Nelson Mandela Morgan Freemant akarta a szerepére

s Nagy szerelem volt a mostani filmje? Úgy hallottam, hogy már hosszú ideje szeretett volna hasonló filmben játszani.
− Nem pontosan erre a filmre gondoltam, de úgy érzem, sorsszerű volt, hogy egyszer Mandelát játsszam. 1992-ben, amikor kiadták az önéletrajzát, megkérdezték tőle, ha megfilmesítik, kit látna szívesen saját szerepében. Ő pedig engem nevezett meg. Ezért úgy érzem, amolyan kiválasztott lettem. Tehát, számítottam rá, hogy egyszer el fogom Mandelát játszani, de mindig arra gondoltam, hogy ez a Long Way to Freedom (A szabadság útja) című könyv filmváltozata lesz. Nem így lett.
s Találkozott valaha is Mande-lával?
− Igen, többször is találkoztunk, sőt arra is lehetőségem volt, hogy egy kis időt eltölthessek vele.
s Hogyan jellemezné kapcsolatát Clint Eastwooddal?
− Barát és művésztárs. De talán elsősorban művésztárs.
s Ki vagy mi ösztönözte és inspirálta önt leginkább az életben?
− Sidney Poitier. Egész életével és munkásságával.
s Mennyire fontos az életében a spiritualitás?
− Nagyon. Nagyon fontos, bár nem vagyok hivatalosan hívő.
s Volt, hogy abba akarta hagyni a színjátszást?
− Bizony. Nem is egyszer…
s Van olyan kérdés, amit még nem tettek fel önnek, de örülne, ha feltennék?
− [nevet] Nem, már minden elképzelhető kérdést feltettek nekem.
s Szokott félni?
− Félni? Igen, szoktam, mert kalandvágyó természetű vagyok. Szeretek borotvaélen táncolni. A félelem nem más, mint egy nagy adrenalinlöket.
s Boldog?
− A boldogság relatív. Elégedett vagyok. Szerintem a boldogság és a szomorúság nem más, mint egyazon érme két oldala. Ha valahol középen vagy, akkor előbb-utóbb eldőlsz erre vagy arra.
s Hogy teszi magát túl a nehéz időkön?
− Fanatikusan hiszek magamban. Továbbá az életemben folyamatosan igazolódik az a hozzáállás is, hogy csak menj tovább, állj a lábadra és akkor a dolgok rendeződnek.
s Hogy tud ilyen nyugodt stílusban ilyen hatalmas erőt, ilyen mély érzéseket hitelesen megjeleníteni a filmvásznon?
− Szerintem a színészet hit. Én így tanultam, és most is így gondolom. Tehát ahhoz, hogy hű lehessek a szerepemhez, el kell hinnem, hogy én vagyok az a személy, és hogy az ő hitrendszere működni fog nálam is. Így amikor a szövegét mondom, teljes meggyőződéssel teszem ezt.
s Nehéz volt Mandela akcentusát megtanulni?
− Nagyon nehéz. Sőt, ez volt a legnagyobb kihívás a szerepben. Nem volt lehetetlen elsajátítani, de ha rá kellene mutatnom a szerep legnehezebb részére, hát ezt mondanám.
s Élvezte, hogy Dél-Afrikában forgattak? Mit gondol, Afrikának milyen hatása lehet Amerikára kulturálisan, az elkövetkező években?
− Igazán élveztem, hogy Dél-Afrikában forgattunk. Tényleg csodás hely. Hat hetet töltöttünk Fokvárosban és két hetet Johannesburgban. Még most is izgalmas országnak tartom. Bármennyire is öreg ország, most nagyon úgy tűnik, hogy a XXI. század már oda is megérkezett. Kulturálisan egyébként nem hiszem, hogy Afrikának bármilyen hatása is lehetne Amerikára azon túl, ami már eddig is jelen volt, ami persze igen jelentős. Azonban hiszem, hogy Dél-Afrikának komoly hatása van az egész kontinensre. És nagyon remélem is.
s A sok elismerés és az ön mögött álló munkák után van még olyan dolog, amit meg szeretne valósítani?
− Igen, szeretnék még néhány történelmi drámát forgatni a feketék Amerikára gyakorolt hatásáról.
s Önnek mi a legnagyobb elismerés?
− Hogy színészként dolgozha-tok…
s Milyen tanácsot adna annak, aki a nyomdokaiba szeretne lépni?
− Annak, aki a nyomdokaimba szeretne lépni? Tudja rengeteg nyomot hagytam mindenfelé, szóval ez attól függ, hogy merre akar menni. De általánosságban azt mondhatnám, hogy „kösd föl a gatyádat, és menj amerre akarsz! Tedd, amit tenni akarsz.”

Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!