Egy tucatnyi futball Európa-bajnokság koránt sem tucatmûben –
summázhatjuk a lényegét az egyik legfrissebb sportkötetnek, amely a
héten jelent meg Hegyi Iván tollából. A Népszabadság szakújságírója
igazán illusztris társaságban adta közre a Labdarúgó Eb-könyvet, hiszen
a sajtóbemutatón zömmel ott voltak azok a focistáink, akik a maguk
idején fel tudták venni a versenyt a világ legeslegjobbjaival is.
Akik – a szerzô szavaival élve: – még képesek voltak játékukkal megtölteni a Népstadiont, mert úgy futballoztak, ahogyan azt ma Magyarországon elképzelni sem tudjuk. Így egyetlen Aranylabdásunk, Albert Flórián, aztán az 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmes együttes olyan további világválogatott kitûnôségei, mint amilyen Mészöly Kálmán és Novák Dezsô, s akkor még nem is említettük Sándor Károlyt, az ördöngös balszélsôt, sem a zseniális karmester Göröcs Jánost, az „ezertüdejû” Rákosi Gyulát, a szilakeménységû védôt, Ihász Kálmánt, és a sort csupán terjedelmi okok miatt nem folytatjuk tovább. Illetve kivételt mégiscsak teszünk: az összejövetelen megjelent kontinensharmadik válogatottunk szakvezetôje, Illovszky Rudolf és a sportriporterek tán legnagyobbika, az okkal a nemzeti csapat tizenkettedik játékosaként emlegetett 85 éves Szepesi György is. Valamennyien fontos szereplôi Hegyi Iván könyvének is, amely az 1960-as elsô Eb-tôl a 2004-es csúcstalálkozóig veszi sorra a kontinensviadalok históriáját. (jk)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!