Egzotikus tájakon: Tirana (II. rész)

A fejlődés mindenütt megfigyelhető. Úgy éreztem, Albánia most tarthat ott, ahol mi a ’90-es évek közepén. Elindultak a bevásárlóközpont-építések, a fővárosban már új, felhőkarcolószerű banképületeket is láttam. Főleg egy osztrák bank terjeszkedik intenzíven, a központban egymást érik az ATM-automatái. A helyi tévében még magyarországi tejet is reklámoztak. Állítólag az exporttámogatás miatt ők megisz-
szák a miénket, mi meg hozzuk a szlovákoktól.
Albániában van fantázia, ami a fejlesztéseket, beruházásokat illeti. A tengerpart még kiépítetlen, vad a legtöbb részen. Tiranában szinte nem is gondolnak a turistákra, pedig akad azért látnivaló. Prospektussal alig találkoztam, a sugárúton pedig nem engedik lefotózni az épületek egy részét. Az elnöki palotánál még kedvesen rángatta meg a karomat egy civil ruhás titkosrendőr, valamelyik minisztériumnál már egyszerűen rámförmedt egy pisztolyos ember. El se tudta képzelni, hogy valaki csak úgy érdeklődik, turisztikailag, ugye.
A Szkander bég téren már a helyiek is fotózkodtak. Itt van a buszpályaudvar is, ahogy leszállnak a vidékiek, előkapják a mobilt, és megörökítik a nemzeti hős emlékművét.   Kasztrióta György, más néven Szkander bég 1443-tól volt Albánia fejedelme, az általa szervezett fegyveres ellenállás és albán honvédő harc negyed évszázadon át, 1443 és 1468 között feltartóztatta a Nyugat-Balkánon terjeszkedő Oszmán Birodalmat. Az albánok lakta területen a történelem során egyedülálló módon sikerült megteremtenie az összefogást, nyugatról csak biztatást kapott, fegyveres támogatást vagy pénzt nem. Szkander bég egyetlen szövetségese Hunyadi János volt, de nem volt túl szerencsés a kapcsolat, mert az albánok sem az 1444-es várnai csatába, sem az 1448-as második rigómezei csatába nem értek oda időben, így a törökök győztek.
A Szkander bég tér mellett található az 1793-ban épült Ethem Bey mecset, mellette az 1830-ban emelt óratorony. Korábban nagy márvány talapzaton itt állt Enver Hodzsa szobra is, de az emlékművet ledöntötték. Enver Hodzsa partizánjai szabadították fel az országot a német megszállás alól, de a vezérből keménykezű diktátor lett, emiatt Albánia teljesen elszigetelődött, és alig fejlődött. 1985-ben meghalt Enver Hodzsa, 1991-ben kikiáltották a köztársaságot, 2009 óta pedig a NATO tagja az ország.

Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!