Adós fizess!

Az ünnepek alatt persze semmi sem történt. Január 4-én aztán a családból többen is megpróbáltuk felhívni őket, én voltam a legkitartóbb, de kerek egy óra zenehallgatással súlyosbított várakozás után feladtam. Már a fülemre olvadt a telefon, így főztem meg a vacsorát, mostam, teregettem, így fektettem le a gyerekeket, csak azt bántam, hogy nem vízhatlan a mobilom, mert akkor még zuhanyozni is tudtam volna közben. De hát milyen telekommunikációs cég az, amelyik egy órán keresztül nem veszi fel a telefont? Talán én értelmeztem rosszul, és a 0-24 órás ügyfélszolgálat a várakozási időt jelenti?
Ez még csak a kezdet volt, másnap a testvérem próbálkozott a budai Allé T-Pontjában, végigülte ott az egész ebédidejét, majd mikor sorra került, a kedves ügyintéző közölte vele, hogy ő „most nem ér rá ezzel foglalkozni, mert le kell adnia valamit”. Öcsém még megkérdezte, hogy lehet-e kártyával befizetni pénzt a számlára, persze az ügyintéző vigyorogva azt mondta, nem, de azért ott figyelt az íróasztalon a terminál. Munkaideje végén az öcsém újra elballagott, és kivárta a sort, mire közölték vele, hogy aznap érkezett meg az átutalás, és már vissza is kapcsolták a netet. Ha a bankok nem utaltak volna két héten keresztül, arról már mások is hallottak volna, ezért csak azt tudom megint kérdezni, milyen telekommunikációs cég az, amely két hét alatt nem tud jóváírni egy utalást?
A legszebb az egészben, hogy így is ki kell fizetni a teljes hónapot, pedig a felében nem is vehettük igénybe a szolgáltatást. Persze legalább megtanuljuk, hogy a számlákat mindig időben kell befizetni, hogy a sárga csekk még mindig biztosabb, mint egy on-line átutalás, és egyébként is a telekommunikáció olyan egyoldalú kiváltság, mint Isten hangjának lenni az Ember tragédiájában.

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!