Hosszú Katinka és Gyurta Dániel most a sikerben lubickolt

A hétközi díjátadón Hosszú mellett – ha lehet, még biztosabban – végzett az élen Gyurta Dániel, a medencék világának idei nagy férfibajnoka, míg mestere, Széles Sándor az edzők, Kiss László pedig a szövetségi kapitányok kategóriájában csípte el a második helyet.
Persze az alma és a körte versenyeztetése, vagy hogy induló példánknál maradjunk: Kovács és Hosszú különvetélkedője nyilván nem nélkülözi a nagyon is szubjektív elemeket, mégis el kell fogadni a játékszabályokat: aki a legtöbb voksot kapja, az az adott esztendőben a legjobb hazai élsportolónk. Jelen esetben a bajai Hosszú Katinka, aki ugyan a múlt héten lezajlott isztambuli, rövidpályás – tehát nem 50, hanem 25 méteres uszodában rendezett – Európa-bajnokságon nem állt rajthoz amerikai egyetemi elfoglaltságai miatt, ám a nyári, római diadalsorozata maradandó nyomokat hagyott a zsurnalisztákban. És hogy az élre választották, abban nyilván szerepe van az úszás alapsportág mivoltának, népszerűségének,  nemzetközi elterjedtségének, így aztán, ha valaki több mint 200 ország – a FINA, a világszövetség ezzel a legnagyobb sportági tömörülések közé tartozik – legjobbjait képes maga mögé utasítani, nos annak jár a pálma. Ahogy idén Hosszúnak és Gyurtának járt.
Hosszú Katinka az olasz fővárosban két bronz után 400 m vegyesen világbajnoki aranyat is nyert, a vb egyik legnagyobb – nekünk értelemszerűen az egyik legkellemesebb – meglepetését szerezve. Ő maga azonban – a távoli Amerikában – arra nem számított, hogy a versenyzők körében bizony komoly presztízst kivívott évi legek-választáson ezzel együtt is diadalmaskodni tud.
„Igazi sikertörténet volt ez az év. Éreztem, hogy jó eredményeket érhetek el, de arra nem gondoltam, hogy ez ilyen következményeket vonhat maga után. Ezért ez a mostani gála sokkolóan hat rám. Az pedig, hogy én lettem az év női sportolója, egy újabb hatalmas eredmény. Ami a jövőt illeti, sok minden változhat azzal, hogy véget ér az úgynevezett »űrruha-korszak«. De a jövő évi Európa-bajnokságon négyszáz vegyesen a szuperdressz nélkül is arra törekszem, hogy a legjobb időmet megússzam” – nyilatkozta Hosszú, aki  egyenesen az Egyesült Államokból érkezve gyakorlatilag úgy esett be a repülőtérről a ceremóniára. Az egynapos „késés” miatt viszont nem tudott ott lenni a hét másik jeles, ez esetben azonban már kifejezetten az úszókat érintő eseményén, a százhalombattai létesítménykeresztelőn, ahol a városi sportuszoda Kiss László nevét vette fel – többek között olyan tanítványok jelenlétében, mint amilyen ötszörös egyéni olimpiai bajnokunk, Egerszegi Krisztina, a 2000-ben, Sydneyben aranyérmes Kovács Ágnes vagy a 88-as, szöuli játékokon ezüstérmes Güttler Károly. A mester, aki 91-ben került a női nemzeti együttes élére, hogy immár 13 éve mindkét válogatott szakvezetői tisztét ellássa – nemcsak közmegelégedésre, de jelentős sikerekkel egyetemben. „Mekkora butaság lett volna, ha Athén után abbahagyja” – emlékeztetett a 2004-es olimpia utáni, szerencsére az eredményes rábeszélés nyomán megváltoztatott visszavonulási szándékra Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség (MÚSZ) elnöke a battai ünnepségen.
Ahol volt ám verseny is a „Kissben”, a szövetségi kapitányról elkeresztelt sportuszodában, amelyet Gyurta nyert meg. Tegyük hozzá: az lett volna a meghökkentő, ha nem, merthogy Dani felségterületén, mellúszásban zajlott a vetélkedő, naná, hogy senki nem tudta még csak megszorítani sem.
„Először is hadd gratuláljak Laci bácsinak, örülök, hogy róla nevezték el az uszodát, köszönjük, hogy sokat segített nekünk, rengeteg jó tanáccsal látott el bennünket az elmúlt évek alatt - szólt a sportdiplomatának sem utolsó Gyurta. – Ami engem illet, mintaéven vagyok túl. Az idén végre minden összejött: arany 200 mellen, a fő számomban az olaszországi világbajnokságon és a törökországi Eb-n egyaránt. Remélem, Londonig, a 2012-es olimpiáig hasonlóan megy majd az úszás.”
Természetesen – tehetjük hozzá – változatlan felállásban, vagyis Dani ezután is Széles Sándorral készül tovább, szakmai kapcsolatuk már annyi vihart kiállt, annyi támadást elbírt, hogy most, a szenzációs sikerek után fel sem merülhetett, hogy a páros ne együtt dolgozzon az újabb diadalokért a következő ötkarikás játékokig. Bár ez a 2012 már most borítékolhatóan nem az utolsó közös vállalkozása lesz a sikerduónak.
„Szó sincs róla, hogy beértem volna, ez még az út eleje. Örömteli, hogy most már százon is kezdek az esélyesek közé tartozni, de még sok munka vár rám, még nagyon sokat kell fejlődnöm. Mellúszásban 24-25 évesen kezdenek igazán éretté válni a versenyzők, azaz az első igazi csúcsot London jelenti majd nekem, akkora kell késznek lennem minden téren – mondta a Jövő SC zászlóshajója, majd így folytatta, a részleteket felidézve ismét az isztambuli medencében láttatva magát: – Tudtam, hogy jó erőben vagyok, a 100 méteren kiérdemelt meglepetés-ezüst már jól mutatta ezt, de a százas táv – bár örömmel tölt el, hogy Európa-csúcsokat úsztam a rövidebb számomban is – csak szórakozás, igazából a kétszázra készültem. Előre elhatároztam, hogy keményen elkezdem, már csak azért is, hogy anyuék ne kapjanak infarktust a tévé előtt… A két oroszra kellett végig figyelnem, jó formában voltak, úgy kellett úsznom, hogy érezzék, nincs igazán esélyük. Az idő másodlagos volt, de azért utólag elárulhatom, hogy világcsúcsot akartam dönteni, ezzel együtt tényleg őszintén meglepett, hogy végül 2 perc lett belőle. A két perc átlépése azonban csak álom volt. A 2006-os helsinki Európa-bajnoksággal elindult egy folyamat, egy tudatos építkezés, ami igazán ebben az évben hozta meg az első eredményeit" – így az ifjú sztár, aki 2006 és 2007 után harmadik rövidpályás Európa-bajnoki címét szerezte 200 mellen, s még az „özönvíz” előtti időkben, vagyis a 2004-es, athéni olimpián indította el karrierjét a görögországi játékokon kiérdemelt ötkarikás ezüstéremmel.
Az isztambuli „buli”, azaz a 200–as döntő előtt, már a selejtezőben és az elődöntőben is pazarul teljesített Gyurta, aki egészen könnyedén, hogy ne írjuk: lazán úszott, így is országos csúcsot elérve, s már ekkor közel jutva a világrekordhoz tudta le a penzumot. Aztán maga a finálé, hála az égnek – miután Dani már az első 50 méter után méterekkel vezette a mezőnyt – valóban nem sok izgalmat tartogatott. Az első kar- és lábtempóktól kezdve vezette a mezőnyt, fokozatosan elhúzott mindenkitől, hogy aztán ezen a szinten elképesztő fölénnyel, 2:00.67 perces csodarekorddal csapjon a célba. „Brutális volt” – summázta a látottakat a nem éppen túlzásairól és gyakori megnyilatkozásairól híres Darnyi Tamás, a vegyesúszás négyszeres olimpiai bajnoka, s ennél nagyobb elismerés aligha kell a fiatal pályatárs minősítésére.

(jk)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!