Gyengélkednek a betegjogok

Pedig – nota bene – a német egészségügy ama vágyott etalonnak számít mifelénk… S hogy melyek is ezek? Mindenki láthatja őket – a törvényszövegen túl – a fekvőbeteg-intézmények falain kifüggesztve. Szóval ezek vannak nevesítve: a megfelelő szintű egészségügyi ellátáshoz való jog, az emberi méltóság tiszteletben tartásához való jog, a kapcsolattartás joga, az intézmény elhagyásának joga, a tájékoztatáshoz való jog, az önrendelkezéshez való jog, az ellátás visszautasításának joga, az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga, az orvosi titoktartáshoz való jog.

Nem tartozik a „kilencekhez” – merthogy alapelvként kezelendő – az egyén személyes szabadsághoz és önrendelkezéshez való joga, amelyet csak az egészségi állapot alapján lehet korlátozni. Hasonló alapjog az esélyegyenlőséghez való alapjog. Nos Andersen és Grimm bácsik – a tulajdonképpen messzemenően nem gyermekmesék, inkább afféle „fekete történetek” szerzői, ugye, már rég meghaltak… Alapelv az is, hogy az egészségügyi intézményrendszer szakmai ellátási szintekre tagolt felépítése és működése emberközpontú, az eltérő jellegű és súlyosságú megbetegedésben szenvedők egészségi állapota által meghatározott szükségletekhez igazodik, valamint tudományos tényekre alapozott és költséghatékony eljárásokon alapul. A tudománnyal és a szaktudással nincs is baj, a költségekkel és a költséghatékonysággal már inkább…
Most is, hogy némi újabb számháború után az ősszel beígért, megállapodás szerinti hatmilliárd forint január elején azért csak beérkezett a kórházakhoz, ami persze jórészt a beszállítókhoz vándorol, a tartozások fejé-ben. Rácz Jenő baleseti sebész, a Veszprém megyei Cholnoky Ferenc Kórház főigazgatója – a Magyar Kórházszövetség megválasztott elnöke – szerint a súlyos likviditási gondok valóban ártanak a betegellátás biztonságának. Ezt is joguk tudni a pácienseknek – azt, hogy egészségügyi szolgáltatóik, a kórházak „egyik napról a másikra élnek”, nehogy a beteg-orvos kapcsolaton csattanjon az egész, mert ha nincs „tervalku”, akkor a sürgősségi ellátást sem tudják majd elvégezni. Rácz Jenő úgy látja: a stuktúrához és a szolgáltatási csomaghoz is „hozzá kell nyúlni”, ha a finaszírozás így marad – az elvetélt kísérletek után társadalmi konszenzussal, a lakossággal, a potenciális betegekkel együtt kell erről dönteni a betegjogok tiszteletben tartásával.
Na de, miként is működnek gyakorlatban a kifüggesztett törvényes betegjogok? Orsi a kisfiával – amikor az hirtelen rotavírusos nagybeteg lett – bevonult a kórházba, négy éjen át a kiságy mellett egy hófehér műanyag kerti székben aludt. A kórházi szoba ablaka – a téli mínuszokban betörve. Amikor úgy látta, inkább otthon, saját ágyikójában kellene tovább gyógyítani a kicsit, s közölte, saját felelősségére kihozná, szinte „ki akarták tépni az infúziót” a gyerek karjából, délelőtt 10-től este 8-ig vártak a papírokra, a kisfiú közben enni sem kapott. Az értelmiségi – de nem egészségügyi – anyuka szerint a zárójelentés pedig olyan kicsengésű volt, hogy egyértelműen fedezzék magukat. Egy ismerős orvos mesélte: felesége baleset után került egy vidéki fekvőbeteg-intézménybe, ahol a betegek – köztük mozgásképtelen kar-, láb- és medencetöröttek – egész éjjel vízért könyörögtek, ha valaki jajgatott, a válasz: „kuss!” volt. Az éjszakás nem tette tisztába a hat ágyon fekvőt, mert majd a reggeli váltás megteszi. Helyette volt a nővérszobában sorozatnézés, s egy amúgy külföldi állampolgárságú hölgy a kérdésre: „hát akkor most mi lesz?”, azt mondta, neki nincs benne a fizetésében, hogy rohangásszon. Ezt viszont igen szép magyarsággal mondta. Hát igen, ilyen hely is van. Durva… Még ha – ahogy mondani szoktuk – tisztelet a sokkal több kivételnek. Vagy a dolgozók – nyíltan – „fúrják” egymást: ha valaki Zsuzsi nővért hívja, hamar jön a csattanó válasz: „Mi az, én már nem is vagyok jó magának?!” Erika szívbeteg édesanyját támogatva ment be a nagyihoz egy szombaton, miután közölték velük előtte: ne keressék a nagymamát csütörtökön, pénteken, mert máshová szállítják át. E szomorú szombaton jó, hogy nem halt bele az ötvenéves anya: saját szülőanyja holmijait már csak fekete zsákban látta viszont a nyitott ajtón át, s többórányi várakozásba telt a folyosón, mire az ügyeletes orvos – aki halálhírt közölhet – előkerült. Akinek amúgy nyilván sok dolga volt, csak hát…
Van, hogy egy osztályon hallucinálnak, mert olyan betegségben szenvednek átmenetileg, vagy tartósan: itt a hozzátartozónak és a 2000. óta létező betegjogi képviseletnek bizony a bicskája is beletörhet, mire kideríti, mik is a tények. Mert bár a tény az tény, de lehet, hogy minden hivatalos válasz az lesz: „á, csak a kedves beteg azt képzelte…” Az egészségügyi törvényben rögzített betegjogok az ember autonómiájának elismerését, a gyógykezelés alatti jogok érvényesítését, ezáltal az orvos-beteg kapcsolat őszintébbé, bizalmasabbá tételét is szolgálják. Ez is tény. Más szóval: faktum. Erről jut e cikk írójának az eszébe: ő maga latint tanult a jogon. Az orvosit ő sem érti. De azért nem biztos, hogy – akár betegként, akár hozzátartozóként – úgy kéne kezelni a szinte „kikényszerített” informáláskor, mintha négy elemit végzett félanalfabéta lenne. A Csehák Judit kuratóriu-
mi elnök fémjelezte Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjog Közalapítvány betegjogi képviselői (www.jogvedok.hu) mintegy az intézmény,  az orvos és a beteg „közé ékelődve” teszik a dolgukat. Bánki Endre 1994-ben végzett az Államigazgatási Főiskolán, rá négy évre a jogi egyetemen.  „magánkategorizálást” végzett: az orvosoknak négy csoportja van – szerinte. A „korrekt”, aki jó szakember, jó ember és jól kommunikál. A „kedves”, a „művész” – aki csapnivaló szakember, de a páciensek imádják – s a hit, ugye, fél gyógyulás. A „rossz”, a „senki” – aki mindenben gyenge, de ez sajnos a struktúrában ritkán derül ki, s a „pokróc” – többnyire érdekes mód’ a sebészek –, akik többsége szinte autista, de a saját anyját is rábízná, mindre. Na jó: egy patológusnak nem is biztos, hogy kell kommunikálnia.  De többnyire az orvosnak kell. Kellene. Merthogy a betegjogok érvényesülése itt kezdődik. Akár a betegágynál, ahol a takaró alatt ott cidrizik a delikvens, miközben a fehér köpenyesek slepje nagy okosan ott áll – felette, akár azon kívül, amikor a zárójelentést, a további életet, annak módját kéne megbeszélni! Ha a tájékoztatáshoz fűződő jog sérül, akkor Bánki Endre szerint általában – mint a dominó – más betegjogok is csorbulnak: bár az orvos, mondjuk, a kórképpel kapcsolatban biztos benne, mi a dolga, a beteg csupán „tárgy”, nincs felkészítve, önrendelkezési joga sérül stb. A válság különösen „segíti”, hogy ez így legyen. Nincs idő, nincs bekalkulálva a tájékoztatásra szánt idő, az egyszerű nézeteltérés, félreértés szakember és páciens közt csak dagad és dagad. Az ellátórendszer kiszámíthatatlansága miatt mindenki ingerült, és sérül az emberi méltósághoz való jog is. A többiről – hogy az ellátást nem a kellő időben, sőt a protokolltól eltérően kapta meg – már akár nem is beszélve. A betegjogi képviselő dolga egyfajta közvetítői, mediátori, hiszen, ha nagy a baj, az általa kikért dokumentumok öt nap alatt megvannak – ezen idő alatt köteles kiadni azokat a kórház, az más kérdés, hogy a fénymásolást a betegnek kell többnyire állnia – majd egy ügyvédnél landolnak. Mert mostanában az emberek már „kezdenek a kártérítésre ráérezni”. Bánki Endre illetékességi területe egyébként a főváros IX-XVIII-XIX.kerülete, az Országos Onkológiai Intézet és az egyesített Szent István-Szent László kórházak.
S a végszó… Hajni egy szintúgy országos intézmény diplomás szakápolója. Ő úgy látja, mindenkinek kell, hogy legyenek jogai, de kötelességei, kötelezettségei is. Mert miközben egyre többen „jogtudatosak”, addig arra nem gondolnak, hogy hiába követelnek maguknak jó ellátást a „pénzükért” – az évtizedek során befizetett tébéjárulékokért –, a legjobb kezelés is hiábavaló, ha az infúzió után a beteg alig várja, hogy kirohanjon cigarettázni, vagy előkapja a rokonok által az éjjeli szekrénybe dugott házi pálinkát…

Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!