Különböző fejfájásaink

A szakembert felkeresők elsősorban az iménti megoldást választók kudarcát megélők táborából kerülnek ki. Főként, mert gyakoribb és erősebb lett a fejfájásuk. Bármi váltsa is ki, a fejfájás okát fontos kivizsgálni, hisz az valamilyen idegrendszert érintő betegség – magas vérnyomás, arcüreggyulladás, szemészeti probléma stb. – jelzése lehet. Mint ahogy a láz, a hányinger, a hányás és a fejfájás akár agyhártyagyulladást feltételezhet.
A gyakori fejfájástól szenvedők nemritkán attól félnek, hogy agydaganatuk van. Legtöbbjük téved, hiszen az agytumor inkább 40-50 éves kortól fordul elő, kísérő tünete a folyamatos fájdalom, az egyre erősebb, hányinger, a hányás, a szédülés, a kar-, a lábzsibbadás, a gyengeség, a beszédzavar, a megszokottól eltérő sok alvás.  A fájdalom fizikai erőkifejtést követően, vagy nélküle hirtelen és erősen kezdődik. Ilyen esetekben mindenképpen ideggyógyászhoz kell fordulni!
A szakirodalom szerint többségében a fejfájás nem valamivel társuló, hanem önálló betegség, a kínnal mindenekelőtt háziorvoshoz kell fordulni, majd, ha az alapellátó orvos úgy ítéli meg, akkor ideggyógyász szakorvoshoz küldi, illetve fejfájás-
 ambulanciára utalja a páciensét. 
Nézzük, milyen típusú fejfájások ismertek? Klinikai megjelenésük, lefolyásuk, kísérő tüneteik alapján csoportosítják őket az orvosok. A betegeknek nehéz elfogadni, hogy a gyakorta jelentkező, heves fájdalmaknak „nincs oka”, vagyis a szakemberek nem találnak a különböző vizsgálatoknál konkrét elváltozást, az viszont feltételezhető, hogy az idegrendszer és/vagy az izmok működési zavara a baj forrása. A sokféle fejfájás közül azért elkülönítik a migrént, a clustert és a tenzióst.
 Az erős vagy a féloldali, legerősebben a halántéktájon, lüktető, görcsös jellegű, hányingerrel, hányással, fény és zajérzékenységgel kísért fejfájást – jobbára tévesen – a migrénnel azonosítják. A migrén inkább rohamokban jelentkezik, két rosszullét között panaszmentes a beteg. A roham lehet évente 1, hetente 2-3, egy-egy roham 4-5 órát, vagy akár 3 napot, sőt több ideig is eltarthat. A roham a mindennapi tevékenységben korlátozza a beteget. A migrének negyedét látászavar, esetleg kéz-, szájzsibbadás, gyengeség, beszédzavar előzi meg. Vannak, akik már egy nappal korábban „megérzik” a migrén közeledtét. E roham legfontosabb jellemzője a fájdalom. Az agyburkoknak és a rajtuk futó vastag ereknek gazdag érzőideg-hálózata van, a fájdalom jó része is innen ered, mivel a roham során itt az erek falában olyan anyagok szabadulnak fel, amelyek hatására az érfal ellazul, jól érzékelhetővé válik az ér körüli érzőidegek számára a vér áramlása. A külvilág ingerei iránti fokozott érzékenységet több idegrendszeri központ működésének változásával magyarázzák. A folyamatokban úgynevezett átvivő anyagnak is szerepe van. Az máig nem ismert, hogy ez a rendszer miként „lép működésbe”, azért több érintett kiváltó okként az időjárási frontra, az ételekre, az alkoholra, a stresszre, a fáradtságra panaszkodik. Tény, ami tény, a migrénes családjában mindig található egy hasonló gonddal küzdő rokon. Véglegesen egyelőre nem gyógyítható baj, de megfelelő kezeléssel karban tartható. A migréneseknek szükségük van rohamkezelésre, egyeseknek pedig a megelőző – kúraszerűen mindennapos gyógyszerszedéssel járó – kezelés sem mellőzhető.  Miután esetükben nem „egyszerű” fejfájás a baj, ezért a „hagyományos” fájdalomcsillapítók általában hatástalannak bizonyulnak. A koffeinnel, hányáscsillapítóval kombinált szerek enyhébb roszszulléteknél segítenek, az erős rohamoknál a kúp, a vízben oldódó por könnyebben felszívódik. Léteznek úgynevezett specifikus, a korábban alkalmazottaknál kevesebb mellékhatást kiváltó, ideggyógyász szakorvosok által rendelt szerek. Gondot okoz ugyanakkor a fájdalomcsillapítókhoz való hozzászokás, vagyis, hogy a kín enyhítéséhez adott készítményből egyre többet kell bevenni, mert az idők során a hatékonysága csökken, közben pedig a fejfájás szinte állandósul. (A fájdalomcsillapítók rendszeres szedése amúgy veszélyes, mert gyomorfekélyt, gyomorvérzést okozhatnak, a vese és a máj működését károsíthatják.) 
A másik, igaz, ritka forma az úgynevezett Cluster fejfájás, elsősorban férfiak, de a nők körében is előforduló betegség. Pontos oka máig nem tudott. Ennél a fájdalom mindig azonos oldalon, nagyon erősen, élesen, hasítóan a szem mögött, illetve körülötte jelentkezik. A fájdalmas oldalon a szem kipirosodik, könnyezik, összehúzódik, a pupilla kisebb lehet. Orrfolyás, -dugulás, arcpír előfordulhat, a beteg, nem tud egyhelyben ülni, vagy feküdni, izgatottan járkál. Ez a rohamfajta nemritkán az éjszakai-hajnali órákban fél-két óráig is eltart, napjában többször, óramű pontossággal azonos időben ismétlődik. Nem állandóak a heves fejfájásrohamok, inkább csoportokban vagy csomagokban – angolul ezt jelenti a cluster szó –  1-2 héttől több hónapon át kínoznak, de lehet, hogy néhány esztendőnyi kihagyással fordulnak ismét elő. Annyit már tudnak róla az orvosok, hogy kialakulásában az agy biológiai órának nevezett része játszik szerepet. Nem egyszerű a kezelése, a hagyományos fájdalomcsillapítók nem, csak gyors és hatékony szerek, például az inzulinhoz hasonlóan öninjekciózás segítenek. A rohamok egy része tiszta oxigén belélegzésével is megszüntethető, amihez viszont kórházi körülmények szükségeltetnek. 
Végül legyen még szó a leggyakrabban előforduló, úgynevezett tenziós fejfájásról, a tompa, nyomó, máskor szorító, leginkább szimmetrikus, homlok- vagy tarkótáji fájdalomról. Sokan ezt a betegséget abroncshoz, szoros sapkához hasonlítják, ami egyébként nem túl erős, de feltétlenül zavaró állapot. Ugyan ritka kísérő tünet a hányinger, azért egyeseknél az erősebb fény, -hang zavaró, s bár lehet vele dolgozni, a koncentrálást gátolja. Bármelyik napszakban jelentkezhet, leginkább délutánonként kínozza a beteget, viszont hétvégeken, nyaralás közben „köddé” válik. Kiváltó oka szintén nem ismert, annyit azért tudnak róla, hogy az ülőmunka, a kevés mozgás, a stressz a fej körül és nyakizmokat tartósan megfeszíti, ami végül fejfájáshoz vezet. A tenziós fejfájás megelőzésében, kialakulásában a kikapcsolódásnak, a rendszeres sétának, az úszásnak, a kirándulásnak nagy szerepe lehet. Ám, ha ezek kevésnek bizonyulnak, akkor enyhítésként a fájdalomcsillapítók segítenek…

Krasznai Éva

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!