Thürmer Gyula könyvét megírta

Az 1989. december 17-i kongresszus valójában egy bekiabálós, izgalmas kongresszus volt. Éppen ezért az elnök úr könyvéből hiányoltam annak a legélesebb és legkeményebb vitának az elemzését, amely a megújuló MSZMP működési szabályzatának tartalmáról és egyes előírásairól szólt, s különösképpen a párt jellegének a meghatározásáról. Különösen hiányoltam a Ribánszky-féle szélsőségek leszerelésének taglalását –, s hogy végül is hogyan felelt aztán meg a szervezeti felépítés teljes mértékben egy korszerű párt működési elveinek. Rendkívül, s talán a legeslegjobban hiányoltam a Thürmer-könyvből a ’89-es kongreszszus vezető szerveinek választása során dúlt nagy csata felelevenítését. Thürmer szerint a küldöttek szinte egy emberként őt jelölték elnöknek. Hogy lett volna így, hiszen kevesek ismerték, s egyébként is Grósz Károly famulusának tartották? Sajnáltam, hogy nem derült ki a műből, hogy valójában az elnök úr kinek köszönhette azt, hogy 20 esztendővel ezelőtt elnök lett. Biztos nehéz lehetett hajdani mellékszereplőként utólag ezt elviselni.
Viszont nagyon élvezetes a könyv azon része, mely érdekes mozzanatot említ: egy francia állampolgár 4500 aranyérmét, zömében Napóleon-aranyakat adományozott a pártnak. Méghozzá azzal a kéréssel, hogy az aranyat tegyék be a Magyar Nemzeti Bankba, és a párt javára hasznosítsák. Ez azonban pontatlan információ. Az adományt nem a párt, hanem Kádár János kapta személy szerint, és ő tetette el páncélba, mert nem volt szüksége rá, nem tudott vele mit kezdeni. A „kincseket” rejtő széf kulcsa azonban Kádár halála után elveszett. A kulcs elveszett, de vajon ezek az aranyak ma hol lehetnek? Erről is lehetne egy oknyomozó könyvet írni a jövőben…
Mindezek ellenére Thürmer Gyula sok mindent összehozott kötetében, ezért forgatható. De talán a legtragikusabb az, hogy a pártja a Fidesz szövetségesévé, az MSZP megátalkodott ellenfelévé lépett elő.
Kertész Zoltán, Veszprém

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!