NYERGES GÁBOR ÁDÁM

I. Wc
Lássad, almunk társadalmunk

II. Fű alatt
Pár tatár még muhinál
Mahinál

III. Kényszerváltás
A koponyában a szem felett
A kényszer az elme fejedelme lett

IV. Vacsora a mindenható
születésnapi zsúrján
Ember ez itt?
Emberek itt ezek?
Embert eszik
Emberemlékezet.

V. Paradicsom
Új világ
Kikelet
Ki nyugat felé
Menekül.


Puha szavakkal

Puha szavakkal takarózom
Bár pár kötőszó keményebb
Megszáradnak a napon s újra
Kisütnek kancsal remények

Így buszmegállunk mi is folyton
Irdatlan nagy lófaszokat
Kívánva a világba
Míg csendben áznak a zsinóron
Függők ködös imák végét cibálva.


Kasszandra

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után
Megfogyna bár, de többre nem
Juthat talán hazám.


Korunk & tsa.

Gondolt kép és képzelt gond
Észlelt szó és szavalt ész

Kortársakhoz társult kor.


Valahogy másképp

Én láttalak ajándékot venni magadnak
És hallottalak a tévéhez beszélni
Elfelejted, de én rajtad voltam,
Mikor kellett rád valami
Én tudom, hogy idegen nők
Félrecímzett maradékmosolyaival laksz jól
Én átérzem, hogy neked az emberek
Mintha csak vitrin mögött

És én fogom előbb megérteni
A szerkesztők fanyarbatört
Perjelvigyorát mikor leesik nekik
Hogy most a szemüveg beszélt


1/10

Labancz lindának, szíves
untatása végett

A barátaink mint az elvált gyerekek
Nem szólnak ha ott vagyok

Mióta apu elment
És anyu már nem szereti őt

Apu ilyenkor szokta megjegyezni
Hogy anyu voltaképp sosem szerette
(Anyu meg hogy valóban)

Mert hát kettejük közül mindig
Apu volt a szerelmespár
Anyu meg mint egy tizesben
A helyiértéki nulla

De mikor épp anyu nincs ott
Felidézgetik egymásnak, hogy
Emlékszel mit mondott apu
Mielőtt elment, hogy

Olyan volt anyut szeretni
(Próbálni)
Mint egy ravatalt becézgetni
Meg hogy anyu volt a tizesben
A helyi akármi nulla

az, mikor meg ők nem hallják
Apu néha így számolgat magában:
Jó hát nullának nulla
De nélküle akkor is tízszer kevesebb

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!