Távkapcsoló

 

Immár hat éve majdnem szóról szóra ugyanazt írom a szilveszteri tévéműsorról, már magamat is unom. A kötelező vidámság évi egy kötelező estéjén az idén se lehetett valami fenemód jól szórakozni, hiába bombáztak bennünket válogatott humortölteteikkel a tévéadók. Évek óta kísért a delíriumos deja vu, hogy Hajdú Péterék szilveszterkor egy ausztriai síparadicsomban mulatnak műsorkészítés ürügyén. Ahogy a TV2 is az Irigy Hónaljmiriggyel ünnepel idétlen idők óta. Becsülettel végignéztem a műsort az idén, és a szájam széle se kunkorodott fel egy halvány kis mosolyra az undokfeleséges meg butanős konzerv poénokon, de hát biztos az én poénradaromban van a hiba. Másnak meg az nem tetszhetett, hogy másfél órán át többnyire fapofával, olykor kissé beszédhibásan jobb-rosszabb (többnyire jobb) vicceket és anekdotákat soroló figurákat nézzen. Számomra még a Mondom a magamét, az M1 stand-up comedy műfajban rendezett tehetségkutató versenyének döntője volt a legszellemesebb része az estének, és a TV2-n a Popdaráló, de csak a jó slágerek meg Kovács Áron miatt. Kicsit cinkes, hogy nem csak a játékosok, de az előénekesek sem tudják azt a pár sornyi dalszöveget, amire felkérik őket, míg a műsorvezető önfeledten fújja az összes számot, valamennyi zenei stílusból, és óriási show-műsort csinál a vetélkedőből. Az álhírekből és celebpletykákból álló Aktív Extra, a Joshi Bharat utódot keres aurafotózás alapján meg a „Retró kabaré” címen két-három éves kabaréműsorokból összevágott-tákolt, műsoroknak aligha nevezhető izék után viszont majdnem viszszasírtam a Sas-kabarét.
Úgy teljesüljön minden kívánságom, mint ahogy tavaly morogtam az RTL Klubon vetített C kategóriás Eric Roberts- film miatt, és helyette Bud Spencert és Terence Hillt (vagy a Rendőrakadémia 16. részét) követeltem. Kaptunk is egy igazi klasszikust az idén, a Különben dühbe jövünk a lufitengerben bunyózással, sör-virsli versenynyel, a hegedűtokban puskát rejtegető Paganini nevű bérgyilkossal meg a lalázó kóruspróbával igazán népszerű darab, csak kicsit sokszor láttuk már... Mégis inkább ezt nézem minden évben újra, mint az Echo Tv-n az amúgy sem Rolling Stones-i magaslatokban mozgó Ismerős arcok koncertet. Tavaly már megvolt, hogy „A szél könnygázt hozott… A kígyóbűvölők a viperát szorongatják, a nagymamát lovakkal tapossák”, és az idén valahogy már kevésbé volt vérforraló a hazafias rock and roll.
Az Echo Tv és az ATV mintha egész éves működését kompenzálta volna szilveszter este. Míg az év közben magyarkodónak nem mondható ATV-n Fásy Ádám énekelte az aquaparki Angkor templomromok tetején a székely himnuszt (ami már önmagában komplett ízlésforradalom), addig az egyébként nem politikai korrektségéről híres adón a svájci órás cigány muzsikus elit húzta a nótát. No és a köztársasági elnök beszédéről se feledkezzünk meg, tavaly mintaországból sereghajtók lettünk, most már itt az újrakezdés ideje, sőt, minden politikai hátsó szándék nélkül, „az új helyzetben új hangvételű kormányzásra, s új típusú ellenzékiségre van szükség”. S még azt is hozzátehette volna, különben dühbe jövünk…

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!