Szekszárdon, a szlogen szerint „a jövő városában” már nemcsak
elégedetlenséget jelző fejcsóválásra, de intézkedést váró újabb és
újabb szólásra is ösztönzi az állampolgárt az a több ezer galamb,
aminek az elszaporodása ellen a másokhoz – állategészségügy,
állatvédelem, FMV jogi főosztály – irányításon kívül jóformán semmit
nem tettek az illetékesek. A mai jogviszonyok mellett nem lehet érvényt
szerezni egy kárt okozó, betegséget terjesztő állatfaj, a parlagi
galamb egyedszáma csökkentésének.
A galambok a város közeli szárítónál a reggeli és a délutáni órákban teleeszik magukat, az ürülékük egy részét bejuttatják a gabonába, ahonnan a malomba, majd az emberi táplálékláncba kerül. Más részét a városban rakják le műemlék és egyéb épületekre, – rongálva, pusztítva azokat –, járdákra, szobrokra, padokra, emberekre, mindenre. Úgy szaporodik a guanó, mint a választási ígéret. De szaporodik a fertőzésveszély is: papagájkór, szalmonella, esetleg plazma toxikózis. Érdekel ez valakit az aktatologatók, az intézkedésre kijelöltek közül? Ha igen, miért nem találtak már megoldást?
A néhol korábban felszerelt mechanikus szerkezetek nem váltak be. Próbálkoztak-e más módszerrel, mondjuk az FVM 2009 jú-liusában írt levelében javasolt hálós befogással, vagy „a takarmány- és gabonatárolókban kártevőirtásra engedélyezett szerekkel” való gázosítással? (Kérdés: ezek mennyire humánus módszerek?) Az is tény, hogy pénzhiányra hivatkoznak. Csak nem ezért maradt el az etetéssel való sterilizálás is? Kérdezem tehát: mikor terveztek be legutóbb erre és mekkora összeget „a jövő városában”?
A Magyar Vadász lap 2009. augusztusi számából megtudható, hogy a parlagi galamb nem szerepel a vadászható fajok listáján – a helyzet ismeretében a miértre ki tudja a választ?
Arra is volt példa a Csepeli Szabad kikötő esetében, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága a balkáni gerle vadászidényét alapul véve adta ki az engedélyt – az illetékes felügyelőség is hozzájárult a vadászathoz –, amitől indokolt esetben el is lehetett térni egyedi engedély alapján. Nyámándpusztán miért nem lehet ez utóbbi megoldással próbálkozni úgy, hogy az elejtett madarakat a társaság minden vadásza összeszedi, aztán szervezetten gondoskodnak a megsemmisítésükről, és arról, hogy a kilőtt töltényhüvelyek a szeméttárolóba kerüljenek?
Nemcsak a potenciális fertőzés veszélye, de a „jövő városa” miatt is sürgős az intézkedés, mert guanóra se egészséget, se jövőt, se várost, se országot nem lehet építeni.
Gőzsy Tibor, Szekszárd
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!