November 24-én írásban közöltem az UPC telekommal, hogy – miután nem
tartózkodom a lakásban –, sem a televíziót, sem az internetet, sem
pedig a vezetékes telefont nem használom, mert  önhibámon kívül kell
máshol lennem, nevezetesen a lányomnál, mivel feleségem súlyos beteg, s
egyedül képtelen volnék ápolni.

Ezért a 2009. február 2-án kelt hűségnyilatkozatom  felfüggeszteném a szolgáltatással együtt április végéig, melyhez kérném megértő és szíves támogatásukat. Sokáig csend, majd felhívtam az ügyfélszolgálatot. Fuvolázó női hang közölte, hogy elbírálás alatt. Ismét eltelt egy-két nap. December 1-jén megint telefon, mire most egy férfihang közölte, elbírálás alatt… Mondom én: elkezdődött december, s én már ekkor nem szeretnék fizetni. Ugyan, ugyan, ez az egy nap már semmit nem jelent, mondja a pasas. Eltelt megint egy-két nap, újabb telefon, kellemes női hang közli, persze némi utántelefonálgatást követően, hogy megszületett a döntés: mentesítettek. Nekem ez 11.000 forintot jelent havonta.
Képes valaki felfogni, mit jelent ez egy nyugdíjas tanár házaspárnak, amikor a legolcsóbb erősítőszer is 4-7000 forintba kerül? Amikor egy csökkentett deutériumtartalmú üveg víz ára 3000 Ft-on felül van, s ami két napra elég?
Megint eltelt néhány nap, talán több is, megjelent a számla, s mi sem természetesebb, mint 11ć000 Ft-ról (az aprót nem számolom). Ismét telefon: de hát én megkaptam a felfüggesztést – no, nem börtönbüntetést. Ismételt utánatelefonálgatás a másik oldalon, majd kitörő öröm, tényleg megkaptam, hová küldjék a mentesítő levelet? Ezt persze már bediktáltam korábban, s megadtam az e-mail címem is, de hát ez semmit nem von le a dolgok értékéből.
December 14-én hív valaki mobilomon, ismeretlen szám. A másik oldalon megint csak egy kellemes női hang, s kérdezi, én vagyok-e az, aki vagyok? Mondom, igen.
Mire ő: ön megkapta a halasztást a hűségnyilatkozattal kapcsolatban, de ez nem olyan egyszerű, majd tételesen felsorolta, hogy miért mennyit kell mégis fizetnem. A végösszeg 5000 Ft felett van. Mindezt fizetem azért, amit nem veszek igénybe. Egy szót nem telefonálok, a televíziót nem kapcsolom be, az internet dísznek van. Úgy érzem magam, mint az a vásárló, aki kijön az ABC-ből üres kosárral, s az ajtónál visszafordítják, hogy álljon már meg az ünnepi menet, hiszen maga itt szívta az üzlet levegőjét, aminek jelenlegi ára..., és akkor mond egy nem is kis összeget.
A döbbenettől nem nagyon tudtam szólni, csak annyit, maguk bizony meglehetősen aljasak, amennyiben  visszaélnek a kiszolgáltatott emberek tehetetlenségével. Lehet, hogy megbántam azóta, amit mondtam, hiszen összeül az újabb testület, s megvonják még azt a 6000 Ft-os engedményt is, amit kegyeskedtek adni.
Miért kellett aláírni a hűségnyilatkozatot, szólhat az okoskodás. Amikor a hűségnyilatkozatot aláírtam, még nem tudtam, mi vár ránk, milyen beteg lesz a párom, hogy boldogan használnám az UPC minden szolgáltatását otthon, a lakásomban, ha tudnám.
A telefonon-interneten megkötött egyez-ségkor a másik oldalon fuvolázó női hang egyetlen szóval sem mondta, hogy vigyázat, mert irtózatos csapásokat mérünk azokra a hűtlenekre, akik megszegik ezt a szerződésnek nevezett átverést. Csakis a jót, a szépet ecsetelte, mint az már lenni szokott. Úgy látszik, ma már a hűség, a tisztesség egyoldalú fogalom.
Gulyás László, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!