Még néhány másodperc és éjfélt üt az óra. Egy ország lakossága várta
visszafojtottan az éjfélt, várta egy újévnek, netán egy új életnek a
kezdetét. Micsoda felemelő pillanatok ezek …, és az óra harangja
megkezdte a másodpercek jelzését, ami még hátra van ebből a régi évből
és felhangzik a szemekbe könnyeket varázsló himnuszunk, a nemzeti
létünk egyik – ha nem a legszebb – szimbóluma! Megállnak a szavak,
durrannak a pezsgős palackok, és itt van nekünk immár a 2010. év!
Felemelő pillanataink egyike ez, és már várjuk a mindig visszatérő
újévi köszöntőt. Igen várjuk, igényeljük, mert megbecsülésünk egyik
szóbeli változata ez, nemzetünk, népünk együvé tartozásának
„kötőanyaga.”


Nemzeti hagyományunk, hogy államfőink, vezetőink – még az „átkosban” is – szilveszter éjjelén beszédet mondanak a rádió-ban, tv-ben. Ebben értékelik, értékelték hazánkat, megemlítették az eredményeket és megjelölték azt a kívánatos utat nemzetünknek, melyen előre juthatunk. Nem kis részben persze politikai vonatkozásai is voltak az akkori köszöntőknek, melyek az internacionalizmusra, a szocializmusra és a béketáborra vonatkoztak.  A rendszerváltás előtti és utáni újévköszöntők között biztosan sok eltérés volt, de egy feltétlenül, a pártállam idején mindig volt olyan része a beszédnek, mely az elért eredményeket megemlítette, és érzelmileg ezáltal próbálta a lelket és a lelkesedést tartani, fokozni az emberekben. A rendszerváltás utáni köszöntők kezdetben tárgyilagosak, és érzelmileg is jól sikerült beszédek voltak (Göncz Árpád), kiemelték a változásokat, az eredményeket, a beszéd szépsége hatással volt rám, és úgy vélem, másokra is. És volt egy nagyon fontos jellemzője: nem „húzott” egyik politikai vonalhoz sem!
Nem így van ez az utóbbi években, különösen a mostani köztársasági elnök, Sólyom László beszédei ütnek meg „hamis” hangokat, mert se nem szépek, se nem tárgyilagosak és nem is pártsemlegesek – vélem én. Az nem baj, hogy bizonyos negatív dolgokat is megemlít ebben a beszédben – bár nem idevaló, ezeket máskor és jobban, alaposabban, tárgyilagosabban kellene megtenni –, de miért nem beszél a köztársaság elnöke az ország, a nép, a nemzet eredményeiről egyáltalán? Pedig nagyon kellene, mert ezáltal a vidék legeldugottabb falvaitól a fővárosig mindenki hallhatná és tudhatná, hogy mire kell büszkének lennünk, mit kell továbbra is megtartanunk. A jóban meg kell erősíteni a nemzetet is! Nincs ebben a legutóbbi köszöntőben semmi eredményről szó. Legalább a kajak-kenuzóinkat említené meg, ha már mást nem tud, de persze van más is, hiszen erősen úgy néz ki, hogy sikeresen vészeljük át a gazdasági-pénzügyi válságot, melynek okozói nem, de elszenvedői igenis vagyunk, és ez mutatja népünk erejét. Miért nem tér ki erre az államfő? Miért ilyen érzéketlen egy nép erőfeszítéseire? Miért ostoroz akkor, ha nincs rá szükség?
Eredmények helyett újrakezdésről és új kormányzásról, no meg új ellenzékiségről beszél. Nem felejti el a korrupció miatt sem ostorozni a jelenleg kormányzókat. Nem említ – ismétlem – egyetlen eredményt sem, pedig van. Szinte egybecseng a Fidesz kívánalmaival, és végezetül Isten áldását, kéri mindenkire, mint egy püspök vagy bíboros. Miért nem idézi nagy költőink szavait, vagy nagy államférfiaink gondolatait? Pedig biztosan van ilyen, egyet én is tudnék ajánlani Berzsenyi Dánieltől: „Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” (A magyarokhoz, 1807).  Ugye szép gondolat és ugye emelkedett lélekre vall?  Alkalmazása talán arra is jó lenne, hogy régi nagyjainkhoz utat nyitva a jelent is szebbé, értékesebbé, elviselhetőbbé tegye, és ez esetben lehet, hogy még szebb, reálisabb újévi köszöntőt is hallhatnánk.
Mindezek ellenére én kívánok mindenkinek szebb, boldogabb és az eredményeket is fel- és elismerő újévet!
Ungvári Imre, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!