Tátva maradt a németek szája

Beszélnek arról, hogy a helyi Volán vezetői kerek-perec kijelentették: nem vállalják a közúton nehezen és csak óriási kerülőkkel megközelíthető  települések távolsági tömegközlekedésének átvállalását. Mondják azt is, hogy  eleve csak „beijesztettek” a megszüntetéssel, aztán úgy akarták intézni, hogy a helyi szocialista vezetők mégis „megmentsék” a vonalat. Sokan meg azt feltételezik, hogy túl nagynak ítélték a várható „balhét” a vasútjukért sok helyen a végsőkig elmenni hajlandó polgármesterek, vasutasok és helyi politikusok miatt.
Leginkább ez utóbbira gyanakszom, mert az tényleg nem mindennapi, ahogy az emberek itt Somogyban ragaszkodnak ehhez a bájos és romantikus 106 éves vicinálishoz.
– Visszamenőleg 1890-től kutatom és gyűjtöm az anyagokat a vonalról. Akár egy történelmi filmet is lehetne készíteni a vonal mindkét részének az építéséről. Jelenleg kb. 8-9 GB anyagom van – mondja König Róbert, aki a közéleti hírek kisanyagait is átböngésző olvasók előtt talán nem is teljesen ismeretlen. Ő volt az, aki nemrégiben az ombudsmanhoz írt beadványában egzakt történeti-levéltári adatokkal felvértezve kérdőjelezte meg: joga van-e egyáltalán a kormánynak a helyiek ellenében egy tollvonással bezárni azt, amit hajdanán az itt élők munkájával, a tehetősebbek pénzéből, közadakozásból, közmunkával felépítettek. Merthogy a Siófok–Kaposvár vasútvonal bizonyos szakaszai ilyenek: azok létrejöttében – szerinte – bizony egy fillér költségvetési pénz sincsen. Kőnig Robi – így nevezi magát  a vasútvonal történetéről indított és igen népszerű internetes fórumán – főállásban és egyáltalán nem mellékesen vonatvezető, aki a napjai jó részét ezen a vonalon tölti. Legfeljebb abban különbözik kollégáitól, hogy a műszak vége számára a hobbijával töltött idő kezdetét jelzi – csakhogy a kettő egy és ugyanaz. Robi egyébként most kezdi a gőzmozdonyvezetői tanfolyamot, ami jelenlegi szakképesítései mellett feljogosítja majd arra, hogy például nosztalgiavonatokat vezessen, amelyek egyébként ezen a szárnyvonalon is garantált – üzleti – sikert hoznának a MÁV-nak.
Azok a német turisták, akik velünk együtt felszálltak hajnalban a vonatra, talán nem is hallották, hogy veszélyben volt a Siófok–Kaposvár szárnyvonal léte: alig tud visszaadni nekik a húszezresből a jegyvizsgáló hölgy, amikor az indulás után megveszik a menetjegyeiket, és gyorsan elhelyezkednek egy-egy ablakhoz. Az első fotók a Siójut előtt a Sió-hídnál kattannak, majd Ádánd, Som–Nagyberény  állomásoknál, aztán Tab előtt, ahol a Kis-Koppány folyócska mellett hosszasan zakatol a kis piros vonat. Igaz, itt már nem csak a táj, de a vasúthoz közel merészkedő őzek, rókák és vadnyulak miatt marad tátva a szájuk a németeknek, akik – mint kiderül – Somogymedgyesig mennek. A három településből összenőtt, de így is alig több mint ötszázas lélekszámú falucska vasúti megállója bizonyosan nem érdemtelenül lett 2009-ben az év állomása. Olyan, mintha egy Harry Potter-filmből varázsolták volna elénk: hihetetlenül bájos és takaros kis indóházzal abból a korszakból, amikor a vidéki vasútállomás még egy kis oázis volt kerttel, kúttal, fenyőfákkal, pajtával, váróteremmel és doromboló cicával.
– A létünket akarták felszámolni a vonat bezárásával – mondja egy idősebb, szikár hölgy a faluban. – Hál ’istennek Tabon, a Flextronics gyárban kaptam munkát, és ezzel a kis vonattal, hóban, fagyban is mindig be tudok menni dolgozni – meséli, de sem fényképet nem szeretne magáról, sem a nevét nem akarja tudatni. Mint mondja, nem akar részt venni  a vasútháborúban. Nem így Gelencsér Attila, a Somogy Megyei Közgyűlés fideszes elnöke, aki a magyar politikai életben ritkán tapasztalható elszántsággal harcolt ezért a vonalért. – Átmeneti szüneteltetés nincs. Ezt a nyakatekert kifejezést azért találták ki, hogy ne kelljen az emberek elé állni és azt mondani: vége, bezárjuk a vasutatokat, és hagyjuk széthordani a síneket, az őrházakat, a váltókat – mondja a szókimondásáról (is) közismert politikus. Sajnos Gelencsér szavait támasztja alá az a www.indohaz.hu című vasúti portálon éppen újév napján napvilágot látott megdöbbentő dokumentum, amelyben a pályavasúti főigazgató utasítja munkatársait, hogy lehetetlenítsék el a teherforgalmat, és adják el vasúti ingatlanokat is azokon a szakaszokon, ahol a személyszállítás – úgymond – szünetel.) Gelencsér szerint amikor arról beszélnek, meny-
nyibe kerül egy szárnyvonal üzemeltetése, rossz költségvetési sorokat idéznek. – Nem az a nagy költség, amikor ki kell fizetni a BZ motorvonat gázolaját, a vonatvezetőt és a jegyvizsgálót, hanem az, amikor ezt megspóroljuk, és beláthatatlan közköltségekbe verjük az országot, hiszen a teherszállítás átterelődése a közútra, a megnövekvő kamionforgalom brutális pusztítást végez országszerte. De nem kell nekünk feltalálnunk semmit, bőven elég, ha megnézzük mit csinálnak Európában. A színvonalas vasúti közlekedésre fordított összegek nagyon meghálálják a beléjük fektetett pénzt, nem véletlen hogy mindenhol szeretik és használják az emberek a vasutat, ahol szánnak a fejlesztésére.
– Csatát és időt nyertünk, de a háború még javában tart – mondja a vonal megmaradását kommentálva Gruber Attila, Siófok térségének fideszes országgyűlési képviselője, aki szerint a jelenlegi harmincról óránként hatvan kilométerre kell felemelni a pálya sebességét, ütemes menetrendet kell bevezetni, hogy kényelmes kiszámítható, környezetbarát alternatívát biztosítsanak a közúti közlekedéssel szemben. Így a Siófok–Kaposvár menetidő négyről két órára csökkenne, és mind Kaposvár, mind Siófok regionális szerepe jelentősen megerősödne.
– Edzésre, szakkörökre, orvoshoz, színházba tudnának könnyen és kényelmesen bejárni a környező falvakból a két nagyvárosba az emberek – mondja  Gruber Attila, aki többek között annak tulajdonítja a vonal megmenekülését, hogy „mi nem félpályás útlezárásokkal, tüntetésekkel, hanem több ezer oldal szakértői anyaggal harcoltunk a vonalért és mindenki érzékelhette, hogy ez ügyben a somogyiak nagyon egyet akarnak.”

Bóday Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!