Immár 89 éve emlékeznek meg a trianoni békediktátum aláírásáról (1920.
június 4.). Ez az esemény kétségtelenül egyik legnagyobb nemzeti
tragédiánk. Ám azóta csaknem kilenc évtized telt el, mely idő alatt
sorsdöntő változások következtek be kontinensünk életében.

Elmulasztottuk azokat a lehetőségeket, melyeket a történelem kínált
Trianon korrigálására, ezért a békeszerződés felülvizsgálata
történelmietlen lett. Tudomásul kell vennünk az európai status quót, ha
nem akarunk a középkori Don Quijote lovag sorsára jutni.


A trianoni sérelmekkel való felelőtlen manipuláció 1920 óta az úri elit politikájának homlokterébe került. Jó eszköznek látszott a társadalmi feszültségek igazi okainak leplezésére. Ma sincs ez másként. A Fidesz és a Jobbik Magyarországért mozgalom nyíltan vagy körmönfontan a békediktátum revízióját felvette pártprogramjának követelései közé. Itt szó van 15 millió magyarról, a határokon átívelő nemzet feltámasztásáról, a magyarok Kárpát-medencei szupremáciájáról, de hallani hangokat (különösen szélsőjobbról) az elveszett területek visszacsatolásáról is. E követelések szószólói szakítottak a realitásokkal.
Mit jelentenek e célok? Nem kevesebbet, mint Horvátország, Szerbia (egy részének), Erdély és Szlovákia bekebelezését. Ezek az országok ugyanis, melyek azóta függetlenekké váltak, az első világháború előtt a „történelmi” Magyarország részei voltak.
Van-e kilátás arra, hogy az úgynevezett utódállamok lemondanak nemzeti szuverenitásukról, hogy önként visszakerüljenek korábbi, alávetett helyzetükbe? Nem azért követelték-e az elszakadást, az önállóságot, mert elviselhetetlennek tartották a Bánffyk, a Tiszák integer politikáját?
Ilyen helyzetben mit lehet tenni? Vagy tudomásul vesszük a Trianon óta érvényesülő nemzeti, illetve többnemzetiségű államok jogát a függetlenségre, vagy fegyveres eszközökkel kikényszerítjük behódolásukat. Ez utóbbi háborút jelentene, melyet az Európai Unió nem tűrne el szó nélkül.  Hány Mohácsot akar a kalandor és rövidlátó magyar elit még rákényszeríteni az országra? Marad a józan ész számára az első lehetőség, de korrekt eszközökkel megtéve mindent a határokon túl élő magyarság emberi és nemzetiségi jogainak érvényesüléséért.
Hegedűs Sándor, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!