Egzotikus tájakon: Tirana (I. rész)

A tiranai reptéren azonnal lerohantak a taxisok felhajtóemberei. Jobbnak láttam, ha megadom magam, mivel az egyik derék fiatalember már negyedórája a nyomomban volt, együtt mentünk mosdóba, együtt váltottunk pénzt. Gondolom eldöntötte magában, hogy az ő embere fog bevinni a városba, ha belepusztulok is.  Először lealkudtam az árat, majd a végén felment az ár, aztán 20 euró lett a vége. A taxis áfás számlát adott. Nem ez volt az utolsó meglepetés Tiranában.
Bevallom, régi albániai élményeim alapján szamaras kordékra és tíz-húszéves autókra, kihalt utcákra számítottam. Ehhez képest mindenhol óriási volt a dugó. A járműpark pedig egyre komolyabb. Főleg Mercedesből van sok. A német autókat kedvelik errefelé, az biztos.
A legfontosabb utca a Szkander bég teret köti össze az egyetemi térrel. Sávok nincsenek, amennyi autó elfér egymás mellett, annyi odaáll. A kereszteződésekben rendőrök fütyülnek, néha kiabálnak, ha meglátnak egy agresszívebb sofőrt. Az út szélén parkolási lehetőség, ingyenesen.
Egy óra alatt megérkezem a hotelbe. A Sheraton az egyik legjobb szálloda. Recepció helyett kis fotelekbe ülhetünk, úgy lehet becsekkolni az asztal mögött ülő munkatárs segítségével. A hotelben beszélnek angolul, ami ritka, a taxisok és a pincérek általában albánul próbálnak magyarázni. Az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó albánnak két változata van, a toszk és a geg. Egyiket sem értem elég jól, szerencsére sokan beszélnek olaszul. 1939-ben az országot egy időre Olaszországhoz csatolták, az itáliai hatás máig erős.
A hotel az üzletemberek egyik kedvence. A másik népszerű szálloda az Europapark, illetve a régi klasszikus, a hatalmas Hotel Tirana a Szkander bég téren. Lényegében a sugárút egyik végénél van a Sheraton, a másiknál a Hotel Tirana, és a kettő között, az elnöki palota közelében az Europapark. Van még néhány négycsillagos új reménység, a közeli hegyen, a tiranai Rózsadombon.
Eléggé elfáradtam, benevezek egy thai maszszázsra. Mivel klasszikus albán masszázs nincs, thai lányok dolgoznak a hotelekben. – Mit dolgozik? – kérdezi a hölgy. – Újságíró vagyok,  – mondom –, de honnan tudja, hogy munka miatt vagyok itt? – Amióta itt vagyok, turistával még nem találkoztam – feleli a hölgy. Tiranában tényleg nem látni vadul fényképező japán turistahadat. Pedig a város felülmúlja a várakozásai-mat. Egy plázában vacsorázunk, albán kebabot kecskesajttal. Felettünk mozi, alattunk üzletek. Fejlődik a város, kérem szépen! Rengeteg az olasz étterem. Emellett báránysülteket, sok-sok húsféleséget, sajtokat kínál a legtöbb vendéglő. Húsboltból amúgy nincs hiány, zöldségesből sem, látszik, hogy az ország lakóinak jó része még a mezőgazdaságból él. Kecskét tartanak, juhot tenyésztenek, búzát termesztenek. A repülőről láttam azért komoly erőműveket és üzemcsarnokokat is, ezek mostanában épültek (folytatjuk).

Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!