Vagyis egy levelet. December végének szenzációja, hogy a levelezés
történetének legcsodálatosabb levelét írta meg Orbán Viktor Schmitt
Pálnak. A könnyekig hatódtam. A levelezés jó, mert lassan azt is
elfelejtjük, hogy mit is jelent egy kézzel írott levél. Mondjuk nem
számít, hogy Schmitt néhány száz méterre lakik Orbántól, nem számít,
hogy Schmitt a Fidesz vezetőségéhez tartozik, ahogy az sem számít, hogy
a Fidesz EU-s képviselője már öt éve. Orbánnak egyszerűen nagyon jó
érzés írni öreg barátjának egy levelet karácsony után, újév küszöbén.
Értem, hogy nagyon fontos Orbánnak a „sportkormány”, főleg a foci. Ezért is lenne jó, ha Orbán és Schmitt megmutatnák a sok élfocistának, hogy is néz ki egy labda, mert nem tudják. Ez a levél nagyon jó hatással van a bulvárlapokra, hiszen a hír együtt szerepel Kiszel Tünde újévi előkészületeivel. Ez a levél alulmúlhatatlan.
Értem, hogy Orbán Viktor egyszer sem szólalt fel a magyar parlamentben, pedig a Fidesz hívei nagyon várták. Értem, hogy a Fidesznek már nincs mit mondania az embereknek. De azt nem, hogy ma Magyarországon miért lenne „nagyon fontos” egy sportbarát kormány, amikor az MSZP lejáratta magát a kormányzása ideje alatt, amikor az országnak friss, új gondolkozású szakemberekre van szüksége, hogy elkezdje rendbe tenni a gazdaságot. Most nem ez lenne a legfontosabb? Vagy Orbánnak már mindent le kell írnia? Vagy meg sem nézi, hogy milyen leveleket készítenek neki elő Szijjártó beosztottjai? Mint abban a régi viccben: Brezsnyev ajtaján kopognak. A főtitkár felkelt, elővett a pizsamája zsebéből egy papírt, és elolvasta: „ki az?”. Szóval itt tartunk ma. Nagyon boldog újévet kívánok mindenkinek!
Ferenczy Katalin dr., Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!