A karácsony minden ékessége szimbólum

A fenyő az élet fája
A karácsonyfa visszavezethető az életfáig, amely ősrégi jelképünk. Eredete visszanyúlik az agancsain csillagokat hordozó Csodaszarvashoz,  az új életciklus kezdetét jelző, örökzöld ágakhoz, vagy kirügyező gallyakhoz. Az idejében vágott „Borbála ágak” ilyenkorra már kihajtanak a szoba melegében. A virágzó ág az élet jelképe, ősi szimbólum. Az ártatlanság, a szüzesség, a kegyelmi állapot jelképe a megkínzott szent emlékére.
A fenyőfa is az örökkévalóság egyik szimbóluma, de jelképezi az életerőt, a termékenységet, az egyenességet, becsületességet és a halhatatlanságot is. Az örökzöld fa, a fordulat, az átmenet, az újjászületés, a fény fája. A lucfenyő neve hordozza a latin lux = fény fogalmat.
Láthatjuk úgy, hogy az egyre rövidülő ágak a hosszabbodó nappalokat jelzik, míg lefelé a rövidülő napokat. A lefelé lépegető gyertyák sora a Tejút megjelenítője, a lépcső a földről az égbe, az égből a földre. A karácsonyfa is háromszög alakú, akárcsak a piramisok.
A világfa, az életfa azonos a világ tengelyével, a világoszloppal. Felállítása, a díszítésén keresztül megjelenő csillagos ég szimbolikája hivatott visszavezetni az embert abba a lelkiállapotba, amikor egységét a világmindenséggel megélheti.


A feldíszített fenyőfa
a szimbólumok
tárháza

A toboz  formája a lánghoz hasonlít. Fallikus szimbólum is, a megtermékenyítő férfierőt és a halhatatlanságot jelképezi, hiszen a tobozban az élet magvai rejteznek. A fa csúcsára tett arany csillag a három napkeleti bölcsnek utat mutató betlehemi csillagra vagy Mária  csillagára utal. A dió a bölcsesség jelképe is, gondoljunk csak a „dióhéjban összefoglalja” kifejezésre. A dió héja kemény, mint a koponya, a bele pedig olyan rajzolatú, mint az agy. Krisztus jelképeként a keserű burok Krisztus földi szenvedéseit, a csonthéj a kereszt fáját, az édes mag pedig Jézus isteni természetét jelképezheti, a születés és a halál szimbóluma. Az almadísz a bűnbeesésre utal. A csengő, illetve a harang olyan szakrális tárgyak, amelyek az ég és a föld között felfüggesztve közvetítenek e két világ között. A harang és a nyelve a férfi és a nő harmóniájának kifejezésére is szolgál. Az üveggömbök, az ezüstpapír,  planétáknak, a bolygópályáknak, a kívánt bolygóegyüttállásoknak, az angyalhaj a Tejútnak felel meg.
Minden gyerek kedvence az apró kis csillagok felvillanása, a csillagszóró,  mely az éltető nap sugarait jelenti, és felhívja a figyelmet  bevillanó gondolataink fontosságára.
 A gyertya lángja, a tűz parazsa, a fény és az élet diadalát támogatta mindig is a halál felett. A logosznak, a Világ Fényének szimbóluma. A gyertya is megsemmisül, miközben fényt ad. A magyar néphit úgy tartja, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, ameddig az lángol, addig él az ember. A fán égő gyertya lángjai egy-egy emberéletet jelképeznek, és a szeretet lángjai is egyben. Ne feledkezzünk meg eredetmondánkról sem, ahol a csodafiúszarvas „ezer ágabogán ezer égő gyertyát visel” – a csillagos eget –, s amelyek „gyújtatlan gyulasztanak, oltatlan alusznak” (gyújtatlan gyulladó és oltatlan elalvó gyertyák). Kínában Konfuciusz jelképeként találkozhatunk vele a
hosszú élet, a bá-torság és a hűség jelképeként.
A fenyőt gyakran gólyával és fehér szarvassal együtt ábrázolják, ami az állandóság és a változékonyság kifejezésére is szolgál.
Üdvözöljük mi is az új dolgokat, amit az élet hoz elénk, miközben megőrizzük  őseink hagyományait is!

Köveskuti Tünde

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!