Kommentár

Vihart kavart a minap a Fidesz választmányi elnökének és közvélekedés szerint második emberének ama véleménye, hogy a külügyminisztérium alkalmatlan a nemzeti érdek képviseletére. Visszakeresvén az interneten e kijelentéseit, hamar beleütköztem Kövér megannyi hasonló okfejtésébe, amelyeket ezek szerint rendszeresen ismételget különböző megnyilatkozásaiban. Gond és főleg kockázat nélkül. Ugyanis az ő és pártja „nemzetpolitikai” követelményeinek más pártok és politikusok eleve képtelenek megfelelni, vagyis bármikor számon is kérheti rajtuk.
Ez a „nemzetpolitika” manapság olyan politikai bunkóvá vált, mint a hajdani rendszerben a „forradalmiság” megkövetelése: mindig jól hangzott és soha senki nem tudta érdemben meghatározni, mit is jelent valójában. Merthogy kinek ezt, kinek azt. Kövér és pártja esetében ez persze nem nehéz: az, aminek a Fidesz – természetesen adott pillanatban – éppen elképzeli. Ha teszem azt kormányzása idején meg kell nyugtatnia a Velencei Bizottságot, akkor nem is kell a kettős állampolgárság, amely viszont tüstént jól forgatható fegyverré válik a baloldal ellenében (Kövér pedig nyilván szívesen feledné, miként szidta első indulatában a népszavazási ötletért annak kiagyalóját). S mivel a Fidesz a határon túlra is exportálta a maga belpolitikai árokásását, érthetően defenzívába szeretne szorítani – legalább retorikailag – mindenkit, aki nem a határon túli magyarok megosztásában látja a kisebbségi problémák megoldásának nyitját.
Ráadásul egy külügyminisztérium képtelen megfelelni a szólamokkal való politizálásnak. Válaszolván Kövérnek, Balázs a szombati Népszava-interjújában ki is fakadt: „mást se teszek, mióta külügyminiszter lettem, mint a magyar nemzeti érdeket képviselem”. Mármint ahogyan azt ő és kormánya felfogja. Egész életét a diplomáciában töltve, a külügyminiszternek esze ágában sincs kövéri stílusban felelni, s a nemzeti érdek elleni politizálással vádolni az ellenzéket, csak azért, mert azt másként érvényesítené. Ha valóban a Fidesz alakít majd kormányt és állít külügyminisztert, akkor megpróbálhatja érvényesíteni a maga elképzeléseit, tehát a saját nemzetpolitikai felfogását, s ezt lehet bírálni, helyeselni, de jogosságát kétségbevonni aligha. Hogyne, jó lenne valamiféle nemzetpolitikai konszenzusra jutni a magyar pártok között, de erre vajmi kevés esély van addig, amíg azt Kövér módjára képzeli el a Fidesz: nemzetpolitikája csakis és kizárólag neki lehet, ha ellenzékben van, ha kormányon. Viszont, ha esetleg valóban hatalomra kerül, akkor már a retorika és a politikai ellenfelek kárhoztatása nem lesz elég, Fico és a többiek nagyon is képesek hasonló lózungokkal válaszolni. S mondjuk visszakérdezni, mégis, hogy tetszenek érteni azt a kárpát-medencei vezető szerepet, mármint mi felettünk?! Balázs esetleges utódja pedig majd ugyanígy szabadkozhat, hogy más sem tesz, mint próbálja érvényesíteni a nemzeti érdeket. Ami csak akkor sikerül, ha azt mások, elsősorban a szomszédaink hagyják is.

A.J.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!