Hogy érzi magát?

Klinikai onkológus, sugárterapeuta főorvos az Országos Onkológiai Intézetben – öt gyermek édesapja. Oktat, kutat, egyetemi tankönyv társszerzője, s maga is volt már saját kollégáinak páciense. Legújabban: madridi zarándok.
– Az esztendő végén négy napot – egymillió társával – a spanyol fővárosban töltött a Szent Család ünnepén…
– Méghozzá az ötből egyetlennel, Kingával! Marci és Máté „hivatalosan” a vizsgaidőszakkal mentették ki magukat, de gyanítom: saját haveri programjaik is közrejátszottak a maradásban… Zsófi-lány, a legkisebb, még a téli szünet előtt lábát törte, hat hét gipszre van kárhoztatva. Megható, ahogy a két kis mankójával a hóna alatt igyekszik… Juli – őt Évu, a feleségem harmadik gyermekként hozta világra – halmozottan fogyatékos: most az ünnepek táján nem tudtuk másra bízni, pedig a barátaink, rokonaink mindig segítőkészek. Fantasztikus élmény volt a hatalmas fehér kereszt alatt – ami a jövő évi ifjúsági találkozó jelképe is – ott állni a Lima téren december 27-én, vasárnap. Sütött a nap, pedig előtte és utána rossz volt az idő, szólt a latin zene. A legtöbben a vendéglátóink voltak, de 13 ezer olasz família is érkezett Vallini bíboros, a pápa helynöke kíséretében. Mi magyarok 113-an mentünk, közte sok-sok gyerek; egy jó barátunk, Nógrádi Zsolt tanár, vállalkozó – ő maga nyolcgyermekes – velünk lobogtatta a magyar zászlót. A találkozó egyik kezdeményezője egy valamikori ifjú és bohém festő, Kiko Argüello, egy katolikus lelkiség, a Neokatekumenális Út alapítója. Akkortájt hozta létre Carmen Hernandezzel ezt az immár milliókat tömörítő családias mozgalmat 1964-ben, amikor még óvodás voltam. Madrid szegénynegyedében – tehetősként – egyszer csak észrevette: ott nincs képmutatás, mindenki vállalja önmagát, segíti a másikat. Valahogy így kezdődött… Az ünnepi misét Antonio Maria Rouco Varela bíboros, Madrid érseke mutatta be; szívemből beszélt, amikor azt mondta: a jelen más modelleket is elfogad, de ezek képtelenek megoldani a család kudarcait – csak a názáreti család példáját követő családokban ismerik fel az élet értékét a gyermekek, betegek, fogyatékosok.
– A Vatikáni Rádió is hírül adta a köszöntőt: „Ti vagytok a társadalom szentélyei. Nélkületek gyermekek nélkül maradna Európa, nem létezne számára a szeretet jövője”.
– Lényegében II. János Pál pápa 1982-es madridi látogatását felidézve, ez volt az idei családtalálkozó mottója. XVI. Benedek videokapcsolatban köszöntött bennünket azzal, hogy a család a legjobb iskola, ahol a gyermekek megtanulhatják a személy méltóságának értékét. Hogy ne sodródjanak, hanem higgyenek a jövőben. Ha nem így tettünk volna Évuval, Juli után sebeinket nyalogatnánk vagy együtt, vagy külön, s nem születtek volna meg a lányok… Hadd mondjam el: nem vagyunk mi „szentfazekak”! Nem „eufórikusan” lebegünk, hanem élünk, dolgozunk, sírunk-nevetünk, mint bárki, s nem ítélkezünk mások felett. Nem kell izzadni, erőből „jónak lenni”… Még hangoskodás, nyüzsgés, veszekedés is volt jócskán: nem csoda, hisz’ akadt, aki hét gyerekkel költözött be spanyol vendéglátója hasonló gyermekáldással bíró otthonába, ahol még kutya, cica, papagáj is él! A három királyok ibériai kultuszát is megéltük: a gyerekeknek élmény volt a teve, a tevegelő Gáspár, Menyhért, Boldizsár – s persze a Real Madrid stadionja, természetesen Puskás-kiállítással…

(gündisch)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!