Spanyol-belga-magyar trió az unió élén

Az Európai Parlament is befejezte az idei törvényalkotást, ám január elején máris meg kell kezdenie az Európai Bizottságba a kormányok által jelölt biztosok meghallgatását. Ez sürgető feladat, mert a pénzügyi és gazdasági válság mély sebeket ütött az európai gazdaságok testén, és a sérülések ellátását folytatni kell, mind nagyobb figyelmet szentelve az utókezelésnek.
A feladatok nem változnak, de az intézményi közeg igen. A minapi csúcstalálkozón az állam- és kormányfők igyekeztek értelmezni a Lisszaboni Szerződés által pontosan meg nem határozott új posztok tartalmát. Miután megválasztották az Európai Tanács elnökévé a belga Herman Van Rompuyt, s a külügyminiszteri és egyben bizottsági alelnöki posztra jelölték a brit Catherine Ashtont, most el kell dönteni, mit is csináljanak az új tisztségviselők. Egyértelmű, hogy Van Rompuy a csúcstalálkozókat vezényli le, a tagországok kormányainak vitáit igyekszik elsimítani, de még mindig nem világos, hogyan viszonyul majd a féléves elnökséget – igaz trióban – adó ország állam- vagy kormányfőjéhez, aki szintén örömmel állna a reflektorfénybe. A spanyolok például csúcstalálkozók sorát szervezik többek között az Egyesült Államokkal, latin-amerikai országokkal, Kínával, s kérdés, e megbeszéléseken Van Rompuy dirigál-e, vagy Zapatero spanyol kormányfő. S valójában a külügyminiszterek alól is kihúzták a talajt, hiszen a továbbiakban Catherine Ashtonnak kellene képviselnie a közös álláspontot, s ez sokaknak máris nem tetszik, holott 2009 jórészt arról szólt az EU életében, hogy milyen fontos is lenne a Lisszaboni Szerződés érvénybe léptetése.
Kijelölték azonban a feladatokat a decemberi csúcson, amelyek az idei és az előző évek folyamataiból fakadnak. A legfontosabb, hogy a huszonhetek fenntartják a gazdaságokat élénkítő intézkedéseket, de 2011-től megkezdik a felduzzadt költségvetési hiányok és államadósságok arányának a csökkentését. Emellett, figyelemmel a klímaváltozás hatásaira, új programot is hirdetnek a fenntartható gazdasági növekedés támogatására, s egyben a 2020-ig tartó gazdasági stratégiát is vázolják – ennek alakításába persze nagyon is beleszólhat a spanyol-belga-magyar trió. A versenyképesebb, energiatakarékosabb és mindenképpen zöldebb európai gazdaság kialakítása a cél, ám ezen belül meghatározó elem a munkahelyteremtés és a szociális politika. Ez megemeli e bizottsági tárca fontosságát, hiszen Andor László biztosjelölt – ha hatalmában a Lisszaboni Szerződés nyomán megerősödő Európai Parlament (EP) is jóváhagyja – az egyik kiemelt uniós törekvés részleteinek kidolgozásába szólhat bele. Egyelőre nincs jele annak, hogy az EP-ben – a magyar néppárti képviselőkön kívül – ne támogatnák a magyar közgazdászt.
A jövő évre áthúzódó másik nagy téma – az EP-ben várható vita miatt – a pénzügyi felügyeletek átalakítása lesz: létrejön a rendszerkockázati tanács és három hatóság is megalakul, amelyek a banki, biztosítási és tőkepiaci ágazatok tevékenységét figyelik. A britek és a franciák összekaptak, mert előbbiek a londoni City versenyképességét féltik, s attól tartanak, hogy a következő Bizottságban a belsőpiaci tárcát megszerző francia Michel Barnier túlszabályozza a pénzügyi szolgáltatásokat. Ám Sarkozy francia államfő és Brown brit miniszterelnök túltette magát e vitán, s a Wall Street Journalba írt közös cikk révén ásta el a csatabárdot, gyaníthatóan annak köszönhetően is, hogy Barnier alatt brit főhivatalnok ügyel majd a szabályozás részleteire.
Magyar szempontból biztató, hogy Horvátország az uniós tagság küszöbén áll már, s Szerbia előtt is nyílik az EU kapuja: vízum nélkül léphetnek be az ország polgárai a közösségbe, s a hágai főügyész biztató jelentése nyomán a hollandok elálltak a csatlakozási folyamat lassításától. A lisszaboni újításnak számító trióelnökség, azaz a félév helyett tizennyolc hónapos program révén Magyarországnak kötelessége is lesz, hogy aktívan befolyásolja például az intézményi változások kiforrását, beleszóljon majd a 2013 utáni költségvetési időszak költési prioritásainak kialakításába, a jövő mezőgazdasági politikájáról megindult vitába, s előterjessze saját ötleteit, mint amilyen többek között a Duna-stratégia, amely számos uniós tagállam részvételével nemcsak gazdasági fejlesztéseket takar, hanem hozzájárulhat a közösség kulturális sokszínűségének kidomborításához is.

Blahó Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!