Néhány szó az előítéletek állandóságáról

Vélt igazát egy olyanféle tétellel gondolta bizonyítani, amely ma már mindennapos. Mondhatjuk, ő már a rendszerváltás előtt negyed órával azt mondta, amit mások a  rendszerváltás után csak 15-20 évvel mernek nagyhangon.
„Testületünk lehetőségeit azonban meghaladja, hogy megelőzzünk valamennyi jogsértést, különösen azt nem tudjuk a rendőri munka eszközeivel elérni, hogy a helyi, cigány származású lakosság a 3,3 százalékos arányához képest (1989. évi adatok szerint) az ismertté vált bűnelkövetők között ne 44 százalékos részvételi arányt képviseljen.”
Itt jegyezzük meg, hogy ugyanezen lapszámban, három oldallal később egy kis tudósítás olvasható, amely szerint „a hazai cigányszervezetek vezetőivel találkozott Túrós András rendőr vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes, az Országos Rendőr-Főkapitányság vezetője tegnap.  Bejelentették: a rendőri szakkifejezésként használt «cigánybűnözés» kifejezést, továbbá a megkülönböztető statisztikai nyilvántartást január 1-jétől már nem alkalmazzák.”
Igaz, még csak december 22-én járunk.
Egyébként egyik kalocsai utunk alkalmával a rendőrség udvarán a helyi erők egy cigányasszonyt „inzultáltak, hogy finoman fogalmazzunk” – írtam akkor.
Amikor a rendőrkapitánynak, aki szerint a városban minden rendben van, legfeljebb én keltem  a feszültséget, mindezt elmondtam, lett nagy purparlé. Többek között azonnali ügyészségi vizsgálat.
A helyi ügyész a váratlanul felbukkant munkát – nem nagyon örült neki – emígyen kommentálta: „Ez a Dési cigány vagy zsidó?”
Érdekes összefüggés keresése. Sokat elárul a nyolcvanas évek legvége kisvárosi ügyészének gondolkodásáról. Nem az a baj, hogy egy rendőr egy asszonyt ver, hanem ha valaki ezt szóvá teszi. S ki más tehetné ezt szóvá, mint egy zsidó vagy egy cigány? Vagy ez a kettő egykutya az ügyésznek?
Sokszor eszembe jut ez a történet. Mostanában egyre gyakrabban.
 Aztán az Antiszemita közbeszéd Magyarországon című könyvbe írtam egy cikket néhány éve arról, miként eleveníti fel a vérvád történetét a MIÉP és Csurka István. Ehhez el kellett olvasnom Bary József elfogult és előítéletes emlékiratait a tiszaeszlári bűnperről. (A szorgalmas Gede testvérek kiadásában könnyedén hozzáférhető ma is.) Megdöbbenve tapasztaltam, bizony, a cigányok elleni előítéletek jó része már szerepel benne – csak éppen a zsidókkal kapcsolatban.
Többek között ez is ösztönzött arra, érdekes lenne megnézni a cigány- és zsidóellenes előítéletek hasonlóságait és különbségeit. Felhívni a figyelmet arra, bárkit sújthat előítélet. És ha éppen a romákat, attól annak még minden más demokratának is fájnia kell. (A Szombat című folyóiratban már felvetettem mindezt.)
Kovács András Az antiszemitizmus mint társadalmi probléma című tanulmányában hívja fel persze a figyelmet arra, hogy „a zsidóellenesség egyedülálló volta csak részben áll abban, hogy több mint kétezer éve bukkan fel, hol kisebb, hol nagyobb intenzitással a világ legkülönfélébb társadalmaiban. A zsidógyűlöletet mindenekelőtt következményei teszik egyedülállóvá az emberi történelemben.”
A okok, a következmények tehát sokszor mások az antiszemitizmus és a cigányellenes előítéletek esetében. De a hasonlóság ezzel együtt gyakran megdöbbentő
 „A nácik jóval nagyobb ellenállásba ütköztek volna a zsidók módszeres kiirtásának kezdetén, ha az előző századok és különösen a XIX. századi antijudaista-antiszemita szellemi indoktrináció nem dehumanizálta volna a zsidókat. Ha egy embercsoportról évszázadokon keresztül mondogatják, hogy tagjai vérszívó paraziták, élősködők, bacilusok, idegen testek a nemzet szervezetében, akkor nyilvánvaló a megoldás: eltávolítás, fertőtlenítés, védőoltás, karantén, gázkamra” – veti fel Karsai László A gyűlölet öröksége című tanulmányában.
Ha ilyen következményekkel ma nem is kell számolni, a romaellenes előítéletek közbeszédben való mind egyértelműbb megjelenése, láthatóan, jó táptalajt jelenthet a konkrét cigányellenes támadásokhoz is.
Kertész Ákos hozza szóba egy a Népszava Szép Szó mellékletében megjelent cikkében: „A többségi társadalom nem azért rekeszti ki a kisebbséget, mert az naplopó, munkakerülő, bűnöző, hanem a kisebbség azért válik munkakerülővé, bűnözővé, mert a többségi társadalom a mássága miatt eleve kirekeszti. És a kirekesztettségnek hasonlóak a következményei.”
Nézzünk példákat! Tegyük fel a kérdést „őszinte” honfitársainknak: milyen embercsoportot, kiket jellemzünk a következőkkel: kulturálatlan, mosdatlan, tanulatlan, alaptalanul vádaskodik, sok gyereket csinál, csal az üzletben, ámde ha egy tagja bűnbe esik, akkor összefognak és megmentik a törvény elől.
A válaszolók többségének fejében valószínűleg „a” cigány jelenne meg. S tartok tőle, ma már viszonylag kevesen maradtak, akik ezt azért hangosan nem mondanák ki. Egyre kevesebben. Ma az ilyesmik kifejtésével komoly politikai tőke gyűjthető. (Természetesen vissza lehet azzal vágni, tényleg ilyenek „a” cigányok.) Ezen írásnak nem különösebben tárgya az, milyenek is valójában. Amúgy ilyenek is, meg másmilyenek is. Elég legyen erről csak annyi Robert Wuthnow Antiszemitizmus és sztereotipizálás című írásából, hogy „a sztereotípia túláltalánosítás, amely olyan jellemzőket tulajdonít egy egész csoportnak, melyek csupán néhány tagjára lehetnek igazak. (…) A sztereotip gondolkodás gyakran valódi információk hiányában alakul ki.”)
Szóval, kik ezek? Kulturálatlanok, mosdatlanok, tanulatlanok, alaptalanul vádaskodnak, sok gyereket csinálnak. Csalnak az üzletben, ámde ha egy tagja bűnbe esik, akkor összefognak és megmentik a törvény elől.
A válasz:  „a” zsidók. Forrása Bartha Miklós Kazár-földön című antiszemita írása. A Lengyelország felől Magyarországra bevándorló zsidókat jellemzi ekként: „Nem tanul, nem művelődik, nem mosdik, csinálja az üzletet és gyermeket. Esküszik hamisan. Sokszor gyújtogat. Megcsonkítja ellensége barmát.  Vádaskodik alaptalanul. Szapora, mint a bogár. Élelmes, mint a veréb. Pusztít, mint a patkány. Más a szokása, mint nekünk. Más az erkölcse is. Más az életmódja, a célja, a vágya. Kulturálatlan, mosdatlan, erkölcsi és testi szennyben élő, visszataszító külsejű egyének, csaknem kivétel nélkül.” Amúgy a tiszaeszlári per vizsgálóbírója, Bary József emlékirataiban „kiváló megfigyelőerővel adott nagyszerű jellemzés”-nek nevezi ezt. Nyomozói munkájának pártatlanságát ezek után talán felesleges is számon kérni rajta.
Mostanában sokat hallhatjuk, hogy a cigányok között különösen sok a bűnöző, az erőszakos cselekményeket elkövető, a gyilkos.
Krúdy Gyula izgalmas és felettébb tisztességes regényében, a Tiszaeszlári Solymosi Eszter címűben, megidéz egy párbeszédet a zsidók bűnösségét először felvető újságíró, Mikecz József és azt a parlamentben többször előhozó antiszemita képviselő, Ónody Géza között, ekképpen:
„– No mi újság Nyíregyházán? – kérdezte Ónody.
– Nem sok újság van.  Csak éppen Grenerczy Bélát, a vasúti pénztárost lőtték kétszer keresztül a kaftános betörők, akik az állomási pénztárt kirabolták.”
És most ne is beszéljünk a vérvádak történetéről – azok speciális volta miatt. De azért azt szögezzük le, évszázadokig tartotta magát, hogy a zsidók időnként, rituális okokból nem zsidókat, gyakran kisgyerekeket ölnek meg. A zsidók gyilkosok. Sőt, gyakran kifejezetten istengyilkosok. De mint a fenti idézetből látszik, „a” „kaftánosok” közbűntényesek is.
Bartha már idézett könyvéhez fordulunk újra a zsidók bűnöző hajlamáról szóló leíráshoz: „és jöttek. (…)  azzal a felfogással, hogy másokat rászedni szabad, másokat károsítani nem cudarság, másokat tönkretenni nem szégyen”.
Néhány publicista ma is bőszen ír hasonlókat, momentán éppen a cigányokról.
Amúgy utálnak dolgozni, földet túrni. Kik? A zsidók persze. Megint Bartha következik: „Az Oroszországból menekülő zsidóság e söpredékének semmi kedve sem volt, hogy földmívelést űzzön.” Persze, tudjuk. Ezért lop, csal, rabol, gyilkol.
S nyilvánvalóan maguk tehetnek arról, hogy gyűlölik őket. Kiket? A Budapesti Hírlap 1882-es cikke a zsidókról szól. Mai – cigányozó – tükörképét hamar megtalálhatnánk egynémely mostani periodikában: „Kik hát  valódi antiszemiták Magyarországon? A zsidók maguk. Azon zsidók tudniillik, akik vagy visszaélnek a törvényes egyenjogúsággal vagy kivonják  magukat a polgári kötelességek egyenlő teljesítése alól. Ezek terjesztik a zsidógyűlöletet”.
Szép kis gyűjteményem van mai lapkivágásokból, amelyek szerint a cigányellenesség egyetlen oka maga a cigányság. Nincs új a lap alatt.
Az előítéletekkel sokat foglalkozó Csepeli György mindenesetre így foglalja össze a tanulságokat:
„A barikád az emberi értékek világának jó és rossz erői között húzódik, s ilyen értelemben véve az antiszemita távolról sem csak  a zsidókat gyűlöli. Gyűlöli mindazt, ami a kultúra évezredei során kikristályosodott értékekhez, a szabadsághoz, az igazságossághoz, a moralitáshoz, a szépséghez, a minden ember veleszületett méltó emberi élethez való jogához fűződik.” Mutatis mutandis, aki a romákat, az is.

Dési János
 
 


 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!