Az illírek leszármazottjai
Az albánok az illíreket tartják őseiknek. Az illírek a bronzkor végén telepedtek le a Balkán-félsziget nyugati vidékein. Több kisebb-nagyobb királyságot alapítottak, a tengerparti sávban pedig görög kolóniák létesültek. A rómaiak elfoglalták a vidéket, és Illyricum néven provincia lett a terület. Aztán jöttek a barbár törzsek, majd a bizánciak, aztán a bolgárok, a velenceiek, a görögök. Szkander bég idején végre önálló volt Albánia, és egészen 1501-ig ellenálltak a török támadásoknak. Csak 1912. november 28-án lett ismét független az ország. Persze nem sokáig, a nagyhatalmak által albán uralkodóvá kinevezett I. Vilmos féléves uralkodás után a belviszályok miatt sürgősen távozott, majd az első világháború idején ismét jöttek a törökök. 1920-ban újból önálló lett Albánia, az elnökük megerősítette a hatalmát, és 1928-ban I. Zogu néven királlyá koronáztatta magát. 1939-ben Mussolini olasz csapatai lerohanták Albániát. Aztán idelátogattak a németek is, a világháború végéig. Az olasz uralom hatása máig érződik, sok albán tanul olaszul, az éttermek közül is rengeteg a spagettit, tortellinit kínáló hely. Vannak olasz cipőboltok, itáliai stílusú épületek is.
A Szkander bég téren van a kultúrpalota, a tetején egy képpel, amelyen egy puskás asszony vezeti a munkásokat a harcba. Utoljára hasonlót az általános iskolás koromban láttam, a békeharc őrei, valami ilyesmi volt a festmény címe. Efféle emlékből egyre kevesebb van a modernizálódó fővárosban. Már nem a 16 szintes Tirana Hotel, hanem egy irodaház a legmagasabb, és plázában mehetünk moziba. Itt is vacsoráztunk, a bevásárlóközpont éttermében finom kecskesajtot és sztéket falatoztunk.
A plázától nem messze kezdődik a bevásárlóutca. Középen ugyan mennek autók, de a járdákat kiszélesítették. Modern üzletek sorakoznak, az árak pedig alacsonyabbak, mint Magyarországon. A boltok mellett azért néhány utcai árus is feltűnik, sőt, olyat is láttam, hogy a kocsi motorháztetejére terítették a pulóvereket.
Az egyik mellékutcában kötvényeket árulnak. Tovább megyek picit, a másik saroknál már tucatnyi ember kínál az utcán befektetési lehetőségeket, kezükben papírok és aranylánc. Azért a pénzügyi ismeretek itt nem lehetnek túl általánosak. 1996 és 1997 között Albániában 7 piramisjátékban összesen 2 milliárd dollárnyi albán lek halmozódott fel, ez a GDP 30%-a volt, a lakosság majdnem hetven százaléka belépett a rendszerbe. Öreg nénik eladták az utolsó kecskéjüket is, hogy „befektessenek”. Amikor a piramis összeomlott, polgárháborús hangulat alakult ki, Tiranában az utcán lövöldöztek, a kormánynak a hadsereget is be kellett vetnie. A harcokban sokan meghaltak.
Kiss Róbert Richard
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!