Az év emberei 1.

 
És még mondják, hogy a média csak a rossz híreket teszi közzé! Szeptember harmadik hétvégéjén alig volt olyan lap, rádió, televízió vagy hírportál, amely ne számolt volna be  dr. Szarvas József árokparti gégemetszéséről. Lám, az igazi tett megkapja a maga egyébként teljesen megérdemelt visszhangját. Mert tény ugyan, hogy Szarvas doktor hivatása szerint sebész, s az is igaz, hogy traumatológusként valószínűleg ennél melegebb helyzeteket is átélt már, csakhogy arra a magam fajta laikus – aki még a tűszúrás okozta vércseppre is ódzkodik ránézni – valami olyasmit mond, hát igen, ebből szerzett diplomát, erre esküdött föl, természetes, hogy a kórházban komoly műtéteket végez. Hiszen ez a dolga, a hivatása. Igen ám, de feleségével Szarvas József ezúttal éppen nem a műtőben időzött, hanem Dunaújvárosba tartott egy osztálytalálkozóra, amelyen az öregdiákok ötvenedik születésnapjukat készültek megünnepelni. Valahol Ercsi előtt, a hetes út mentén pillantották meg a motorost, aki még tudott beszélni. És itt Szarvas doktor nem azt tette, amire sokan hajlanánk hasonló helyzetben: kihívjuk a mentőket, várunk, mert nincs nálunk műszer vagy egyszerűen megriadunk és megfutamodunk a feladattól, különben is egy osztálytalálkozó olyan fontos a szürke hétköznapok sorában, kár lenne akár csak egy percet is késni... Ennél csupán az emberélet fontosabb, gondolhatta a főorvos, s a darázscsípéstől már fuldokló motoroson a nála lévő zsebkéssel gégemetszést hajtott végre. Gégeödéma miatt a férfi valószínűleg perceken belül megfulladt volna, ha a doktor nem nyitja meg a gégéjét, nem dug le egy jó (!) golyóstollat, mert ugye a golyóstollakat nem erre gyártják, s ami náluk volt, az erre a célra nem bizonyult alkalmasnak, így  felesége leállított egy másik autóst, s a kibelezett tollon keresztül már tudott lélegezni a darázscsípés szerencsés túlélője.
 A lélekjelenlétet és a  gyors helyzetfelismerést egyaránt csodálom. Meglehet, a főorvos úr már unja a golyóstollas gégemetszés sajtós diadalútját, de emberségével és rátermettségével a biztos haláltól mentette meg egy embertársunkat. Hétköznapi csoda? Talán igen, s hiszem, sőt tudni vélem, hogy ehhez hasonló „csodák” sokasága esik meg műtőkben, kórházi betegágyakon s má-sutt is. Szarvas doktornak a motoros az életét köszönheti, mi pedig azt, hogy rányitja szemünket a rendes rendkívüli teljesítményekre, olykor nagyon közönyös világunk emberséges tetteire.

Martin József

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!