Új esztendő, új unió

Ha a legendás kissingeri kérdésnek megfelelően a washingtoni Fehér Házból vagy State Departmentből keresik Európát, még jövőre is többre mennek egy berlini, londoni vagy párizsi telefonhívással, mint a brüsszelivel. Ahogyan továbbra is képlékeny marad – vagyis a nagyhatalmi egyeztetéseken alakul – az unió közös külpolitikája. Az elemzők valószínűleg még sokáig képtelenek lesznek meghatározni az „európai stratégiát”. Ez annál inkább hiányzik, hogy az új évben – jószerivel ismét „új elnök” lesz Amerikában, legalábbis a világpolitikai porondon.
Az „új Obamát” Béke Nobel-díjának oslói átvételén elmondott beszédéből ismerhettük meg, sokak – talán legfőképpen az európaiak – meglepetésére. Ha sejthetően túlzás és illúzió is az óceánon túli neokonzervatívok lelkendezése, kétségtelenül kiolvasható e retorikából a januárban hivatalba lépett amerikai elnök saját illúzióvesztése. A „fordulaton” felbuzdultak egyike, Robert Kagan a Washington Post hasábjain úgy fogalmaz, hogy a világ jobb, ha felkészül egy keményebb, kevésbé megértő elnökre, aki okult a „puha” próbálkozásainak fiaskójából. Úgy is mondhatnók, Obama felmérte, hogy a republikánusok igyekeznek őt puhánynak, amolyan második Carternek beállítani, s ezt persze a párbeszéddel eleddig kevés sikerrel kecsegtetett külvilági „gonoszok” is kihasználhatják. Ezért hozta vissza e – Bush és előtte Reagan által kedvelt – kifejezést a maga szótárába, s tudatta: ezek bizony csak a fegyverek szavából értenek. Ahogyan egykor Moszkva sem hitt a könnyeknek, úgy az (Oslóban megnevezett) al-Kaida sem, s az egyelőre nem említett teheráni vagy Hamász-vezetők is érthettek belőle. Miként washingtoni elemzők szerint az európaiak is, akiket Obama emlékeztetett Amerika stratégiai primátusára, amely a világháború óta érvényesül és ezek szerint az új elnök sem int neki búcsút.

A. J.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!