Hidrogénfalura várva

A dombok, a tanya, a néhány szürke marha a Bükk lábánál, egy Bükkaranyos nevű falu határában már csak ezért – az áramot termelő monstrum miatt – is másról szól, mint arról, hogy megállt volna az idő. A tüzetesebben szemlélődő pillanatok alatt rájön, hogy egynémely más álló tárgy is a gyorsításról, a nagyobb iramról árulkodik, a gazdasági épület oldalánál áramot termelő napelemeket vél felfedezni, az építményben biomasszát elégető kazán gyárt energiát. A tanya kétszintes házában pedig rádöbbenhetünk: a farm szinte mozdulatlan világa nagyon is él és dolgozik, a gazdaság minden szusszanását onnan irányítják a számítógépek.
Bebocsátott szegénység
– Most már valóban a Miskolc közelében lévő települések újkori történetét jelenti a Nagy-ferenczi tanyáról szerveződő vidékfejlesztés – mutatja be dr.  Nagy József a két évtizede megvett birtokától a jelen idejű európai uniós „mozgalmárságáig” tartó változást. – A Bükk-Mak Leader Nonprofit kft. 2008 augusztusától kezdve fokozatosan megvalósítja stratégiáját.
Nagy úr fogalomrendszerét nem árt megmagyarázni. Már csak azért is, mert a leginkább idegen kifejezés – a leader – a látszat ellenére nem angol, hanem francia eredetű, mégpedig mozaik szó: liaison entre actions pour le dévelopment de ł’économie rurale. Az Európai Unió egyik legsikeresebb közösségi kezdeményezése ez, mely az elkülönült fejlesztési politikák átalakítása érdekében született, s nemcsak program, hanem módszer is: a vidék gazdasági fejlesztését, életminőségének javítását szolgálja a helyi közösségek bevonásával. A „mak” is tolmácsolást igényel, bár itt már magyarról magyarra kell fordítani, hogy megtudjuk: „miskolci akciócsoport” működik a Bükk térségében. Az előzmény „csupán” annyi, hogy a bükkaranyosi birtok előtt egy borsodi vegyipari vállalatnál dolgozott – azt irányította – a vegyészmérnök, majd hátat fordítva annak a világnak, fogott bele valami egészen másba. Az eredmény az a gazdaság, amelyik most már tananyag is, nem annyira a növénytermesztés, az állattartás tudományát, hanem a megújuló energia alkalmazását, felhasználását ismerik meg jóvoltából az egyetemi hallgatók.
Ide, a szürke marhás, szélturbinás, napelemes tanyára Nagy úr segédletével 2008-ban bebocsátást nyert a szegénység, a leszakadás, a munkanélküliség. Miskolcot faképnél hagyta a kohászat, a bányászat, s hellyel-közzel a vegyipar is, maradtak azonban a tömegek, kenyérkereset nélkül. Ezzel akar bármit kezdeni Nagy József?
– A már csak a csodában reménykedő lakosságnak csupán az maradt, hogy süt a nap, fúj a szél, nő a biomassza – tömöríti elemzésébe a vidék baját az akciócsoport vezetője. – A tíz legnagyobb vállalkozásból hat külföldi tulajdonban van; a tíz legnagyobb foglalkoztatónak számító vállalkozásból nyolc a bányászat, a feldolgozóipar, az energetikai szektor része. Kevés piacon eladható érték keletkezik, inkább egymásnak szolgáltatva próbálnak meg jövedelemhez jutni az emberek.
A Bükk lábánál is feltűnik: a harmadik ipari forradalom, mely az anyagról és az energiáról szól, elkezdődött, s akár még Borsodban is helyet kér magának. Nagy József a nanotechnológiát – Miskolcon alakítják ki a hazai bázisát – ugyan testközelben tudja, de az össznépi értéket mégis az energiában látja. A szélben, a Napban, a talaj hőjében. Abban, hogyan lehet áramot, hőt termelni akár otthon is.
De rögvest nagyobbat lép a vállalkozás annál, hogy besegítsen néhány hőszivattyút a gazdagabb szegények házaiba. A Nonprofit kft.-nél nem véletlenül dogoznak megújuló energiára szakosodott ifjú specialisták. Helyettük is Nagy József fogalmaz nagyvonalúsággal, amikor kijelenti:
– Megkezdődött az átállás a XXI. századra, a hidrogén korára. Vagy a metanol korára, esetleg mindkettőre, mert ez is, az is kiváló energiatároló. Olyannyira kiváló, hogy az már Brüsszelnek is feltűnt, s 2007 végén az EU parlamentje felszólította a tagországokat, építsék ki hidrogén-infrastruktúrájukat, kezdjék el a decentralizált energiatermelést. Ez utóbbi helyi erőműveket jelent.
 
Virtuális erőmű
Már valóságos tervekkel rendelkezik a Nonprofit kft. A hidrogénfaluéról. De nem feltalálók, hanem a meglévő technológiák megvalósítói lesznek: egy-két éve már kifejlesztették az elektrolizáló rendszereket, a hidrogéntárolókat, a komprimálókat, a protoncserélő membrános üzemanyag-cellákat. a Bükk-Mak Leader itt akar előzni, hiszen a gyors átállás élenjárója lesz a hidrogént a Nap-, a szél energiájával előállító rendszerek alkalmazásával, a hidrogénfaluval. Kihasználják a nagy szabad tereket, s képesek lesznek a porták „kiszedni” maguk alól a talajvizet, hogy ivóvizet állítsanak elő, s egytől egyig megtermelik, illetve tárolják is a ma már szintén polgárjogot nyert modern eszközök segítségével a szükséges energiát.
Nagy Józsefék háza táján már régen nem egy-egy tanyáról gondolkodnak, amikor eladható mennyiségű energiát kívánnak előállítani. Ki is találták a módját, sőt széphangzású szóval – a mavirkával – népszerűsítették is újdonságukat egészen addig, ameddig a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Zrt., a Mavir nem kezdte el ráncolni a homlokát.
– Mivel semmink nincs itt, a borsodi dombok között, csak az a reményünk, s persze a lehetőségünk az energianyerésre, ha azt mondjuk: ne szigetszerűen jelenjenek meg ezek a rendszerek, hanem építsünk virtuális erőművet – fejtette ki a bükkaranyosi mérnökember. – Ez a kicsik összessége lehet, olyan, amilyennek a fejlesztésére az RWE és a Siemens is összeállt, s erre terelik közös fejlesztéseiket.
Miskolc környékén el is indult a virtuális mikrohálózatok mérlegköre, ami praktikusan azt jelenti, hogy a falvak egymás között adják-veszik majd az áramot. Csak a tervezhetően termelő közösségi megújuló energiahasznosító berendezéseket állítják be a rendszerbe. November közepére futottak be a Bükk-Mak Leader címére azok a pályázatok, amelyek 28 kisközösség fotovoltarikus „áramgyárának” tervét tartalmazzák, a megvalósításhoz pedig uniós pénzeket remélnek. Hét projekt használt növényolajjal működő blokkerőmű telepítéséről szól, ezek vezérlése már összekacsolódhat a napelemes áram(nem)termeléssel. Ha a sok felhő, az este miatt nem produkál elegendő energiát a Nap, akkor startolnak a blokkerőművek és pótolják a hiányzó mennyiséget. Ezek a nagyobb energiaüzemek – döntötték el – közösségi tulajdonban maradnak, nem lesznek profitorientáltak. Megéri úgy is, hogy nem keletkezik zsebre vágható haszon?
– Azt mondtuk, amikor meghirdettük az „egy falu – egy megawatt” programot, hogy ezt mindenki megérti, s talán tényleg lesz valami az energiafüggés mérsékléséből – érvel az össznépi áramgyár mellett a Bükk-Mak ügyvezető igazgatója. – Ezért indulhatott el hét bányahő-hasznosító projektünk, lett foganatja annak, hogy a köz javára kinyerhető a bezárt szénbányák járataiban lévő langyos víz hője.

Mi lesz a depresszióval?
A helyi energetikai kínálat már ma is több, mint „csupán” a falusi áramgyárak hálózata. A Bükkaranyossal szomszédos falut felkarolta a villamos áram termelését szolgáló tetőcserép feltalálója, gyártója. Sajópetri maholnap az áramtakarékos k-led-ek gyártásának lesz a bázisa, s a térség büszkélkedhet a kéttengelyes napkövető parabola találmány-
nyal, azzal, hogy megkezdi annak gyártását. A munkáját, életkedvét vesztett százezernyi ember depressziója elmúlni látszik: a kis áramgyárak, a hidrogénfalu, a sütőolajos blokkerőművek, a köz- és magánpénzt spóroló „vizes bányák” megint lakhatóvá, ismét élhetővé tehetik Borsodot.

Gergely László

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!