Évente másfél millió bejelentés

Ám arra még ő fizetne rá. Ugyanis, ha akármilyen kis összegre jelenti be az ügyfél a kárigényét, arra az évre ugrik a kármentességi kedvezmény, ami esetünkben az éves díj – több mint százezer forint, mert nagy a lakás, sok benne az érték – 10 százaléka. S ez azért vész el, mert nem összeghatárhoz, hanem kármentességhez kötötték a kedvezményt. Ezek szerint úgy működik a háztartási biztosítás is, mint a casco: ha valamilyen kár esik – akárcsak bevág a szél egy ablakot s kitörik az üvege – és kártérítést fizetnek, akkor az „malus”. Ettől pediglen elvész az eddigi eseménytelenségnek köszönhetően megszerzett „bonus”, a díjkedvezmény. És persze nő a biztosítási díj – egy évre bizonyosan – fejtegeti.
– Mi az oka annak, hogy casco mellett más biztosításokra is kiterjesztették a kedvezményadási és -megvonási rendszert? Nem tartanak attól, hogy sokan így csak a legnagyobb károkra szűkítik a biztosításukat?
Trunkó Barnabás, a Magyar Biztosítók Szövetségének főtitkára azzal kezdte a válaszát: vagy a biztosítási ügynök vagy az ügyfél érthetett félre valamit, hiszen a háztartási biztosításon belül külön „tétel” a balesetbiztosítás, aminek az éves díja körülbelül 300 forint, s ha az nő meg egy káresemény miatt tíz százalékkal, kerekítve 305 forintra, akkor aligha jár rosszabbul a károsult a díjkedvezmény megvonásával, mint, ha nem kérne kártérítést. Egyébként pedig a biztosítási díjaknak mindig a tényleges kockázatot kell tükrözniük, ez világszerte így van. A kedvezmények és a szankciók rendszere évszázados hagyomány – s korántsem csak a cascónál. Minden biztosító emeli valamivel a díjat annál, aki kártérítést kér, amikor pedig kármentesen telik el az esztendő, akkor csökkenti a díjat. Igaz, hogy volt kivétel az „ántivilágban” – bő két évtizeddel ezelőttig – amikor mindenki uniformizált, egyforma biztosítási díjat fizetett, függetlenül attól, hogy mennyit ért a lakása, és mennyi kártérítést kellett neki fizetni – csakhogy ez teljesen ellentétes volt a biztosítási szakma másutt feltétlenül érvényesülő szabályaival.
– Gondoljuk csak meg, ha a kármentesek és a kárt elszenvedők ugyanakkora díjat fizetnek, akkor a kármentesek érzik méltánytalanul magasnak a díjukat – ami azért annyi, amennyi, mert mást kár ért. Ugyanaz a logika valóban mint a cascónál, csak az utóbbi jobban szem előtt volt eddig is, s ott jobban feltűnt a bonus és a malus.
Mint elmondta, az is igaz, hogy a biztosítók ösztönzik az ügyfeleiket, hogy a csip-csup, bagatell károkat ne jelentsék be. Például ha egy kis folton beázik a mennyezet, amit 1200 forintból helyre lehet hozni, akkor nem éppen bölcs dolog ezzel beindítani a biztosító apparátusát, mert az, hogy kimegy a szakember, felméri a kárt, könyveli, nem 1200 forintba, hanem a tízszeresébe fog kerülni. Az önrészesedés is a csekélyebb károk kiszűrését szolgálja. Persze a csonttörés már nem semmiség, és fáj is, s a baleseti kockázat díja olyan csekély, hogy annak a tízszázalékos emelkedése senkit sem fog visszariasztani a kártérítési igénye bejelentésétől. Arról pedig szó sincs, hogy emiatt a teljes biztosítási összeg nőne meg 10 százalékkal. S nem kell félni attól sem, hogy az emberek az efféle veszteségtől tartva csak az esetleg előforduló legnagyobb károkra szűkítenék a biztosításukat; évente körülbelül másfél millió káreseményt jelentenek be az ügyfelek, és a szám, ha lassan is, de folyamatosan, évente néhány százzal-ezerrel nő.

vgp

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!