Jobboldali újságban olvastam a magyar egészségügyről: „‚Mai elvtársaink
(...) elődeik rombolását igyekeznek bevégezni. Felújításra egy fillért
sem költenek, mindent hagynak lepusztulni.(...). Emberi sorsok, vidéki
nyomorok az ő szívükhöz nem jutnak el.(...). A súlyos, segítségre
szoruló beteget szándékosan magára hagyni, állapotának romlását
mesterségesen siettetni: a legaljasabb cselekmények. Olyan hajmeresztő
gaztettek ezek, amelyeket már az ókori kultúrák is példás keménységgel,
súlyosabb esetekben halállal toroltak meg.”


Ezekkel a rágalmakkal szemben, az elmúlt 8 év alatt itt, vidéken, nevezetesen Kaposváron és Somogy megyében, az egészségügyben a betegellátás, a gyógyítás és az utókezelés intézményeiben annyi jelentős felújítás és beruházás történt, hogy – terjedelmi korlátok miatt – csak a legjelentősebbekről tudok beszámolni. Tájékozottságom egyik alapja, hogy a folyó évben egy tumor műtéti eltávolítása, majd a „következmények” sebészeti és onkológiai kezelése céljából egymás után háromszor voltam bentlakó, majd bejáró abban a kaposvári kórházban, ahol már semmi és senki sem olyan, amilyen ezelőtt pl. tíz évvel, az epekő-eltávolító műtétem idején volt. A belgyógyászati osztály épületét újjá varázsolták, bővítették és modernizálták. Az általános sebészeti, az ér- és mellkas sebészeti osztály (az 1982-ben épült műtéti tömb) kívül-belül megújult. Személyzete – a kisnővértől a felső fokú képzettségű ápolónőkön, orvosokon, PhD-fokozatú főorvosokon át az új osztályvezető főorvos címzetes egyetemi tanárig – a szorgalom és a tevékeny nyugalom szobrához akár modellnek állítható. Ma már olyan „minőséget képviselnek, melyet, azt hiszem, a világon mindenütt dicsérnének. (Igaz, csak a holland és a német kórházakról vannak, sajnos, személyes tapasztalataim kanadaiakról pedig rokoni beszámolókból tudok egyet s mást.)
A 2004. óta működő Sürgősségi Betegellátó Centrum (SBC) létrehozása része volt a rendszerváltás óta a kórházra fordított húszmilliárd forintnak. Az SBC (további) 50 négyzetméteres bővítésére (és plusz egy helikopter-leszálló építésére) a miniszter és a főigazgató által a napokban aláírt szerződése szerint az időjárástól függő mielőbbi kezdéssel 512 millió forintot költenek. A kórház további nagy építkezését a tömbösítés jelenti, amelyre 11,1 milliárd forint uniós forrásból származó támogatás áll – időben – rendelkezésre. Az eddig is 24 órás sürgősségi ellátást biztosító SBC mindig és mindenkor megkapta a szükséges háttértámogatást. Ott történt meg szemem láttára, fülem hallatára a CT-re való egyórás várakozás alatt nemegyszer, hogy a bejövő betegnek az orvos előre köszönt, majd rögtön megkérdezte, miben segíthet? (A beteg nem a miniszterelnök édesanyja volt!)
A Kaposi Mór Kórház fejlesztése, igaz, sok-sok küzdelem és vita  árán, folyamatos. Az sem „mellékes”, hogy működése/működtetése indokolt pertől, haragtól és botránytól mentes. A súlyponti kórház fejlesztésén (a 11,1 milliárd forinton) kívül Somogy megyében további 3,4 milliárd forint értékű egészségügyi fejlesztés, köztük az alapkőletétellel a napokban megkezdett csurgói betegellátó központ beruházása, kezdődhet s fejeződhet be 1-2 éven belül. Ezek a tények.
A szerzőt talán az ókori római mondás vezethette: Calumniare audacter, semper aliuqid haeret. (Merészen kell rágalmazni, valami mindig ottragad.) Ezért valamelyik vezértől ma dicséretet, a jövőben pedig stallumot remélve megengedte magának a rágalmazás bűnét, bízva abban, hogy megéri, mert nem léphet hatályba a talió elve, a szemet szemért, fogat fogért, nem tépik ki a criminator falsa (a rágalmazó) nyelvét.
Dr. Györky Zoltán, Kaposvár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!