Dr. Széplaki Gábor kardiológus szakorvosjelölt gyerekkora óta orvosnak
készült. Nagypapája rendelőjében „fertőződött meg” a gyógyítás
mesterségével. Két év múlva fog szakvizsgázni, bő egy éve a
Kardiológiai Központban dolgozik, havonta kétszer-háromszor ügyel,
mellette kutat és az egyik legfiatalabb, 28 éves Junior Prima
Primissimaként roppant büszke a kitüntetésre.
– Ez egy életműdíjszerű elismerés, de hát ennyi idősen… – mondja nevetve. –
A gyógyítás és a tudomány egyszerre van jelen az életemben, betegeket kezelek, de közben kutatást is végzek, ám ezek ma már klinikai vizsgálatok. Hétköznap reggel 7-től este 7-ig a klinikán vagyok. A kutatások során a laboratóriumi vizsgálatokat már más végzi, de egy időben az is az én feladatom volt. Mindig is érdekelt az, mitől egészséges és mitől beteg egy szervezet, jó érzés, ha meg tudok oldani egy problémát, például egy ritmuszavartól szenvedő betegnél látványos javulás érhető el a mai korszerű terápia által. Manuális szakma ez és itt minden gyorsan történik. Ez jelenti az igazi sikert számomra. Az orvos-beteg találkozás is a szakma része, külön meg kell tanulni, kit hogyan lehet megszólítani, mivel lehet biztatni stb.
Hetente kétszer hárommillió ember ügyeletét látja el a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központja, ilyenkor négy ügyeletes orvos dolgozik, 24 óra alatt átlagosan 8-15 infarktusos beteget hoznak be. Csendes ügyeletkor két orvos látja el a beérkező néhány esetet. Széplaki Gábor pszichésen és fizikailag is jól bírja a sokórás ébrenlétet. Az egész klinikán sok a fiatal és a rezidens, a professzor is csupán 43 éves. – A Semmelweis Egyetem elvégzése után PHD fokozatot szereztem, Prof. Füst György témavezetésével, utána jött a kétéves rezidensség, majd újabb négy év után lehet szakvizsgázni. Erre készülök majd a közeljövőben. Szabadnapokon a családommal, barátaimmal vagyok, ügyeket intézek. Szeretek squasholni, télen pedig snowboardozni. Bár angolul jól beszélek és németül, olaszul is kicsit, nem tervezem, hogy külföldön dolgozzak. Persze tanulmányútra szeretnék majd menni, de tartós kint létet nem tudok jelenleg elképzelni.
Fontosak a mindennapi visszajelzések a betegektől, kollégáktól. Az egyik legnagyobb sikerként azt éltem meg, amikor még egyetemistaként az Atheroslcerosis nevű nemzetközi lap elfogadta az első tudományos cikkemet. 23 éves voltam akkor. Két évig a Kútvölgyi Klinikán dolgoztam rezidensként, ahol több száz beteggel találkoztam. Némelyikük a mai napig is eszembe jut egy-egy hasonló eset kapcsán.
Itt az intenzív kardiológián szívkatéterezéssel járó beavatkozások és pacemaker-beültetések zajlanak, ezen utóbbiakat még felügyelettel ugyan, de már én is végzem, ahogyan a szívelektrofizio-
lógiai vizsgálatot és katéterablációs terápiát is. Ez mind nagy kihívást jelent számomra. A klinikán fiatal generáció dolgozik, jó a csapat, sikeresen tudunk együtt dolgozni.
A Prima Primissima díjátadó óriá-si élmény volt számomra, nagyon tetszett a profi szervezés, szokatlan és furcsa volt, hogy fotóztak, interjúkat kértek. Utána volt családi és baráti ünneplés is, biztosan örök élmény marad. Az egyik ajánlóm Merkely Béla professzor volt, a klinika vezetője, neki köszönhető a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központjának létrejötte, önálló működése. Másik ajánlóm Prof. Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetem rektora. Nagyon meglepődtem, hogy jelöltek. Aztán már el is felejtettem az egészet, amikor az MFB-től hívtak, hogy menjek be egy meghallgatásra. Izgultam, hogy milyen szakmai kérdésekről lesz esetleg majd szó. Ám e helyett gratuláltak, hogy elnyertem a díjat. Az biztos, hogy ugyanilyen szinten kell teljesítenem továbbra is. És később szeretnék még egyéb elismeréseket is kapni, akár a Prima Primissima nagydíjat is.
Krausz Viktória
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!