Egyre többen és hangosabban harsogják a régi jelszót. És hányszor
hangzik el a kérdés-felelt? Maga miért nem dolgozik? Mert nincs munka.
Hadd legyek egy kicsit az ördög ügyvédje!
Elvileg újra be lehetne indítani a bezárt üzemeket, gyárakat. De kinek adnák el a terméket, méghozzá tisztes haszonnal?
Szabolcs megyében modern baromfifeldolgozó üzemet építettek központi segítséggel. Az átadásra-avatásra kivonult a televízió stábja. Az üzem vezetője elcsukló hangon panaszkodott, hogy itt, a munkanélküliséggel sújtott országrész kellős közepén egyetlen munkavállaló sem jelentkezett.
Az Észak-Magyarország egyik számában olvastam, hogy Szabolcsban a legnagyobb a munkanélküliség. Egy oldallal odébb meg arról számoltak be, hogy Szabolcsban több ezer hektáron nem ásták ki a burgonyát és a cukorrépát, nem törték le a kukoricát.
Szemeréről egyszer már megemlékeztem, leírtam, hogy az egész határban embermagasságú a gaz. Fogadni mernék, hogy a helyi beszámoló hatására egyetlen szociológus, politikus közgazdász, illetékes elvtárs nem kereste fel a községet, hogy kibogozza az okokat.
Miskolc és Szerencs között félúton található Megyaszó. Egyik tavaszon a polgármester felszántott parcellákat osztott a „többszörösen hátrányos helyzetű” családoknak. Ezen kívül mindegyik kapott tenyésznyulakat ketreccel együtt. Ősszel kivonult a miskolci tévé stábja, hogy beszámoljon az akció sikeréről. Kiderült, hogy a nyulakat mind megették, a ketreceket eltüzelték, a szántásban meg bukfencet vetettek.
A legszomorúbb az, hogy az a bizonyos „helyzet” csak tovább fokozódik.
Kiss, József, Miskolc
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!