Faragó Richard úgy közvetít, ahogyan tévét néz

 „Nem gondolkoztam el még azon, hogy milyen stílust is képviselek; próbálom egyszerűen magamat adni. Talán úgy közvetítek, ahogyan tévét nézek. Ha érdekes a meccs, lelkesen kommentálom, de ha nincs sok látnivaló a pályán, akkor előszedem az adatokat, statisztikákat. Mesterfogásokat persze mi is tanultunk, de régen rossz, ha valaki színészkedni akar. Azt gondolom, hogy az általános megítélésem jó, ezért nem úgy ülök be közvetíteni, hogy azon görcsölök, sikerül-e ma valami igazán nagyot alkotnom” – magyarázta.
Gyerekkorától sportkommentátornak készült. „Nem volt olyan egyszerű dolgom, mint ma lenne, hiszen nehéz volt bekerülni az egyetlen létező televízióba. A célomat mindig világosan láttam, nem úgy az odavezető utat. Sokan úgy vannak ezzel, hogy tudják, szeretnének a tévében dolgozni, vagy újságot írni; én azt is tudtam, hogy merre induljak tovább. Szerencsére sikerült bejutnom a Magyar Televízióba és mivel engem kizárólag a sport érdekelt, ebben az irányban próbáltam megvetni a lábam. Magam is sportoltam, az MTK ifi labdarúgócsapatában játszottam, végül NB III-as játékosként hagytam abba a versenyszerű focit. Amikor belépett a televíziózás az életembe, döntenem kellett, hogy hová akarom irányítani minden energiámat. Nem akartam ugyanis kétfelé osztani a figyelmem és úgy éreztem, a tévés pálya több lehetőséget rejt számomra. Vitray Tamástól tanultam a legtöbbet a szakmáról, és a legnagyobb lehetőséget is neki köszönhetem, hiszen a labdarúgó Bajnokok Ligája közvetítéseivel Hajdú B. Istvánnal együtt óriá-
si lépésekben haladtunk az ismertség felé. Az első képes tudósításomra még csak azért küldtek el, mert jól beszéltem angolul... Sportkommentátorként a Bajnokok Ligájában debütáltam 1993 novemberében, egy gól nélküli Anderlecht–Milan találkozón, ahol rögtön kiderült, elveszett az összeköttetés Budapesttel. Mégis jól jöttem ki a kínos helyzetből, mert szakmai körökből több dicséretet is kaptam, miután legyőztük a technikai problémákat és végigközvetítettem a meccset” – emlékezett vissza. „Pályám elején szó sem volt arról, hogy magam választottam volna ki, mivel szeretnék foglalkozni, de végül is jól sültek el a dolgok. 1996-ban, az olimpia előtt néhány hónappal szólt Vitray Tamás, hogy cselgáncsot kellene kommentálnom. Mondanom sem kell, előtte nem voltam a dzsúdó felkent papja, de nagyon megszerettem a sportágat! Kimentem egy hollandiai Európa-bajnokságra, és ami nekem szerencse, az Kovács Antal barátomnak balszerencse volt: megsérült közvetlenül a verseny előtt, így végig mellette állhattam, s ő elmagyarázta, mi is zajlik a tatamin. Nem emlékszem, hogy valaha is kényszerfeladatként értékeltem volna egy munkámat” – tette hozzá. „Elsősorban kommentálni szerettem volna, a műsorvezetés kevésbé izgatott. Sosem az vezérelt, hogy a képernyőn látszódjak, de amikor bekerültünk a Telesportba, a vezetőségnek az volt az elképzelése, hogy fiatal, új arcokat ültessen a kamera elé. Nem ment könnyen számomra a szereplés, sőt, a visszhangok fogadása sokáig furcsa érzés volt. Amíg nem gondoltam bele, hogy mennyien néznek, még nem zavart az egész” – nevetett. „Fél év után jött el az időszak, mikor már észrevettem, hogy megismernek az emberek, olykor összesúgnak mögöttem. Időbe telt, míg meggyőztem magam, fölösleges idegeskedni, hozzá kell szoknom a helyzethez.”
Faragó Richard 1994-ben volt kint először NFL-mérkőzésen az Egyesült Államokban. „Már előtte is érdekelt a játék, de el sem tudtam képzelni, hogy ennyire magával ragadjon a hangulata. Innentől kezdve még az MTV-nél is próbálkoztam, hogy bekerüljön az amerikai foci valamilyen formában a Telesportba. Végül a Sportvarázs című műsorban egy évad összefoglalóját sikerült megmutatnunk a magyar nézőknek, egyórás blokkokban, melyeket szintén én kommentáltam. Amikor a Sport Tv megkeresett, hogy „igazoljak” hozzájuk, közölték velem, hogy egyébként megvették az NFL közvetítési jogát... Nem hezitáltam sokat; egybevágott az elképzeléseimmel, hogy végre amerikai focit közvetítsek. Ma is pontosan annyit készülök egy adásra, amennyi idő csak van a két kommentálásom között. Amikor nem kommentálok, akkor a felkészülés időszakát élem, túlzás nélkül állíthatom; egész héten készültem a rájátszásra a szerkesztőségben és otthon is, és így lesz egészen a kezdőrúgásig” – mondta Faragó Richard, aki kedvenc labdarúgójával, Ronaldinhóval beszélgetne legszívesebben. „Sajnos Dunga kapitány nem a látványos futball híve, így erősen kérdéses Ronaldinho világbajnoki szereplése a brazil válogatottban. Hála istennek, azért már volt szerencsém legendákkal találkozni, például Puskás Ferenccel, vagy Hidegkuti Nándorral. De ha tehetném, Muhammad Alit is sokáig faggatnám.”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!