Engem mindig csak adtak, vettek&

 De hol voltak a nagyhangú alapítványi elnökök, a romák voksaira számító politikusok akkor, amikor Jenáért – a Jenákért – tenni kellett volna? Meglehet, hogy többen vannak azok, akik Jenát – és a hasonló sorsúakat – csak eszközként használják céljaik érdekében?

♣♣♣
„Gyerekkoromban még az volt a törvény, hogy aki Heves megyében született, azt a nevelőszülők nem vihették más megyébe lakni. Mivel a nevelőszüleim Dunaújvárosba költöztek, visszaadtak a gyivi-be. Még aznap jött kettőnkért egy Janka néni Egerből, két gyereket kért, mert azért több pénz járt. Toporzékoltam, hogy nem akarok elmenni, üvöltöttem. Muszáj volt. Az első napon megmutatták, mit kell csinálnunk, mit hová kell tenni, honnan hozzunk vizet. Brigitta lett a bébiszitter, én a takarítónő a családban. Hároméves voltam. Janka néninek az unokái is abban a házban éltek. Csúnya szájuk volt, oláhcigányok voltak, ha valamit nem jól csináltam, azt mondta: a rák egye ki a beled. A nyolcvanas évek elején jártak Törökországba fehér bőrért, két  Zsigulijuk volt. Az állami gondozottaknak évente volt „kiruházás”, küldték a csekket, hogy ruhát vegyenek nekünk, akkor Janka mama elvitt a Centrumba, örömmel válogatta magának a ruhákat. Volt, amikor már az eladó kérdezett rá: a felnőtt ruha, fehérnemű is a gyereké lesz? Ha az unokája elesett, mi kaptunk verést. Engem csak úgy hívtak Ormány, vagy orros kurva. Sokáig természetes volt, hogy mi nem ülhettünk az ebédlőasztalhoz, a küszöbön volt a helyünk, soha nem kaptunk karácsonyra semmit, névnapra sem, nem ehettünk meg egy szaloncukrot sem. Negyedévente, mikor jöttek ellenőrizni, akkor a nevemen szólítottak, arra a kérdésre: hogy érzem magam, azt kellett mondanom: jól. Így a gyermekfelügyelők is mindent rendben találtak. Néha játszanom kellett a nevelőszüleim unokájával is. Egyszer Janka néni lánya a kés nyelével vágott a lapockámra, így akart kényszeríteni, hogy hagyjam abba a sírást. Már a szívemnél tartotta a kést, amikor elrántottam magam, és az beleszaladt a kezembe, csak akkor ijedt meg, amikor spriccelt a vérem. Elkötötte pelenkával, a féltestvérem kísért el az orvoshoz, akinek azt kellett hazudnom: mi gyerekek játszottunk a késsel, így sérültem meg. Amikor ketten maradtunk az orvossal, hiába mondtam el az igazat… Bekötött kézzel mentem iskolába, a tanító néninek elmondtam mindent, ő meg visszamondta a nevelőanyámnak, hogy miket hazudok, ő pedig megvert. Ha nehezen is, de híre ment, hogyan bánnak velünk. Egy kutyás ember sétált naponta a házunk végénél úgy, hogy a dombról belásson az udvarba. Akkor hitték el, hogy nem jó az életem.
Pénz járt értem, így az intézetből Recskre kerültem nevelőszülőkhöz, ahol külön szobám volt. Tizenkét évesen már nőiesedtem. Egy este, már elaludtam, amikor nevelőanyám huszonkét éves fia belopakodott a szobámba. Befogta a számat. A nevelőanyám meghallotta, mi történik, és kizavarta a fiát, de akkor már megtörtént a baj. El akart vinni nőgyógyászhoz, de félt, hogy baja esik a gyerekének. A nevelőapám is nagyon nézegetett…  Kétnapi bujkálás után visszaszöktem az intézetbe az esetről nem szóltam  senkinek, pedig még a gyivi igazgatója is kérdezte: miért szöktem vissza? Csak azt mondogattam: nekem ott nagyon rossz volt, ebbe beletörődtek.
Nyolcadikos voltam, amikor az intézet udvarán játszottam, a hangosbemondón kerestek. Kati néni rávett, hogy beszélgessek az édesanyámmal, akit akkor láttam először. Potyogtak a könnyei, magyarázta, ő csak egy egyszerű cigányasszony, akitől elvették a gyerekeit, ne haragudjak. Csak szánalmat éreztem. A nővéremet akarta megtalálni, de én is jó voltam… Nyáron tanítottam őket, hogy kell fürödni, takarítani, nemcsak szegények voltak, hanem koszosak is. Anyámnak volt egy élettársa, akinek a testvérétől jött a nevemre egy levél a gyarmati börtönből, beszélőre hívott. Mi közöm hozzá? Azt felelték, menjek, mert a rabnak olyan a beszélő, mint másnak a karácsonyi ajándék. Becsaptak. Ott volt velem szemben egy 20 éves, kisportolt, jóképű cigányfiú, aki arról győzködött, hogy igazságtalanul ítélték el. Miután kijött a börtönből, kiderült: nyolc rendbeli erőszak, garázdaság, verekedés, súlyos testi sértés miatt ült. Tizenhat éves voltam, szép és kemény volt a testem, a leveleiben nagyon kedves volt, otthagytam miatta a kollégiumot, a szakma tanulását. Pestre vitt a tűzijátékra, pirosítót tettem az arcomra, ezért megütött, mert szerinte csak a kurvák festik magukat. Akkor már nem akartam hozzámenni, de kényszerített. Az utcáról hívtunk tanúkat. Otthon sürgettek, hogy intézzem az életkezdési támogatásomat, mert ettől boldog lesz a házasságunk. A 79 ezer forintból kaptam egy farmert, egy dzsekit és egy cipőt, a többit eltette a férjem. Anyám kérdezte: maradt pénzed lányom? Semmi – feleltem –, akkor takarodj –, ez volt a válasz.
Amikor a férjem ivott, mindig megerőszakolt. Szültem neki három gyereket, egyet holtan, mert terhesen is vert. Egyszer, amikor késsel kergetett ki a házból, elszöktem Pestre Krisztiánhoz, egy intézeti plátói szerelmemhez, de csak a nagyanyja szólt le az ablakból, hogy ne zaklassam az unokáját. Tanácstalanul ültem egy téren. Rá akartam gyújtani, de nem volt tüzem, odajött vagy tíz gyerek, kérdezték: munkát keresek? Tudtam, ha hazamegyek, megvernek. Mondták: tudnak egy állást, gondozni kell egy idős nénit, és cserébe nála lakhatok. Olyan volt, mint egy mese, ebből lett a rémálom. Felültünk a buszra, egyre fogyatkoztak a gyerekek, a végén csak egy gorilla képű állt mögöttem, s mondta, hová menjek. A Józsefvárosban felvitt egy lakásba, ami teli volt roma stricikkel. Kipróbáltak. Hányingerem volt magamtól. Bevezettek a legvadabb pesti maffiába. Ami ezután jött, az volt a pokol.  Két gorilla eladott a másik kettőnek, ők is próbára tettek, majd elvittek a fő stricihez.
Azt hiszem, akkor kikapcsolt az idegrendszerem, már az ütések sem fájtak. Büszke voltam, mert nem ejtettem egy csepp könnyet sem. A negyedik napon egy zsigulis jött, előre elkértem a pénzt, odaadtam a fő strici feleségének. Amikor a parkoló sötét részébe értünk ráüvöltöttem: gázt bele!  Tíz perc is eltelt, mire feleszmélt. Megadtam neki, ami járt a pénzéért, aztán órákon át egy bokorban bujkáltam. Csak éjszaka mertem előjönni. Stoppoltam, úgy tettem, mint aki fuvarba akar menni. Egy mazdás hapsi állt meg, rimánkodtam az életért. Elmondtam, hogy szöktem meg, két hétig bújtatott egy rózsadombi lakásban, aztán azt mondta: biztonságos helyre visz.  Mondtam, nem akarok kurva lenni. Egy balatoni bárba kerültem. Táncoltam a vendégekkel, el is kellett velük menni, sok volt a német és osztrák ügyfelem, de kevés pénzt láttam, éreztem, hogy átvernek. Két hét után l4 ezret kaptam. Újságot vettem, munkahelyet kerestem. Abdára keveredtem, ott találtam egy nagyon jó bárt, jobbára táncoltam. Minden „fuvar” előtt bocsánatot kértem az Istentől. Nagyon jól kerestem. Ideje volt hazamenni a gyerekeimhez. 200 valahány ezer volt nálam… Felültem a vonatra, félve hazamentem, a férjemnek és az anyámnak elmondtam, hogy kurvaként dolgoztam, azt hittem, csömörük lesz tőlem és békén hagynak. Arra is fel voltam készülve, hogy a férjem megcsonkít, ahogy sokszor ígérte. Boldogok voltak, mert sok pénzzel mentem haza, színes tévét vettem, bebútoroztam a lakást. Amikor elfogyott a pénz, a férjem és anyám is könyörgött, hogy menjek vissza dolgozni, mert parabola antenna kellene… A férjem elkísért, amit kerestem, azt elitta. Egyszer nem tudta kifizetni a szállodai szobát, és lezavart az utcára pénzt csinálni. Mire visszamentem a szállásra, megtudtam, hogy eladott az ukránoknak… engem csak adtak, vettek. Az ösztöneimnek köszönhetem, hogy meg tudtam szökni, ennek köszönhetem az életem.
 ♣♣♣

Jena élettörténetének csak töredéke fér el egy újságcikkbe. Életének volt olyan időszaka, amikor harmadik gyerekének születése után néhány hónappal a Hungaroringen kényszerítették prostitúcióra. Megesett, hogy szerb lányokat futtatók karmaiból kellett menekülnie, volt, amikor testvére kényszerítette útszéli prostitúcióra. Felsorolni is sok lenne életének rémisztő történeteit. Jena három éve kiegyensúlyozott párkapcsolatban él, negyedik gyerekét anyaként neveli. Ma első házasságából született l6 éves lányáért aggódik, akit barátja öngyújtógáz szívására késztet, aki olykor már előfordul a főközlekedési út mentén. Tud-e, akar-e valaki rajta – rajtuk – segíteni?!


Császár Nagy László

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!