpád-korban. A magyarok „lándoroknak” hívták a bolgárokat a tizenegyedik században, ezért Nándorfehérvár, egészen a nyelvújítás koráig Lándorfehérvár volt. Ilyen érdekességeket mutatunk be a nézőknek, de számomra is nagy élvezet volt megtalálni ezeket a történeteket, és közérthetően megírni őket. Rengeteget tanultam” – tette hozzá.
A műsorvezető ötéves korában kezdett zongorázni, mire iskolába ment, a kottaismeretnek köszönhetően már tudott írni, olvasni. „A klasszikus zongorázás után a jazz felé fordultam, középiskolás koromban pedig beatzenekart alapítottam. Híradásipari technikumban érettségiztem, majd hangtechnikusnak jelentkeztem a Magyar Rádióhoz. Itt azt mondták, ezen a pályán már telt ház van, próbálkozzak a Magyar Televíziónál, mint képtechnikus. De a zongorám most is itt van a hátam mögött...” – nevetett. „1971-ben, tizennyolc évesen léptem be először a televízió épületébe. Amikor letelt az első munkanapom, úgy éreztem, egy csodálatos helyre kerültem. Hazafelé indulva azt mondtam a főnökömnek, hogy innen szeretnék nyugdíjba menni. Visszatekintve az elmúlt harmincnyolc évre, úgy érzem, nem szerkesztő, technikus, vagy műsorvezető, hanem televíziós
vagyok. Régebben ugyanis nem voltak kőbe vésve a beosztások, sokszor hajnalig bent maradtam, puszta kíváncsiságból megtanultam filmet vágni, dolgoztam zenei szerkesztőként, rendezőasszisztensként. Még segédoperatőri tanfolyamot is végeztem. Ma sem tartom az utam befejezettnek, a tévé számomra folyamatos iskola” – magyarázta. „Jelenleg a Főtér szerkesztőségvezetője vagyok, ezért kapom a fizetésem. De kevésnek érezném csupán azt, hogy a kollégáim műsorait menedzseljem, és lehetőséget adjak nekik a forgatásokra. Mindig szerettem kezemben tartani a mikrofont. Amikor a Reggel című műsort vezettem, tízpercenként került elém egy-egy újabb feladat, de a Nagy Vitában is napról napra változtak a témák. Dolgoztam a Forma–1-es műsorban is, nyári kikapcsolódásként. Tizenhárom éven át a boxutca eseményeit mutató közvetítő kocsi rendezője voltam, pedig a felkéréskor még azzal sem voltam tisztában, melyek a Forma–1 főbb szabályai! A híradózás, a politika azonban nem érdekelt. Sosem ástam bele magam a politikai életbe, és azt hiszem, ezt már tizennyolc évesen el kellett volna kezdenem” – vélte a tévés, aki a HOL-MI? című műsornak volt házigazdája, mikor az egyik könyvkiadó vezetője felhívta, hogy megjelenik egy Magyarország története sorozat. „Leültem gondolkozni, hogyan lehetne ezt az ötletet tévére vinni, de egyikünk sem számított ilyen komoly együttműködésre, mely végül létrejött. Történelem szakon végeztem az ELTE-n, és olyan apró történetek maradtak meg az emlékezetemben, melyekről nem szólnak a könyvek. Ezek a kis dolgok tették színessé a műsort; végül több mint háromszáz történetet írtam meg.”
A dualizmus a kedvenc történelmi korszaka. „Ebben az időszakban olyan magas szinten folyt az oktatás, hogy alapvetően ennek köszönhetjük későbbi Nobel-díjasainkat. És számtalan magyar találmányt; illetve olyan, ma is jól ismert márkanevet, amely akkoriban egyszerűen a cégalapító családneve volt. Említhetném például Zsolnay Vilmost, Kotányi Jánost, Richter Gedeont, vagy Pick Márkot is, aki cseh származású gabonakereskedő volt. Télen sem akarta elbocsátani az embereit, ezért jobb híján disznókat vásárolt fel és elkezdett szalámit gyártani. Miután tavasztól őszig visz-
sza-visszatért a búzához, gabonához, így kapta szalámija a „téli” nevet. Kétszáztizenkilenc településen jártunk, nehéz lenne kiválasztani a legizgalmasabb helyszíneket. Kenyérmezőn például a csata emlékművére fel van írva, hogy itt győzte le a törököket a híres román hős, Paul Chinezul. Ez nem más, mint Kinizsi Pál” – emlékeztetett, majd azt is elmondta, hogy a ma délutáni adásban a Mátyás király halálát követő időkbe kalauzolja el a nézőket, szó lesz többek közt Beatrix és Ulászló titkos esküvőjéről, valamint Corvin János sorsáról. Noha Nagy György megjósolta, a Magyar Televízióból megy majd nyugdíjba, ez a pillanat még beláthatatlan távolságra van. „A Főtér és a Magyarország története közt evickélek, mint hal a vízben, hiszen számomra egyik jobb, mint a másik. Nincsen kedvencem. Azonban rengeteg tervem van: szeretnék a Magyarország történetéből műveltségi vetélkedőt készíteni. Feldolgoznám a magyar festők életét is, szeretnék zenei műsorokat, játékokat csinálni. Most azzal bíztak meg, hogy kincsesbányánkból, a tévé archívumából válogassak és hozzak össze minden hétvégére olyan két-három órás összeállítást, amelyhez be lehet hívni az alkotókat, kicsit beszélgetni, múltat idézni velük. Ez a kincsesbánya pedig nagyon mély...”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!