Kedves Naplóm!

Látom rajta, hogy igazából sokkal jobban érdekli a technika ezen apró, de rendkívül hasznos vívmánya, mint az én válaszom. Arra gondolok, hogy elsütöm neki a régi viccet – hiszen olya fiatal még, hátha, sőt biztos, hogy nem ismeri –, miszerint „jó”, bővebben „nem jó”; de aztán elvetem ezt az olcsó és elcsépelt megoldást. Helyette hosszan hallgatok.
Ő nem érti, hogy egy ilyen, látszólag egyszerű kérdésre miért nem lehet gyorsan és – ahogy tőlem feltehetően elvárható – szellemesen válaszolni. Az igazság az, hogy én sem értem magamat meg a mögöttünk álló esztendőt.
Tényleg olyan rossz volt? És ha igen, mi várható a következő, előttünk álló évtől? Nostradamus ugyan nem írt róla, de sokan úgy hiszik, jövőre minden jobb és szebb lesz, és valami sosem látott aranykor köszönt ránk. Új munkahelyek, boldog, felemelt fejű, büszke emberek, sok millió újszülött, gazdasági fellendülés, közbiztonság, gyümölcsöző mezőgazdaság, korszerű egészségügy, mindenféle járványok és fránya influenzák megállítása a határon, a korrupció egyszer és mindenkorra való megszűnése, a magyar futball a világ élvonalában, új metróvonalak átadása, és folytathatnám még magamban az álmodozások sorát.
Szóval a jövő év csoda jó lesz. De milyen volt az idei? Hiszen a kérdés ez volt.
Volt gazdasági válság meg H1N1, meg lezárták a Margit hidat, meg feloszlatták, de nem oszlik, sőt osztódással szaporodik egy új magyar jövőkép meg… meg… folytatnám, de inkább nem teszem. Hiszen oly sokan megteszik helyettem.
Visszatérve a nekem szegezett kérdésre, hogy milyen volt a 2009-es esztendő. Attól tartok, hogy rosszabb volt, mint az előző, de félek, még mindig jobb, mint az előttünk álló.
De azért, már csak megszokásból is: boldog újévet kívánok!..

Gálvölgyi János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!