Szolnoki Tibor különböző színházakban vendég

z Véletlenül tudtam meg – mert egy ideig olyan titkosan kezelték az igazgatói pályázatokat, mintha atomtitok lenne –, hogy ön is pályázott a Pesti Magyar Színház direktori posztjára. Netán operetteket akart bemutatni?
– Ez súlyos tévedés. A dramaturg, a művészeti vezető Kertész Ákos, Kossuth-díjas író lett volna. A „Magyar művek színháza mindenkinek” volt a szlogenünk. A Magyar Színház, ami az egykori Nemzeti utóda, bizonyos tekintetben követője, igen jól megfelelt volna erre a célra.
z Önt, mint a Rockszínház, majd az Operettszínház volt tagját zenés színészként könyvelték el. Hogyan támadt az az ötlete, hogy prózai színházat vezessen?
– Előítélet, hogy az emberek csak zenés színészként gondolnak rám. Tizenhét éve vezetek egy színházi társulatot. Megtanultam minimális pénzből sikeres produkciót létrehozni. Soha nem kaptam támogatást. Számomra nincs különbség a műfajok között, rossz színház van, vagy jó színház. Az a tapasztalatom, hogy értek az emberek nyelvén, összefogni, motiválni tudom őket, és elsimítani a problémákat. Az irányításom alatt elhivatottnak érzik magukat a feladatukra. Közösséget tudok teremteni. Ez a tizenhét esztendős munka engem arra biztat, hogy nem először, de remélem, nem is utoljára pályázzam egy színházra.
z De például Kertész Ákost vagy Spiró Györgyöt nem játszottak.
– Nem az én dolgom megrendezni Szabó Magda Régimódi történet című művét vagy a Csongor és Tündét. Én az igazgatásra jelentkeztem, vagyis, hogy a Magyar Színház társulatából a rendezővel, a művészeti vezetővel kiválasztom a szereplőket és azt a darabot, amit aztán a rendezőre bízok. Egy igazgató a ruhatártól a zsinórpadlásig mindenért felelős. Kertész Ákos nem azért állt mellém és vállalt fel, hogy csak zenés darabokat ápoljon. A Magyar művek tárházát kívántuk játszani, Bornemisszától napjainkig. Az igazgatás nem azt jelenti, hogy nekem kell rendeznem vagy játszanom.
z De nyilván éreznie kellett, hogy valószínűleg ezt gondolják önről a szakmai bizottságban ülők is.
– Nem tudom, mit gondolnak, mert csak egy értesítést kaptam arról, hogy nem én lettem a kiválasztott, a szakmai bizottság részéről sem kaptam semmiféle érdeklődést. Miért nem kérdezték meg, hogy mit értek azon, hogy kizárólag magyar műveket kívánok játszatni. Ezt tudtommal nem vállalta rajtam kívül senki. El kell olvasni a pályázatot, nem pedig előítéletek alapján dönteni. Szomorú vagyok és elkeseredett.
z Amikor a Rockszínház a színházi struktúrán kívül létrejött, és a Margitszigeten sátorozva hozták létre az előadásokat, hihetetlen volt a csapat lendülete. Sokan azt hitték, hogy bizonyos mértékig még a magyar színházi életet is megváltják. Miért alakult ez másként? A Rockszínház nagyon fontos szerepet töltött be akkor, amikor megalakult. Várkonyi Mátyás, Miklós Tibor és a társulat kezdeményezései, ha nem lettek volna, biztos vagyok benne, hogy a magyar színházi élet nem úgy működne, mint ahogy most működik.
– Bár sokan keresték, sehogy nem sikerült állandó befogadó helyet találni a társulatnak.
z Egy ideig befogadásra talált az Operettszínház-ban.
– Furcsa ötlet volt a Rockszínházat az Operett-színházzal párosítani. Önnek nem volt különös például a Sztárcsinálók Nérója után a Csárdáskirálynő Bóni grófját játszani?
– Nem. Színész vagyok, engem a különböző feladatok izgatnak. Máshogy vagyok jelen a Varázsfuvola című operában mint Monostatos, vagy a Hegedűs a háztetőn című musicalben mint Percsik, a forradalmár.. Az ember a különböző feladatoknak próbál megfelelni, mint színész. Prózát is játszottam, és mind a mai napig játszom is. Hosszú idő óta különböző színházakban vagyok vendég. A Madách Színházban, az Operettszínházban, a Játékszínben és külföldön játszom. Ausztriában a tizenkettedik produkcióban lépek fel németül.
z De nyilván azért alapította a saját cégét, mert úgy érezte, hogy ez kevés.
– Számomra már kevés a színészi munka.
z És ha mégsem kap egy színházat?
– Márpedig szeretnék. Be kívánom bizonyítani, hogy érdemes vagyok rá.

Bóta Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!